Európában a XVIII. Század végén indult meg az emancipációs mozgalom, hogy a jogfosztott zsidóság számára kivívja a polgári egyenjogúságot. Magyarországon az 1790-es országgyűlés óta volt napirenden ez a kérdés, amely a reformkori diétáknak is egyik fontos témájává vált. A liberális nemesség Kossuthtal az élén támogatta az emancipációt. Az 1839/40-es országgyűlésen a rendek nagy többsége elfogadta az egyenjogúsítást kimondó törvényt, a főrendek azonban elvetették. Helyette fogadták el az 1840: XXIX. Törvényt, amely kimondta a zsidók szabad letelepedési jogát a városokba, biztosította részükre a szabad kereskedelmet és ipart, de korántsem adta meg nekik a teljes polgári jogegyenlőséget. A szegedi nemzetgyűlés 1849. július 29-es utolsó ülésén egyhangúlag kimondta a zsidók emancipációját a szabadságharcban tanúsított honszeretetük elismeréséül, a törvény azonban a szabadságharc leverése miatt nem lépett jogerőre. Az abszolutizmus első évtizede csírájában fojtott el minden jogkiterjesztésre irányuló törekvést. Azonban ebben az időszakában a zsidók számára kedvező iparpolitikai lépések is történtek,1860-ban feloldották a birtokszerzés és az egyes foglalkozási ágak űzésének tilalmát
Az emancipáció ügye 1861-ben vetődött fel ismét, de csak a kiegyezés hozta meg elfogadását. Andrássy Gyula miniszterelnök 1867. november 25-én terjesztette be a törvényjavaslatot, amelyet a képviselőház egyhangúan, a főrendiház nagy többséggel fogadott el. Az 1867:XVII.tc. kimondta: "Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog nyilvánítására egyaránt jogosítottnak nyilváníttatnak. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás, vagy rendelet ezennel megszüntettetik." [34] A kiegyezés a gazdasági, az emancipáció a jogi kereteket teremtette meg a magyarországi zsidóság társadalmi felemelkedésére, az asszimiláció felgyorsulására. Az 1867 utáni modernizáció végrehajtásában fontos szerepet játszott a német és a zsidó polgárság. A kereskedők, földbérlők eddig felhalmozott tőkéje adta a kapitalizmus megteremtésének anyagi bázisát. A gyáripar kiépítése, a nagybirtokok modernizálása, a fejlődéshez nélkülözhetetlen bankrendszer megteremtése feltételezte a zsidóság évszázadokon át kialakult pénzügyi tapasztalatait, mozgékonyságát, vállalkozó kedvét.
