Orbánné Szegő Ágnes:

A TISZAFÜREDI ZSIDÓSÁG TÖRTÉNETE ÉS DEMOGRÁFIÁJA

Zsidók  letelepedése  az Alföldön

A  zsidók letelepedése   Tiszafüreden

Tiszafüredi  zsidók  a  szabadságharcban

Vallási  élet  az  első  száz  évben

Az  emancipáció

A  tiszafüredi  zsidóság  asszimilációja

Hagyományőrzés  és  asszimiláció;  konfliktusok

A  gazdasági  felemelkedés;  a  földbirtokosok

A tiszafüredi  zsidók  szerepe  a  helyi  ipar  megteremtésében

Kocsmárosok, szállodások

Az  értelmiség

Vallási  élet  a XX. században

A  társasági élet

Vallási  béke  és  az  antiszemitizmus  megjelenése

A    HOLOCAUST

Zsidók letelepedése az Alföldön

A törökök kiűzése után az Alföld a XVIII. században népe sült be újra. Ebben az időben, a Tisza-szabályozás előtt az év nagy részében hatalmas területek álltak víz alatt, a lápos-mocsaras tájon nem voltak megfelelő utak, a települések a sűrűn lakott Dunántúllal ellentétben távol estek egymástól. A XVIII. század a zsidó lakosság nagyobb arányú betelepedésének a kezdete is. Az országba elsősorban Cseh- Morvaországból és Galíciából vándo roltak. A középkortól kezdve lakóhelyüket, foglalkozásukat, ru haviseletüket Európa-szerte szigorú rendszabályok szorították szűk keretek közé. Kereskedéssel, pénzkölcsönzéssel, különféle földesúri jogok bérlésével foglalkozhattak. Polgári jogaik a ki egyezésig nem voltak, vallásuk a XIX. század végéig nem volt elismert. Mária Terézia 1746-ban türelmi adót vetett ki rájuk, amit száz éve keresztül kellett fizetniük. A szabad királyi városok 1840-ig nem engedték őket a falaik közé. A Jászság, a Kis- és Nagykunság és a Hajdúság vezetői kiváltságaikra hivatkozva szintén nem adták meg számukra a letelepedési engedélyt, egé szen az 1850-es évekig. Az Alföld kereskedelmét a XVIII. században a Balkánról bevándorolt görög kereskedők uralták. A zsidók jogtalanok voltak ugyan, de tevékenységük után adózniuk nem kellett, ezért olcsóbban adhatták termékeiket. Általában ugyanazt árulták, mint a görögök: ócskavasat, nyers bőrt, pálinkát, gyapjút. A tiltott területek környékén, azokon a kisebb településeken, így Nádudvaron, Dévaványán, Tiszaigaron, Tiszabőn, és Tiszafüreden, ahol a földesurak hajlan dók voltak őket befogadni, nagyobb számban telepedtek meg.

A hazai hitközségek egy része úgy keletkezett, hogy a föl desúr lakhatási engedélyt adott néhány zsidó családnak, amikor a szomszéd városok, vagy egyéb területek nem engedték őket letelepedni. A földesurak egy része saját jól felfogott érdekében ad nekik letelepedési jogot, elsősorban adózó alanyt láttak ben nük. A XVIII. század utolsó harmadától kezdve a magyaror szági mezőgazdaság igényelt egy olyan mozgékony kereskedő-vállalkozói réteget, amely hitelekkel tudta ellátni az árutermelésre átálló gazdaságot, és amely rendszeresen ellátta a felvásárlói szerepkört, így hitellel és felvásárlással ösztönözte a kibontakozó árutermelést. A napóleoni háborúk mezőgazdasági konjunktúrája tovább ösztönözte ezt a folyamatot. Az egyes településeken való koncentrációjuk egyrészt a védettség érzése, másrészt vallási szokásaik miatt volt szükség szerű. A vallási intézmények fenntartása, rabbi, kántor, metsző megtelepítése, de maga az imarend is nagyobb számú hitsorsos megtelepedését feltételezte. Ennek ellenére az elsődleges a gazda sági lehetőség volt. A letelepedési tilalom megszűnte után ezért is mozogtak egyre nagyobb települések irányába, a kis falvakban általában csak egy-két család maradt. Hét közben a nagyobb települések piacain, ponyván, vagy sátorban árultak, éjszakára bérelt házakban húzódtak meg, vagy mint Karcagon a város határában lévő vendégfogadóban. Vásárok alkalmával megengedték az ott tartózkodást két-három nappal a vásár előtt vagy után. A házaló kereskedő érdeke volt a köz ségben tartózkodni több napon át, mert messze utat tett meg egylovas kocsiján, míg a községbe érkezett Tiszaigarról, vagy Tiszafüredről, Dévaványáról, Tiszabőről, Földesről, de még Kenderesről, Tisza-Abádról, vagy Nádudvarról is. Ez esetben estefelé elhagyták a várost, és a városon kívül lévő csárdában szálltak meg, majd reggelre kelve visszamentek a városba és foly tatták az üzleti tevékenységüket. Csak pénteken tértek vissza lakóhelyükre, a család körében megünnepelni a szombatot.

Heves és Külső-Szolnok megye 1727. évi összeírása a ket tős megye öt községében mindössze hat zsidó családot tüntet fel, közülük négy paraszti telken él és gazdálkodik, kettő pedig ura sági kocsmát bérel.[1] A II. József idején, 1788-ban készült összeírás szerint[2] a két megye területén öt helyen éltek zsidók, Tiszafüreden négy, árendából élő családfőt, Kenderesen kettő, Alattyánban, Tiszabőn és Tiszaigaron egy-egy családfőt írtak össze. A földesúri birtoko kon letelepedett zsidók egy része falusi árendás, eleinte többnyire kocsmabérlő volt, aki sokszor megkapta a mészárszék bérletét is. A kocsma, mint ismeretes, informális gazdasági központ ként is működött, fontos helyet foglalt el a falusiak életében: nemcsak a földesúri borok, hanem a nyíltan, vagy titkon főzött pálinka italmérési helye is. A kocsmához többnyire kezdetleges vegyeskereskedés, bolt is kapcsolódott, az udvar és a gazdasági épületek pedig a begyűjtött termények raktára is volt. A kocsmá ros funkciójához hozzátartozott a pénzkölcsönzés, a kisebb-na gyobb falusi hitelügyletek bonyolítása is. Az ügyes árendás az idők során földbérlethez is hozzájuthatott, s ezzel megnyílhatott előtte a gazdasági és társadalmi felemelkedés útja.

Az egri egyházmegye 1816-tól adott ki jelentéseket, a schematismusokat.[3] Heves és Külső-Szolnok egyesült vármegyék zsidó lakossá gának alakulása:   1816:  1.592, 1851: 6.879,  1869: 11.533 fő. 1816-tól 1869-ig  724 %-kal nőtt a létszámuk.[4] 1816-ban 46, 1851-ben 145, 1869-ben 166 helységben éltek, koncentrációjuk a nagyobb településeken fokozatosan nőtt.

A  zsidók letelepedése   Tiszafüreden

A Zsidó Lexikon Tiszafüred szócikke szerint (899 l.) az 1929-ben itt élők úgy tudták, hogy a helybeli zsidó temetőben a legrégibb, jiddis felíratú sírkövek 1770-ből valók.[5] A mai is olvasható legrégibb sírkő 1773-as. 1788-ban négy családfő: Moyzes Salamon 15 Ft, Manosses Borgen Calevy 17 Ft, GasparusClamon 30 Ft, Jacobus Lőrincz 80 Ft, árendából szerzett vagyonnal rendelkezett; mind annyian ház nélküli zsellérek voltak. Családtagjaikat nem tüntet ték fel az összeírásban. Tiszaigaron élt Jacobus Salamon, akinek 30 Ft vagyona, egy fia, három lánya volt. Szintén házatlan zsellér, egy tehénnel rendelkezett. Sajnos sorsukat nem tudjuk követni, a családnév hiánya miatt. 1929-ben és később is élt a hagyomány, hogy a hitközség első központja Tiszaigaron volt: �Nagyobbszámban 1790 után költöztek be zsidó családok a közeli Tiszaigarról, mely akkor a környék zsidóságának centruma és kerületi hitközsége volt. Temploma, rituális fürdője volt Tiszaigarnak, sőt rabbija is, Bleier Menachem, aki nagy Talmud-tudós volt és Kovód Halvónon c. könyvet is írt. Arra vonatkozólag, hogy mikor került át Tiszaigarról Tiszafüredre a kerületi rabbiság székhelye, nincsenek pontos adatok.�[6] Ezzel szemben a rendelkezésünkre álló összeírások szerint 1816-ban Tiszafüreden 104, Igaron 37 zsidó lakott.

A Tiszafüreden élő zsidóság létszáma folyamatosan gya rapodott a XIX. század folyamán. Az 1827/28-ban végrehajtott országos összeírás alkalmával 186zsidót, név szerint 21 családfőt és 40, 16-60 év közötti családtagot írtak össze.[7] A 21 családfő közül 10 házatlan, 11 házas zsellér jogállású, szemben az 1788-as összeírással, amikor még egyik bérlő sem rendelkezett saját ingatlannal. A foglalkozási összetétel: 10 keres kedő; mercator, 4 iparos. Egyes helyeken a megjegyzés rovatban szerepel az éves adó összege, ami 2 és 50 Ft között mozog. A görög-zsidó helycsere ekkor még éppen csak megkezdődött. Az összeírásban összesen 24 kereskedő szerepel, 14 görög, amire csak a nevük utal, míg a zsidókat meg különböztették a �span class=SpellE>jud.�szócskával. A leggazdagabb görög kereskedő éves adója 800 Ft, 16-szorosa a leggazdagabb zsidó kereskedő adójának (Erst Gáspár). Három zsidó kereskedő rendelkezett lovas kocsival. Az összeírás és a schematizmus adatai alig tértek el egymástól: az előző 186, a másik 190 főt mutatott ki, akik a Pankotay, Gyulay és Farkas birtokokon éltek. (1003 l.)

Az 1839 és 1846 között évente, a türelmi adó beszedéséhez elvégzett összeírások őrizték meg az egész korszakból a legtelje sebb adatsort számunkra.[8] A korábbi or szágos összeírásban, és az 1839/40.-ben 14 azonos név található. Az egész korszakban igen nagy volt a népességmozgás, nemcsak idetelepedtek, de innen is sokan elvándoroltak, ez nagyjából az egész időszakra jellemző volt. 1839/40-ben 33 családfőt, 30 házastársat, 46 fiút, 46 lányt, 9 zsidó szolgát és egy rokont írtak össze; összesen 164 személyt. A schematizmus 175 főt jelez, a különbség nem számottevő. Foglalkozás szerint: 2 nagykereskedő, 1 kiskereskedő, 13 házaló, 6 mesterember, 6 kisbérlő, 3 koldus, 2 egyéb.  A leggaz dagabb nagykereskedő ekkor is Ernst Gáspár. Jövedelmét 200 Ft-ban, fogyasztását 100 Ft-ban jelölték meg. A következő években ez az arány: 350-300, 100-60, 150-50 Ft.[9] Nem tudjuk ellen őrizni, hogy a nagy eltéréseket a felmérés pontatlansága, avagy az évről-évre eltérő kereslet okozta-e. Ezek szerint az adatok szerint az itt élő zsidók társadalmi rétegződése, a vagyonbeli különbsé gek egyre nőttek. A többség szegény, de már elkezdődött az ügyesebbek, élelmesebbek társadalmi felemelkedése.

A szegény házalók a zsidó társadalom alsó rétegét alkották. Szüntelenül a vidéket járták, síppal a szájukban, batyuval a hátu kon. Eladtak a falusiaknak tűt, cérnát, összeszedték a rongyot, bőrt, mézet, tollat. A házalás Európa-szerte a kereskedelem át meneti formája volt. A házalónak végig kellett gondolnia a város szükségleteit, az árupiac helyzetét, ismeretekkel kellett rendel keznie, vagyis ki kellett magában fejlesztenie egyfajta gazdasági racionalizmust. A házalás leginkább a zsidóság foglalkozása volt Európában, többnyire ezen az úton tudott a gazdasági élet kereteibe beilleszkedni.

A hierarchia következő lépcsőfokán a szekeres vándorke reskedők (questores circumforei) álltak, ők már nagyobb tételben, rendszeresen adtak-vettek, fuvaroztak. A nyílt bolttal rendelkező kereskedők (mercatorok) mindenféle áru adásvételére jogosultak voltak. A vidéki zsidó mercatorok és questorok gyakran a bécsi, a pesti, a győri, vagy pozsonyi nagykereskedő cégek bizományosai voltak, amíg maguk is meggazdagodván, a nagykereskedők magasabban adózó és magasabb rangú kiváltságolt osztályába nem léptek.[10] Schőnfeld Mózes rabbi egyben bérlő is volt, ez nem volt ritka ebben az időszakban. 140 Ft évi jövedelmét és 95 Ft fo gyasztását jegyezték fel. Izrael Jakab bérlő, 90 Ft jövedelemmel és 70 Ft fogyasztással. Salamon Áron a mészárszéket bérelte, egyben hitközségi tisztviselő, metsző is volt, 45-35 Ft jövede lemmel, illetve fogyasztással. Heten rendelkeztek 10-30 Ft kö zötti, a többiek még ennél is alacsonyabb, 10 Ft alatti jövedelem mel. A legtöbb személy az utolsó, 1845/46-os összeírásban szere pel: 40 családfő. Ekkor a jövedelmek is magasabbak, 50 és 80 Ft között voltak többségében.

�i style='mso-bidi-font-style: normal'>1827-ben említették először a két kunkerületben a zsidó árusokat, akik házaló, a Föld szint árulóként 15 krajcárt fizettek. Ugyanitt a kocsin megjelenő portékás zsidók napi 30 krajcárt taksát voltak kötelesek fizetni a heti vásárokon és piaci napokon. 1828-ban földön áruló zsidókat, továbbá 'Fazekasok közönsége sen szekér nélkül' is a taksát fizetők között találhatók...a cserép edény különböző fajtáinak vásári értékesítésével már ebben az időben is a fazekasokkal párhuzamosan a kereskedők, köztük a zsidók is foglalkoztak. A Tiszafüreden 1840-től vezetett izraelita anyakönyvben zsidó házalókkal már a legkorábbi bejegyzésekben is találkozha tunk. Egy 1856-os kis butella Vitriol Sámuel zsidó kisfiúnak ké szült. Apja házaló volt. Ez a tárgy is bizonyíték a házalók és a fazekasok korai, már a múlt század közepére datálható kapcsola tára.�a style='mso-endnote-id:edn11' href="#_edn11" name="_ednref11" title="">[11] A következő korabeli forrás Fényes Elek munkája. Lét számban ugyanazt az adatot közli, amit az egyházmegyei schematizmus. Nála szerepel először: �span class=GramE>A zsidóknak zsinagógájuk van.�a style='mso-endnote-id:edn12' href="#_edn12" name="_ednref12" title="">[12]

Az 1847/48-ban elvégzett ház- és telekösszeírásban a zsi nagóga a Nánássy földbirtok területén szerepel. A telekösszeírás szerint Blau Jakab és neje 1250 négyszögöl, Schwarcz Róza 1025 négyszögöl földterülettel rendelkezett.[13] A házösszeírásban 21 zsidó tulajdonos szerepel. Blau Jakab 200 négyszögöl kerttel, házzal és külön cselédházzal, Ernst Gáspár és Csillag Károly két házzal is rendelkezett. Feltüntették az izraelita község paplakát, imaházát, és sakterházát is.[14]Palugyay Imre 1850/5l-ben a Tiszai járásban 1371 zsidó la kost regisztrált. A legtöbben Tiszabőn laktak 424-en, Tiszafüreden 341, Tiszaigaron 121,Tiszaszentimrén 105 zsidó élt.[15] Ugyanakkor az egyházi schematizmusban Füreden 315, Igaron 209 zsidó lakos szerepelt. Különösen Igar esetében nagy az eltérés. A schematizmusok szerint a füredi zsidóság első nagy, ugrásszerű létszám növekedése 1844 és 1851 között következett be, számuk 181-ről 315-re emelkedett, majd 1854-re 500-ra. Ezután némi csökkenés következett, majd egyenletes a növeke dés. 1869-ben 600 fő szerepel. A nagy ugrások, változások okait nem tudjuk.

Az addig elzárt területek betelepedési tilalmának feloldása után innen is átköltözött több család a Nagykunságba. Az első karcagi zsidó lakos Ernst Ábrahám, aki 1815-ben született Füreden - valószínűleg Ernst Gáspár fia volt - 1853-ban kapott végleges letelepedési engedélyt. �Ernst Ábrahám egy év óta itt tartózkodó izraelita, beadott folyamodványában azt kéri, hogy neki az ezen városban lakás, miután pedig már kereskedés folyta tása végett CsőregGergelytől alkalmas lakot is kapott és bérelt, azon helyen engedtessék meg neki egy kisszerű kereskedés nyit hatása...folyamodónak bent a házban, de nem nyílt ajtóval leendő árulhatás a bemutatott szerződés erejénél fogva megengedtetik. (1853. jan.9.)�a style='mso-endnote-id:edn16' href="#_edn16" name="_ednref16" title="">[16] Goldstein Herman szikszói suszterlegény kérelmét 1857-ben utasította el Karcag városa, aki ezután Tiszafüreden telepe dett le, és alapított családot. 1860-ban Vitriol Ábrahám tiszafüredi pálinkakereskedő kapott Karcagon letelepedési engedélyt.[17] A Vitriol család korábban Nádudvarról költözött Füredre. A karcagi izraelita hitközség első anyakönyve 1856-ból keltezett.  Az első házassági bejegyzés szerint a mennyasszony is füredi származású: Weisz Sáli, (apja N. Jehuda), a vőlegény volt karcagi lakos, Rosenberg Izrael. A tanúk között szerepel Blau Jakab.[18]

Tiszafüredi zsidók a szabadságharcban

A polgári jogokkal nem rendelkező magyar zsidóság ko moly szerepet vállalt a szabadságharcban. Részt vettek a harcok ban, a honvédsereg ellátásában, a szállításban. Ötven évvel a szabadságharc kitörése után Jókai Mór így emlékezett rájuk: �span class=GramE>A midőn a hazának minden másajkú népfajai, amellyekkel a ma gyar szabadságát megosztotta, a melynek fiait a jobbágyságból felszabadította, földeiken úrrá tette - fegyverrel támadnak ellene - ugyanakkor a héber faj vérét, vagyonát, és szellemét hozta áldo zatul a magyar nemzet, az alkotmányos szabadság megvédelme zésére. �[19]

Tiszafüreden először 1848.V.29-én soroztak nemzetőröket a 16-60 év közötti korosztályból. A sorozóbizottság elnöke Bor bély Miklós földbirtokos volt, tagjai között szerepelt Szombathy János járási szolgabíró.[20] A toborzó listán 162 név szerepel, közöttük 14 zsidóé. A tiszafüredi Kiss Pál Múzeum adattárában összesen négy névsor maradt fenn. A zsidók szempontjából a legteljesebb 23 nevet tartalmaz a feljegyzett 150-ből.[21] Ebben a névsorban találhatjuk meg Ernst Gáspár és Schwarcz Ábrahám nevét, megjegyzésként melléírták: �reg� Az �i style='mso-bidi-font-style:normal'>1848. június hó 18-án alakult nemzetőrség egy századbeli névsora�a style='mso-endnote-id: edn22' href="#_edn22" name="_ednref22" title="">[22] szintén 14 nevet tartalmaz. A 3. tizedben Blau Jakab nevét említik, a 8. tized tizedese Groszmann Soma, ez a tized nagyrészt zsidókból állt. A negyedik névsor a �span class=SpellE>Kulára Második menetel Nemzett Örök Tiszafüredről�címet viselte.[23] Eszerint már a második alkalommal indultak a városból a hadszíntérre nemzetőrök. Ebben a névsorban szerepel Schőnfeld Lipót sebészorvos, aki 1811-ben született, diplomáját a budapesti egyetemen szerezte 1834-ben[24], majd hamarosan Tiszafüredre került, neve alapján Schőnfeld Mózes rabbival állhatott rokonságban. A névsorban megtalálható Blau Éliás neve, aki 1830-ban született, róla csak annyit tudunk, hogy a szabadságharc bukása után büntetésképpen besorozták a közös hadseregbe.[25]�span class=GramE>A Nemzet Őrök ki állítási költségéről vezetett számadás �a style='mso-endnote-id:edn26' href="#_edn26" name="_ednref26" title="">[26] négy zsidó boltos nevét említi, ez az első írott forrás állandó, zsidó tulajdonban lévő boltok meglétéről. Blau Mihálytól 50 itze szilvapálinkát vásároltak 25 Ft-ért, Ernst Gáspár boltjából szintén pálinkát vettek. Lévy Ádámtól 28 itze szilvapálinkát, szivart, pipát és csákóvirágot. Megemlítik még Fried Márton nevét.

Tiszafüred fontos szerepet töltött be az 1849-es eseményekben. A Perczel Mór hadtestébe tartozó 48. honvédzászlóalj Buda felől visszavonulva február 20. után ért Tiszafüredre. 26-án indultak Füzesabony felé a kápolnai csatába. A vereséget követően a Dembinszky altábornagy vezette magyar honvédsereg átkelt a Tisza bal partjára és Füreden táborozott le. Itt zajlott le a nevezetes Dembinszky elleni lázadás, amelynek végén Kossuth kénytelen volt megerősíteni SzemereBertalan intézkedését, Görgey főparancsnokká való kinevezését. A mezővárosból indult el a honvédsereg a dicsőséges tavaszi hadjáratra.[27]

A honvédsereg itt tartózkodása jelentősen fellendíthette a helybeli kereskedők, kocsmárosok forgalmát. Ezt bizonyítja a szabadságharc bukása után kötelezően beszolgáltatott pénz nagy mennyisége. Április 15. és 17-én két sebesült zsidó vallású katona halt meg az itt felállított hadikórházban. Grün József 22 éves volt,  Pozsonyban született, Róth Lőrinc egy évvel idősebb és Máramarosból származott. Halálukkal szép példáját mutatták a nyugatról, illetve keletről Magyarországra telepedett zsidóság önfeláldozásában a szabadságharc idején.

Az orosz csapatok 1849. július 26.-án értek Tiszafüredre, 26. és 28. között táboroztak itt. A kolerajárvány már előbb elérte a települést, számos áldozatot szedett a lakosok közül. Az 1840-től vezetett zsidó anyakönyv halálozási részébe az első haláloki bejegyzés egy nappal az orosz csapatok bevonulása előtt került: kolera. Július 25. és augusztus 10. között hatan haltak meg a járvány következtében; öt felnőtt és egy gyermek.

A katolikus plébános így írt az orosz csapatok bevonulásáról: �span class=GramE>A győzelmes Muszka Sereg elébe a' Plébános karingbe 's ünnepi palástba, kereszttel kezében, és a' Helv. vall. lelkész maga szokott öltözetében, több Honoratiorok, 's nép fejér zászlók kíséretében kiment egész a' Kis hídon túl...a' városnak és népének, mint mindenben ártatlannak kegyelemérti folyamodását tolmács által a' Vezérnek meg izente - Kitől a' nép ezen hódolata méltányoltatván,  a kívánt kegyelem megadatott, s a' város az általános rablástól meg kimilltetett. Azonban a temérdek, mint egy 60 ezer - vagy mások szerint 160 ezert haladó Muszka Sereg Sz. Anna napján dél tájban Füredre be kezdvén jönni 's harmad napig meg szállván a várost és mezejét minden takarmányt, még a' földben akkor félig zsendült burgonyát is fel élt - 's itt-ott rablások is követtek el, különösen a rongyos kozákok által...�/i>[28]

1849. szeptemberében vették fel a kártételi listát a megszálló csapatok által okozott kárról, amit tanúkkal kellett igazolni.[29] Nem valószínű, hogy valaha valaki kárpótolta volna ezért a károsultakat. A listán 33 zsidó neve szerepel. A legnagyobb kárt Lévy Ádám jelentette be: élelmiszert és kikészített bőröket 600 Ft értékben. Ernst Gáspártól szintén élelmiszert, 6 kocsi szénát, egy szekeret rekviráltak. Egy tehenét katonaló rúgta agyon. Összes kára 475 Ft. Vittek el még ruhaneműt, bútorokat, épületfát, összesen 2.987,20 Ft értékben. 1849. szeptember 30-án listát készítettek a beszolgáltatott Kossuth bankókról. A városban összesen 387 személy 17.096 Ft-ot szolgáltatott be, ebből a zsidók 4.714,60 Ft-ot. A kártételi és a beszolgáltatási lista alapján láthatjuk, hogy a zsidók betelepedése óta eltelt nyolcvan esztendő alatt a módosabbaknak sikerült már vagyonra szert tenni, sikerült átvenniük a görög kereskedők helyét a város kereskedelmében.

A szabadságharc alatt elért üzleti hasznot, korábbi vagyonukat alaposan megcsapolhatta a rekvirálás, a beszolgáltatás és a Haynau által a szabadságharc leverése után a magyar zsidóságra büntetésül kollektíven kivetett 2.300.000 Ft-os hadisarc, amiből a füredi zsidóknak is ki kellett venni a részüket. A tiszabői hitközség levéltárában, 1929-ben még őrizték az 1500 ezüst forint hadisarc befizetéséről kapott nyugtát.[30]

Vallási élet az első  száz évben

A temetkezési egyletet, a Chevra Kadisát 1803-ban alapították. Az első zsinagóga a XIX. század első felében épült a település fő utcáján, a római katolikus templom közelében, klasszicista stílusban.

1. Az első zsinagóga

Az első rabbiról, Schőnfeld Mózes a Zsidó Lexikon szerint Schönfeld Jakab szikszói rabbi fia, született Szikszón 1791-ben, meghalt Simándon1867-ban. Előbb 30 éven át Tiszafüreden, majd 1848. Sarkadon, később Simándon működött. (775 l.) A következő rabbi Rosenberg Herman (RebJiszroel Jajne Cvi), aki 1802-ben Óbudán (Altofen)  született, 1842-ben Füreden házasodott másodszor, a szintén özvegy Rosenthal Sályt vette feleségül, aki Lengyelországból származott. Az első házasságából négy gyermekéről tudunk, a másodikból még kettő született, Sámuel fia neves rabbi lett, Hunfalván híres jesivát hozott létre. 1866-ban, halála előtt egy évvel alapította meg a vallási iskolát, a jesivát, amely egészen 1944-ig fennállott, messze földről vonzva a tanulókat, a bócherokat.[31]

Jungreisz Náthán, Rosenberg Herman utóda 1833-ban Nagymártonban született, édesapja Jungreisz Antal csengeri főrabbi volt. FiatalkorátCsengeren töltötte, �span class=GramE>...ott nyerte atyjától, az országszerte tudományáért hírre vergődött csengeri főrabbitól azon páratlan talmud tudományt, mely őt az egész ország és még a külföld előtt is oly híressé tette. Később Nagy-Szőlősön, majd Fehér-Gyarmaton választatott meg, mint főrabbi és 21 évvel ezelőtt városunk izraelita hitközsége hívta meg az akkoron üresedésben levő főrabbi állásba, melyet haláláig a legnagyobb lelkiismerettel, hűséggel, tapintattal vezetett.�[32] Munkácson jelent meg két héber nyelvű műve: Tórász Móse Nószon és Menuchász Móse címmel.[33] 1889. szeptember 23-án hunyt el, temetésén 6-700 fős gyászoló tömeg jelent meg, több főrabbi is,közöttük  a biharnagybajomi, csengeri, mezőcsáti és a marosvásárhelyi  főrabbi. Egyik fia Gyöngyösön, a másik Nádudvaron volt rabbi. Napjainkban sírjához a világ minden tájáról zarándokolnak a vallásos zsidók.

2. Jungreisz Náthán sírköve és óhelje

Az 1868/69-es országos kongresszus, amelyen az országos képviselet ügye és a modernizáció volt napirenden, megosztotta az ország zsidóságát. A kongresszus után három irányzat alakult ki. A hagyománytisztelők, elsősorban a kisebb településeken élők az orthodox változatot részesítették előnyben. Orthodox hitközséggé vált a tiszafüredi is. Önállóságukat később is erőteljesen hangsúlyozták.

Az  emancipáció

Európában a XVIII. Század végén indult meg az emancipációs mozgalom, hogy a jogfosztott zsidóság számára kivívja a polgári egyenjogúságot. Magyarországon az 1790-es országgyűlés óta volt napirenden ez a kérdés, amely a reformkori diétáknak is egyik fontos témájává vált. A liberális nemesség Kossuthtal az élén támogatta az emancipációt. Az 1839/40-es országgyűlésen a rendek nagy többsége elfogadta az egyenjogúsítást kimondó törvényt, a főrendek azonban elvetették. Helyette fogadták el az 1840: XXIX. Törvényt, amely kimondta a zsidók szabad letelepedési jogát a városokba, biztosította részükre a szabad kereskedelmet és ipart, de korántsem adta meg nekik a teljes polgári jogegyenlőséget. A szegedi nemzetgyűlés 1849. július 29-es utolsó ülésén egyhangúlag kimondta a zsidók emancipációját a szabadságharcban tanúsított honszeretetük elismeréséül, a törvény azonban a szabadságharc leverése miatt nem lépett jogerőre. Az abszolutizmus első évtizede csírájában fojtott el minden jogkiterjesztésre irányuló törekvést. Azonban ebben az időszakában a zsidók számára kedvező iparpolitikai lépések is történtek,1860-ban feloldották a birtokszerzés és az egyes foglalkozási ágak űzésének tilalmát

Az emancipáció ügye 1861-ben vetődött fel ismét, de csak a kiegyezés hozta meg elfogadását. Andrássy Gyula miniszterelnök 1867. november 25-én terjesztette be a törvényjavaslatot, amelyet a képviselőház egyhangúan, a főrendiház nagy többséggel fogadott el. Az 1867:XVII.tc. kimondta: �Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog nyilvánítására egyaránt jogosítottnak nyilváníttatnak. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás, vagy rendelet ezennel megszüntettetik.�a style='mso-endnote-id: edn34' href="#_edn34" name="_ednref34" title="">[34] A kiegyezés a gazdasági, az emancipáció a jogi kereteket teremtette meg a magyarországi zsidóság társadalmi felemelkedésére, az asszimiláció felgyorsulására. Az 1867 utáni modernizáció végrehajtásában fontos szerepet játszott a német és a zsidó polgárság. A kereskedők, földbérlők eddig felhalmozott tőkéje adta a kapitalizmus megteremtésének anyagi bázisát. A gyáripar kiépítése, a nagybirtokok modernizálása, a fejlődéshez nélkülözhetetlen bankrendszer megteremtése feltételezte a zsidóság évszázadokon át kialakult pénzügyi tapasztalatait, mozgékonyságát, vállalkozó kedvét.

A  tiszafüredi zsidóság  asszimilációja

Palugyay 1851-ben a járásban élő összes zsidó anyanyelveként a zsidót tüntette fel.[35] (Valószínűleg a jiddist értette alatta.)  A beilleszkedés, a nyelvcsere sok nehézséggel járhatott, alapvetően fontos volt az oktatás nyelve. A zsidóság évezredek óta nagy gondot fordított az oktatásra, alig akadt olyan zsidó, aki ne tudta volna olvasni a szentírás szövegét. A tudomány iránt vallásos tiszteletet tanúsítottak, a tudatlanság nagy szégyen volt. Ennek a mentalitásnak volt szerves következménye a zsidóság nagyarányú beáramlása az értelmiségi pályákra az emancipáció után. Tiszafüreden a kisgyermekek vallási oktatása, a Talmud Tóra 1803-tól, a jesíva 1865-től működött. Az állami szinten elismert iskola létrejöttéről Tariczky Endre plébános 1877. szeptemberében tudósít az Eger című megyei lapban. Meghívták az izraelita elemi iskola vizsgájára, amely eddig �ugiskola� volt, ahol német nyelvet, számtant és héber vallást tanultak a gyermekek.

Négy hónappal korábban indult meg az oktatás egy bérelt ház három termében, három osztályban, három tanító vezetésével. Az igazgató-tanító Cserhát Gerzson, aki már tanítóképzőt végzett, és több éves gyakorlattal rendelkezett. Ekkor vezették be a magyar nyelv oktatását is. A harmadik osztály vizsgatárgyai a következők voltak: magyar olvasás, írás, nyelvtani elemzés, magyar történelem, földrajz, természetrajz, számtan. A második osztályban is tanítottak magyar nyelvet, amely Tariczky szerint: �ezdetleges, de az eredmény így is feltűnő� Tariczky leírta az iskola berendezését is, amely mindössze néhány falitáblából, Magyarország térképéből, egy-egy íróasztalból és néhány lócából állt. Az iskola éves költségvetése 1240 Ft, ebből 140 a házbér, 1100 a tanítók fizetése, amihez a hitközség mindössze 150 forinttal járult hozzá. A többi költséget a szülők és Ungár Lipót jómódú kereskedő állta. ( A megemlített legjobb tanulók között volt több gyermeke is.) A leányiskola Weisz Karolina vezetésével működött, aki korábban Ungár Lipótéknál volt magántanár. Az iskolában tíz leány tanult magyar, francia,  német nyelvet és kézimunkát a tanítónő bérelt házában. (A későbbi tudósítások koedukált iskoláról szólnak.)[36]

Az iskola 1921-ben, középen Lőwinger József igazgató-tanító

1889-ben írta a Tiszafüred és Vidéke (28. sz. 4. l): �i style='mso-bidi-font-style:normal'>A helybeli izr. Hitközség igen célszerű vásárlást tett közelebb, amennyiben megvette iskolának az un. Gáspár-féle házat 4400 forintért�span class=SpellE>Rosinger Lajos birtokos és hitközségi elnök 2000 forintot előlegezett�Az iskola felügyeletét az iskolaszék látta el, melynek tagjai a hitközség legtekintélyesebb tagjai közül kerültek ki, 1895-ben Klein Zsigmond gazdag fakereskedő volt az elnöke. Az iskolaszék rendszeresen támogatta a szegény sorsú tanulókat, ingyen tankönyvekkel, taneszközökkel; télire meleg ruhát, lábbelit adományoztak számukra, az év végi vizsgák alkalmából a jó tanulókat könyvvel jutalmazták.

1893-ban, Heves megyében a 43.304 tanköteles korú (6-15 éves) gyermek közül 2211 volt izraelita (2726 református), a 205 iskola közül 11 volt izraelita, az iskolákban 17 tanító működött.[37] Tiszafüreden a 64, 3 és 5 év közötti, 106, 6-11 éves, és 56, 12-14 éves zsidó gyermeket regisztráltak.[38]

1892-ben az újság az iskola gyermekműkedvelő előadásáról tudósít; Lilienfeld Ignác igazgató-tanító rendezésében a tanulók részleteket adtak elő a Mátyás király című színműből. Az iskolateremben állították fel a színpadot, a nézők a szülők voltak. Az előadás célja az önművelés és a hazafiságra való nevelés.[39] A címszerepet Lőw Béla, Lőw Sámuel nyomdatulajdonos fia játszotta, aki negyven évvel később Egerben volt bankigazgató.

A Tiszafüred című lap 1903-ban közölte az izraelita elemi iskola évzáró ünnepélyének műsorát:[40]

1, Elnöki megnyitó: Dr.Soltész Henrik

2. Himnusz. Előadja: Glancz Sámuel

3. Hevesi Kornél: Látogatás. Előadja: Blasz Erzsébet

4. Telefoni üdvözlet. Előadja: Klein Boris, Singer Panni.

5. Gerő Attila: Talisz és Tfilin. Előadja: Rosenfeld Dezső.

6. Kossuth-induló

7. Palágyi Lajos: Mózes.Vers.Előadja:Weisz Zelma

8. Arany János: Rozgonyiné.Előadja: Barna Jolán

9. Deszberg Örzse: Búcsúzó

10. Rákóczy-induló

Az ünnepély műsora is tükrözi a hagyományőrzés és az asszimiláció vágyának kettőségét; Mózesről, rituális imaszíjról szóló versek, ugyanakkor magyar nemzeti dalok, indulók is szerepeltek a műsorban. A századfordulótól a harmincas évekig Lőwinger József irányította az iskolát. A felső osztályokat ő, az alsókatCzóbel Cecília, majd Schwarcz Boriska tanította. Dr.Aszódi Imre nőgyógyász, Lőwinger József unokája: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Nagyapám �ekintélyes�pedagógus volt, aki a zsidó iskolán felül a tanoncképzőben is tanított. Nyugdíjazásakor a banketten a falu tekintélyei is megjelentek. Nagyon jó kapcsolatban volt a többi felekezeti iskola tanítójával (Czövek, Győrffy), és a katolikus pappal is (együtt jártak a szőlőbe).�o:p>

Az ipari iskola 1870-ben a vasárnapi iskolából nőtt ki. Tanulói között voltak zsidó gyermekek is. 1895-ben 18 szakmából ötöt tanult a kilenc zsidó gyermek: órás, bádogos, nyomdász, üveges, és géplakatos mesterséget. Tiszafüred szegény és kis település volt ahhoz, hogy gimnáziumot létesítsen és tartson fel. A karcagi zsidó családok ennyivel is kedvezőbb helyzetben voltak, az ottani középiskolában 1895-ben a 161 tanulóból 56 volt zsidó. A helyben elérhető, magasabb szintű középfokú oktatás lehetősége megkönnyítette a kevésbé módos szülők gyermekei számára a társadalmi felemelkedést és az asszimilációt.

Tiszafüreden a polgári iskolai oktatás hosszú vajúdás után 1913-ban indult, tanulói között sok volt a zsidó gyermek. A többnyire kispolgári szinten élő kereskedő, iparos szülők gyermekeinek megfelelő képzési lehetőséget nyújtott. A jó tanuló gyermekek számára különbözeti vizsgával lehetőség volt a gimnáziumban való továbbtanulásra. Az iskola új épületét 1914. szeptember 7-én avatták, az ünnepségen Szofer Mór főrabbi héber imával áldotta meg az épületet. Az iskolaszék tagjai voltak 1915-ben dr. Soltész Henrik ügyvéd, dr. Kiss Aladár orvos, Strasszer Sámuel helyettes rabbi és Weisz Gáspár földbirtokos. 1914/15-ös tanévben a polgári fiúiskola 28 első osztályos tanulójából hat, a 45 másodikos közül 18 volt izraelita vallású.[41] Ekkor és később is létszám arányuknál magasabb számban taníttatták ebben az iskolában a zsidó szülők gyermekeiket.

Hagyományőrzés  és asszimiláció;  konfliktusok

Az asszimiláció vágyának egy másik megnyilvánulásáról szól Tariczky 1877-ben: �span class=GramE>A plevnai török győzelem örömére rendezett ünnepségen felszólalt Nagy Adolf tiszaigari postaexpeditőr, a magyar szellem, alkotmányosság, szabadság őrzésére, ápolására buzdítva felekezete tagjait.�a style='mso-endnote-id: edn42' href="#_edn42" name="_ednref42" title="">[42] A vallásosság, a hagyománytisztelet és a magyar társadalomba való beilleszkedési törekvések összeegyeztetése nem volt mentes a konfliktusoktól, ezt tükrözi a következő csetepaté is.

Berger József 1884-ben táviratot intézett Heves megye alispánjához, mivel Jungreisz rabbi kiutasította őt a zsinagógából, és eltiltotta az istentiszteleten való részvételtől. A kiutasítás oka az volt, hogy Berger nem volt hajlandó a templomban levetni a �opánját�  Az alispán Lipcsey Tamás szolgabírót kérte fel az eset kivizsgálására. A szolgabíró 1884.október 21-én kelt jelentésében ez áll: �span class=GramE>A belső szervezeti szabályoknak az ingatagsága, bizonytalansága, párosulva a külső érintkezésben tanúsított tájékozatlansággal eddig is sok viszálynak volt az előidézője.�span style='mso-spacerun:yes'>  A szolgabíró az irányzatok harcáról ír.[43] Majzik Viktor alispán is ezt erősíti meg az ugyanabban az évben az anyakönyvek vezetéséről a vallás- és közoktatásügyi miniszternek írott jelentésében: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>A rabbi ortodox, a hitközségben pedig mindinkább szaporodik a míveltebb elem, mely az othodoxia lélektelen külsőségeitől szabadulni szeretne.�[44] Minden bizonnyal ezek a konfliktusok okozták, hogy Jungreisz Náthán 1889-ben bekövetkezett halála után két évig nem töltötték be helyét. A hitközség elöljárósága utazott el Szendrőre felkérniSzófer Mór rabbit, aki 1891. október 6-án érkezett Füredre. Első beszédét a zsinagógában ugyan németül tartotta, de hazafias, modern szellemben.[45] Később is sokszor nyilvánította ki hazaszeretetét, mint az 1893-ban, az őszi ünnepek alkalmából tartott ünnepi beszédében:

�i style='mso-bidi-font-style: normal'>Ebben a hazában egyelően szolgáltatják az igazságot minden polgárnak, felekezetre való tekintet nélkül�ekintsünkszét földrészünkön, látni fogjuk, hogy szegény oroszországi hitsorsosaink minő borzasztó sanyargattatásnak vannak kitéve! Nem sokkal jobb sorsuk hittestvéreinknek Romániában sem. E haza földjén senkit vallásáért nem háborítanak. Imádkozzunk tehát a haza boldogságáért!�a style='mso-endnote-id:edn46' href="#_edn46" name="_ednref46" title="">[46]

Az asszimiláció, a magyar nyelv használatáért folytatott küzdelem élharcosa volt Bardach Sándor adótisztviselő, aki a kilencvenes években számos cikkben buzdított a magyar nyelv használatára, a beilleszkedésre. 1892-ben írta  Magyarosodjunk! Című felhívását. �span class=GramE>�s vajon Magyarország nem a mi édes hazánk-e? Nem büszkén valljuk-e magunkat magyarnak?...Itt volna tehát már az ideje, hogy a magyar nemzet iránti lojalitásból kifolyólag dobjuk el magunktól a germanizálást és adjunk helyt a hazafiságnak!�/i>[47]

Az asszimilációs törekvéseket mutatja a keresztnév adás szokásainak változása is. A 19. század utolsó harmadáig a fiúknak és a lányoknak is egyaránt ősi bibliai, illetve jellegzetesen zsidó neveket adtak. A férfiaknál a leggyakoribb nevek: Ábrahám, Adolf, Dávid, Éliás, Ignác, Jakab, József, Sámuel, Salamon. A legnépszerűbb női nevek: Betti, Cili, Eszter, Fáni, July, Lény, Mária, Nina, Pepi, Rosi, Rézi, Saly voltak ebben a korai időszakban. A 19. század hetvenes-nyolcvanas éveitől a következő neveket adták a leggyakrabban az újszülötteknek: Aladár, Béla, Dezső, Ernő, Ferenc, Gyula, Imre, Jenő, Lajos, László, Miklós, Sándor. A lányoknál: Berta, Erzsébet, Gizella, Irén, Irma, Ilona, Margit, Regina, Sarolta, Szeréna, Teréz. Kifejezetten magyar névként 1873-ban szerepel az anyakönyvben először az Árpád név, a Zoltán pedig 1882-ben.

A vezetéknevek magyarosítása is az asszimilációs törekvések mutatója. Már a múlt században is volt több olyan név, amelyet hol német, hol magyar formában használtak (Stern �Csillag; Deutsch �Némethy, Schőn �Szép), majd idővel már csak a magyar formája maradt meg. A Heves megyei Levéltár Alispáni iratai megőriztek néhány névmagyarosítási kérelmet. 1882 és 1900 között nyolc kérelmet regisztráltak. Hat esetben a magyarosított név kezdőbetűjével azonos magyarosított nevet választottak, egy alkalommal Füredire magyarosítottak, és egy esetben választottak egészen más nevet (Mózes �Csillag) A helybeli újságokban is közölték a névmagyarosításokat, de a legtöbb adatot az anyakönyvek  őrizték meg; a születési részébe bevezették az itt született, de már többnyire innen elkerült emberek névmagyarosítását is. Sokszor innen lehet tudni, hogy a névmagyarosítást kérő még a kérelem időpontjában él, méghozzá Magyarországon. Többen a két világháború között, 50-60 éves korukban, a fokozódó antiszemitizmusra adott válaszként magyarosították nevüket, néhányan a második világháború után változtattak.

A  gazdasági felemelkedés;  a  földbirtokosok

Az abszolutizmus időszakában történtek a zsidóság számára kedvező intézkedések is. 1860-ban feloldották a birtokszerzés és az egyes foglalkozási ágak űzésének tilalmát. A zsidóság által a kereskedésből felhalmozott tőke beáramolhatott a tőkehiányban szenvedő mezőgazdaságba is. Ez a lehetőség a helybéliek számára is adott volt. A földbirtok vásárlás a társadalmi felemelkedés egyik biztos útját jelentette. A hagyományos vidéki társadalom csúcsán a földbirtokosok álltak. A jobbágyfelszabadítás után eladósodó földbirtokokat nem lehetett nehéz megszerezni. A birtok jövedelmezőségét a befektetett pénz és a szakképzett intéző biztosította. Az anyakönyvekben a század utolsó két évtizedében sok ispán, intéző nevével találkozunk, akiknek gyermekei a különböző tanyákon születtek. (Kócs, Töviskes, Szeles, stb.)

A szabadságharc és az állandó újság megjelenése közötti időszakból nincs elég forrásunk arra vonatkozóan, hogyan forgatták be a leggazdagabb tiszafüredi zsidók kereskedésből, árendálásból szerzett vagyonukat földbirtok vásárlásába. Blau Jakab 1849-ben, házasságkötésekor még házaló volt, az 1880-as években, mint a leggazdagabb és legtekintélyesebb zsidó polgár, ő volt a hitközség elnöke. (Dédunokája, Baruch Ben-Dor, a Haifai TechnionEgyetem emeritus professzora szerint Jakab Morvaországból érkezett Magyarországra, tehetősebb vidékről, ezért már indulásakor sem lehetett szegény ember.) 1890-ben halt meg, örököseire 1124 hold földet hagyott.[48] 1883-ban tagja volt a megyebizottságnak, mint a megyében az egyik legtöbb adót fizető lakos.[49] A régi és mai városháza épületét 15000 forintért adta el a városnak, Ben Dor professzor szerint azt mondta: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Zsidó ne lakjon kastélyban!�/i>.

Blau Jakab Weisz Gáspár

Az ő veje volt Weisz Gáspár, aki érdekes figurája a századforduló Tiszafüredének. A pozsonyi rabbiképzőben tanult, a hitközségben Talmud-tudósként tartották számon. 1905-ben könyvet jelentetett meg Memorandum a hazai orthodox zsidóság szervezete tárgyában címmel[50], amelyben harcosan védte a hagyományokat. Ugyanakkor a század első évtizedeiben rendszeresen jelentetett meg  haladásra buzdító vezércikkeket a füredi sajtóban, például 1904-ben Palotát a múzeumegyletnek címen. (A Tariczky Endre által alapított  régészeti gyűjtemény számára kíván méltó otthont építtetni.) 1910-14 között számos esetben írt vezércikket a helyi újságba, igen széles tematikában. Az 1910/23. számban a mezőgazdaság megreformálására, mezőgazdasági szövetkezetek, konyhakertészet létesítésére buzdít. Az 52. számban a vasútállomás nagyobbítása és korszerűsítése mellett emelt szót. 1911-ben munkásházak építését szorgalmazta, a 8. számban a széthúzás ellen emelt szót. 1912-ben a vízierő felhasználását sürgette, majd az 5. számban kereskedelmi ismereteket oktató tanár alkalmazását kéri. Az 1913/18. számban felhívást közölt Tariczky Endre síremlékének felállítására. 1913-ban így üdvözölte a régóta húzódó polgári iskola építésének megkezdését: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Most, hogy a közeljövőben már polgári iskolánk alapkövét lerakjuk, az egyetértés és béke pecsételje meg községünk nagy ünnepét, hogy újabb és újabb vívmányokért küzdjünk a közérdek javára.�span style='mso-spacerun:yes'>  Különböző funkciókban részt vett a hitközség vezetésében, többször is elnöknek választották. Számos egyesületnek is tagja volt. Virilistaként tagja volt a helyi és a megyei képviselőtestületnek is. 1912-ben a báró Podmaniczky Endre elnöklete alatt álló budapesti székhelyű Alföldi Gazdasági Egyesület igazgatóságába választották. Blau Jakab örököseiként feleségével együtt 453 hold földön gazdálkodott. 1889-ben elnyerte a helybeli italmérési jogot 5750 forintért, majd a vasút építkezés italmérési jogát is a következő évben, az italmérési adó beszedésére irodát nyitott a főtéren. Fia, Jenő az I. világháború után kivándorolt Argentínába, ott kiadta édesapja írásait több kötetben, héberül.

A Schőn (Szép) család is hosszú időn keresztül játszott fontos szerepet a város életében. Elsősorban kereskedelemmel foglalkoztak, de az ebből felhalmozott vagyonukat a XIX. század második felében ők is földbirtokvásárlásba fektették. Schőn (Szép) Zsigmond, és fia, József is tekintélyes földbirtokosokká váltak. Zsigmond testvérei tovább folytatták a kereskedést.

1893-ban Ernst Gáspár fia, Jakab  674 hold, Leuchter Herman (ő is házalóként kezdte az ötvenes években, a környéken több helyen is lakott) 459 hold,dr.Menczer Ignác orvos 224 hold, a tiszakürti Léderer testvérek 2721 hold birtokon gazdálkodtak Tiszafüred határában.[51] A Léderer testvérek később a fővárosba költöztek, leszármazottaik a harmincas években is 1081 hold földdel rendelkeztek Füred határában.[52] A legtekintélyesebb tiszafüredi zsidó polgárok, mint a legtöbb adót fizető fürediek bekerültek a városi és a megyei képviselőtestületbe is. 1883-ban a megyei testület, a megyebizottság tagja volt: Blau Jakab, Klein Jakab bérlő Poroszló, dr.Menczer Ignác, Rosinger Lajos és Ernst Péter. 1892-ben a helyi újság nemcsak a névsort, de az éves adó összegét is közölte. A listán 3. Ernst Vilmos földbirtokos 1166,14 forint; 7.dr.Menczer Ignác orvos és földbirtokos 715,65 ft., 11.Flamm Ignác bérlő 478,92; 12. Blau Zsigmondföldbirtokos 474,30 ft.; 15. Leuchter Herman földbirtokos 362,99 ft.; 18. Weisz Gáspár földbirtokos 283,03 forint éves adóval.[53] 1893-ban a járásban 10.Czeizler Zsigmond bérlő 906,95 forint éves adóval, a helyi listán szerepel az előbb felsoroltakon kívül Szép (Schőn) József földbirtokos 259,35 ft. adóval.[54]

A fizetett adóról nem tudjuk megállapítani, hogyan arányult az éves jövedelemhez; ezek az összegek igen jelentősek, különösen, ha a következő két fejezetben szereplő 1877-es összeírással összevetjük. Az kereskedők és iparosok adójának az átlaga nagyságrenddel volt kisebb, mint a földbirtokosoké. 1903-ban a virilisek között 15. dr.Menczer Ignác, 16.dr.Ernst Ede, 17.Flamm Ignác, 19.Leuchter Herman.. A képviselőtestület póttagja volt Weisz Gáspár ésLéderer Gyula.[55] A járásban a legtöbb adót fizetők közül 1910-ben 5.Léderer Gyula, 11. Klein Sándor, 12.Klein Zsigmond, Tiszaörs; 21.Flam Ignác,23.dr.Soltész Henrik ügyvéd, 28.Wildmann Lipót földbérlő Tiszaszőlős.[56]

A nagyobb földbirtokkal rendelkezők sokszor bérletbe adták ki földjüket, Czeizler Soma  haszonbérlő 1895-ben 2335 hold földön gazdálkodott.[57]Rosinger Lajos szintén nagybérlő volt a nyolcvanas-kilencvenes években, hitközségi elnöknek is megválasztották. Nincsenek adataink vagyonáról. A XX. század elején Debrecenbe költözött családjával, a Zsidó Lexikon szerint 1912 és 1920 között Debrecenben is hitközség elnöki posztot töltött be. A füredinél jóval nagyobb és gazdagabb debreceni hitközségben is rövid idő alatt elég vagyont és tekintélyt tudott magának szerezni. A leggazdagabb családok, akik a kereskedésből felhalmozott tőkéjüket földbirtokba fektették, a XX. század első évtizedében sorozatosan költöztek el Füredről. Czeizler Soma felesége 1929-benEgerben vezetett mintagazdagságot. Az Ernst család leszármazottai - ügyvédek, orvosok - a század elején Egerből, Miskolcról, Debrecenből látogatnak vissza egy-egy érdekesebb rendezvényre. Csillag (Stern) Károlynak 1848-ban már két háza volt Füreden. Az ötvenes években Kócson (nagyobb tanyaközpont Füred határában) születtek gyermekei. Először valószínűleg földbérlő, majd földbirtokos volt. Gyermekei elköltöztek Füredről, egyedül Mór nevű fiáról tudunk. (Lásd az értelmiségiekről szóló fejezetet.)

A tiszafüredi  zsidók szerepe  a  helyi  ipar  megteremtésében

A XIX. és a XX. században egyaránt sok zsidó iparos volt a helyi mesteremberek között. Tiszafüreden a mezőváros késői fejlődésének megfelelően a céhek viszonylag későn alakultak meg. A beköltöző zsidó mesteremberek céhen kívüli kontárként dolgoztak. Az 1827/28-as összeírásban négy iparost tüntettek fel, foglalkozásuk közelebbi megjelölése nélkül. A következő, 1839-1846 között készült összeírásokból sem derül ki az iparosok pontos mestersége. Az első anyakönyvekben szerepel egy 'anyagfestő' és egy 'francia szabó'. Füreden ősi mesterség volt a nyeregkészítés, a múlt századból tudunk egy zsidó nyeregkészítőről,Némethy (Deutsch) Adolfról is.  Az 1877-ben készült Heves megye önálló iparosairól és kereskedőiről készült névjegyzék járásra vonatkozó adatait a kereskedők nagyobb száma miatt részletesen a kereskedelemről szóló fejezetben fogom ismertetni. A tiszafüredi névjegyzék meglehetősen hiányosnak tűnik; mindössze nyolc zsidó iparos és hét kereskedő szerepel benne. Az iparosok: Lőw Benjámin bádogos, éves adója 12,70 ft., Szép Zsigmond szappanos 11 ft., Krausz Samu pék 7 ft., Schwarcz Bernát szabó 33 ft.,Czeisler Ignác cipész 6 ft., Goldstein Herman cipész 10,70 ft., Schwarcz Samu órás 5,70 ft., Weiszmann Miksa órás 4 ft adót fizetett. A nyolc iparos hatféle szakmában dolgozott, a legmódosabb Schwarcz Bernát szabó volt.[58]

1892-ben, alakulásának 25. évfordulóján a helyi újság leközölte a Tűzoltó egylet alapító tagjainak névsorát. Az 53 alapító tag közül 16 volt zsidó; iparosok, kereskedők, orvosok. Az előbbi listát kiegészíthetjük az ő neveikkel: Adler Mór asztalos, Braun Éliás mészáros, Klein József szabó, Lőw Sámuel bádogos,Németi (Deutsch) Adolf nyerges, Schwarcz Vilmos szabó iparosok, a két névsorban összesen 14 nevet találhatunk. (36/12. 1-2 l.) 1891.április 16-án tartotta az Ipartestület alakuló ülését, 58 iparos részvételével. A testület vezetőségébe választották Lőw Sámuel nyomdatulajdonost és Schwarcz Alajos üveg- és porcelánkereskedőt. 1894-ben az iparhatósági megbízottak fele volt zsidó: Herskovics Jakab, Kaufman Adolf, Fischer Sámuel, Schwarcz Jenő és LefkovicsLajos.  A későbbiekben is fontos szerepet játszottak a zsidó iparosok az Ipartestület életében, vezetőségében. A Tiszafüreden élt számos iparos és kereskedő közül csak azokat tudjuk név szerint is felidézni, akikről valamilyen formában; levéltári dokumentumban, a helyi sajtóban, avagy az emberek emlékezetében valamilyen nyom maradt. Mindez bizonyos fokig esetleges, talán mégis érzékelteti fontosságukat, súlyukat a város gazdasági és társadalmi életében.

Jellegzetes zsidó foglakozás volt a szabó mesterség. A különböző források jó néhány mester nevét örökítették ránk. Az első, a halotti anyakönyvből ismert 'hotür', francia szabó Stern Izrael, aki Miskolcon született, és 1851.július 3-án halt meg, 42 éves korában. Schwarcz Mór helybeli származású volt, 1893-tól 1944-es elhurcolásáig tartotta fenn férfi-, és nőiszabó műhelyét. Korabeli szokás szerint segédként nemcsak az ország, hanem �urópa nagy városaiban is a modern szabászat minden új vívmányait tanulmányává tette.�Járt Bécsben, Berlinben, Párizsban is. Goldstein Herman cipész Szikszón született, 1857-ben Karcagon szándékozott letelepedni. Kérelmét elutasították, ezek után választotta Tiszafüredet, ahol számos gyermeke született. Funk Sámuel esztergályos és Funk Jenő cipész testvérek voltak, Késmárkról házasodtak Füredre, a múlt század végén. Sámuel e század elején megjárta Amerikát, hazatérte után családjával elköltözött innen. Funk Jenő az első világháború után is itt dolgozott. Spitzer Alajos lakatos volt, komoly felszereltségű gépműhelyt üzemeltetett. Adler Mór asztalos a község tekintélyes és jómódú polgára volt, aktívan részt vett a helyi közéletben. Műhelyét 1872-ben nyitotta, 1910-es halála után Artúr nevű fia működtette tovább. 1893-ban a következő termékeit hirdette: háló-, ebédlő-, szoba- konyhabútorokat, gyermekágyakat, gyermekkocsikat, összehajtható vaságyakat, vasbútorokat, nádszékeket.

A két világháború között dolgozott asztalosként a két Fischer testvér: Henrik és László. Korszerű, villanygéppel felszerelt műhelyük a Fő utcán, a zsidó templom mellett lévő házukban volt. A két testvér két 'patkósi' Schwarcz lányt vett feleségül, mindketten négy-négy gyermeket neveltek. A két családból csak László két lánya: Klára és Margit jöttek vissza a deportálásból, mindketten Izraelben élnek népes családjukkal. A múlt század végén került ide Máramarosbólházassága révén Herskovics Henrik (Chájem) kovács, aki ezt a nem tipikusan zsidó mesterséget művelte. Nyolc gyermeke született, 81 éves korábanAuschwitzban halt meg. Dr.Kuthy Lajos: �e az sem volt kiköpött zsidó, egyáltalán nem; mert bőrkötény, bőrpapucs, olajos nadrág, oszt verte a vasat, és taposta a fújtatót. És szekeret javított, szekeret vasalt, lovat patkolt, ami jött...�A XIX. és XX. századból tudunk több órás működéséről is a városban. Weiszmann Dávid fia, Miksa 1874-től gyakorolta az órás mesterséget, mellette dohánytőzsdét működtetett a századforduló idején. Fia, Ignác jómódú órás és ékszerész, 1904-ben nyitotta meg üzletét, amelyet fenntartott 1944-es elhurcolásáig. A közlekedés terén is voltak zsidó vállalkozók. A múlt század végén Bleier Lipótról tudunk, aki konflissal, lovakkal vállalt személyszállítást. Blau Lajos, Blau Jakab unokája a harmincas évekig foglalkozott szállítással, majd fia, Oszkár vitte tovább a vállalkozást. Schwarcz Benedek Schwarcz Jenő fia volt, nővére Sára fényképészként dolgozott, Benedek is ezt a mesterséget tanulta ki, a II. világháború után évtizedekig űzte még ezt a mesterséget. Idős korára elvesztette a látását, 1979-ben hunyt el, a karcagi temetőben van eltemetve.

***

Számtalan példát találhatunk a rendelkezésre álló iratokban, újságokban, visszaemlékezésekben a helybeli zsidók vállalkozókészségére, rugalmasságára. Ha az egyik üzlet, vállalkozás nem ment, másik tevékenységgel próbálkoztak egy időben, vagy helyette; igyekeztek a szolgáltatások minél szélesebb körét nyújtani; sok információ maradt fenn minderről a helybeli újságok híreiben, hirdetéseiben.

A gazdasági mobilitás egyik kiváló példáját mutatta Lőw Sámuel, aki az 1870-es években bádogosként dolgozott, szikvízüzemet is fenntartott, majd 1888-ban megalapította az első nyomdát Füreden. 1893-ban Egerbe költözött, ott már nagyobb nyomdát vásárolt, ő volt az Eger című lap kiadója. Fia, Béla az 1930-as években egri bankigazgató. 1894-1897 között a nyomdát a Kohn család működtette, majd elköltözésük után a Goldstein család vette át. A füredi újságok kiadói is ők voltak, színvonalas kiadványokat készítettek. A nyomda mellett papír- és könyvkereskedést is fenntartottak, sírkő készítő üzemük termékei mai is láthatók Tiszafüred különböző temetőiben. A múlt század harmincas éveiben költözött Füredre Grósz Emil. Sajtos Dezső: �span class=GramE>A Goldstein-féleház, hátul volt a nyomda, elég jó menetelű nyomda volt az abban az időben. A füredi újságot ott nyomták, meg az iskoláknak a közös bizonyítványt. A Grósz-féle nyomdában fénynyomásos levélpapírokat, kis zsákcédulákat, piaci helypénzszedő cédulákat, mindent csináltak. Tizenkettes gépük volt nekik abban az időben, amin már egy újságot lehetett kinyomni, mint mondjuk a Szabad Föld...olyan régi, amerikai típusú gépe is volt neki vagy kettő... Itt volt a Goldstein, a Grosz, sőt Madarason  egy Klein nevű zsidó nyomdász, nem tudom, de itt a környéken is volt még vagy kettő, és ha jól tudom, azoknak is ment. Nem nagy dolgokat nyomtak ezek, de abban az időben is nagyon sok ilyen kisebb dolog volt, amivel a nagyobb nyomdák nem foglalkoztak, faluhelyen meg lehetett belőlük élni.�o:p>

.A kereskedelemben felhalmozott vagyon megjelent az ipari beruházások területén is. Flamm Ignác az 1880-as években Egyekről került Füredre. Földbirtok vásárlása mellett ő építtette az első  helyi gőzmalmot, majd 1912-ben a téglagyárat.

Flamm Ignác gőzmalma

1893-ban felajánlotta a villanyvilágítás bevezetését a városnak, ám ez ekkor még korainak bizonyult. Gőzmalma mellé 1892-ben gőzfürdőt építtetett. Afürdőről  helyi újság tudósításából tudunk: A fürdő a gőzmalom mellett, fákkal védett egészséges helyen állt. A tágas előszoba után folyosó következett, amelyből két oldalt egy-két kádas 'fürdőkabinetek' nyíltak. A porcelán medencés gőzfüdőhöz tíz kabin, tussoló szoba, nagy meleg közös medence, hideg, meleg zuhanyok és 'frotírkamra' tartozott. A gőzfürdő az érdeklődés hiánya miatt néhány év múlva megszűnt. Flamm Ignác 1906-ban megalapította a Tiszavidéki Bankot, amelynek 1930-ban bekövetkezett halálakor igazgatója is volt. Többször választották hitközségi elnökké. Unokája, Sándor Pálné, Weinberger Klára: �gyszer bement az iskolába, és ott voltak a gyerekeknek a kabátjai, és nem tetszett neki. Bement Egerbe, és 36 kabátot egyszerre megrendelt, és az egész gyereksereget felöltöztette.�

Blau Jakab Zsigmond nevű fia 1893-ban hagyta abba a gazdálkodást. Fiai, Albert és Lajos 1902-ben alapították meg a Tiszafüredi Ecset- Meszelő- és Kefegyár Rt.-t. A gyár számára egész ipari komplexumot építtettek: gőzmalmot, gyárépületet, raktárakat, majd 1910-ben villanyfejlesztő telepet is.

A Blau villanytelep és malom

Az 1900-as években 100 munkást foglalkoztatták, ez volt a legnagyobb ipari vállalkozás Tiszafüreden. A gyár termékeit exportálták is. A vállalkozás többször is csődbement, és átalakult, 1907-ben a leggazdagabb Heves megyei (keresztény) földbirtokos, Graefl Jenő 150000 koronát fektetett a cégbe. 1908-ban a gyöngyösi jubileumi mezőgazdasági kiállításon termékeikkel első díjat nyertek. 1908-ban az Rt. gépeinek és berendezéseinek értéke 42.379 korona, vagyona 238.403 korona volt. 1909-ben szerződést kötöttek a községgel a villanyvilágításra.  A kefegyár a Blau család tulajdonában szerényebb keretek között egészen 1944-ig működött.

Ebben a korban több olyan vállalkozásról tudunk, amelyet a keresztény és zsidó földbirtokosok együtt alapítottak. 1891-ben Faraktár és Gőzmalom Rt.néven a Tisza partján lévő földbirtokok tulajdonosai alakítottak részvénytársaságot fakitermelésre és feldolgozásra. A részvénytársaság  tagja volt CsávolszkyLajos országgyűlési képviselő, Graefl Jenő poroszlói nagybirtokos; a füredi zsidók közül Ernst Vilmos, Epstein Jakab és Flamm Ignác.[59] A Klein-testvérek; Sándor, Artúr és Zsigmond eredetileg Tiszaörsön voltak földbérlők. A század elején ők is az ipari vállalkozások felé fordultak, több-kevesebb sikerrel. Zsigmond Füredre költözött, itt élt 16 évig, közben a hitközség elnökének is megválasztották. Az 1893-ban fakereskedést nyitott a vasútállomás mellett. 1909-ben megalapította a Hevesvármegyei Gyáripar Rt.-t, Poroszló székhellyel, a tulajdonukban lévő gőzmalom, gőzfűrész, és gombgyárból. A felemelkedő zsidó felső réteg mintaképző csoportját a dzentrik adták. Szokásaikban, viselkedésükben ehhez a réteghez igazodtak. 1909-ben a tiszafüredi újság Klein Sándor tiszaörsiföldbirtokos körvadászattáról ad hírt.

Keresztény és zsidó notabilitások; földbirtokosok, kereskedők, iparosok, értelmiségiek együtt alapították meg 1888-ban az első helybéli hitelintézetet, a Tiszafüredi Takarékpénztár Rt.-t.

A takarékpénztár épülete

Az alapítók között volt Füred országgyűlési képviselője, Csávolszky Lajos. A zsidók közül Rosinger Lajos, Flamm Ignác, - akik bekerültek az igazgatóságba is -, Strausz Miksa földbérlő, Blau Bertalan (Blau Jakab fia), dr.Menczer Ignác orvos, Brieger Ábrahám kereskedő. Az alapításkor kilencvenkilencen jegyeztek részvényeket, pontosan egyharmaduk volt zsidó.[60] A legtöbb részvényt közülük Blau Bertalan jegyezte a saját és a gyermekei nevére, összesen 220 forintért; Menczer Béla 137,50 forint, Epstein Jakab regálébérlő 110 forint értékben jegyzett. 1914-ben a vagyon már több mint két és fél millió korona. A világháború alatt a pénzt hadikölcsönökbe fektették.1919-ben zárják először veszteséggel az évet. Kisebb alaptőkével és nyereséggel átvészelik a korona inflálódását, a gazdasági válságot, 1933-ban csak részben számolják fel az intézetet, amely névlegesen 1942-ben szünt meg. A takarékpénztár vezetőségében mindig részt vettek a füredi zsidóság vezetői; betétesei, részvényesei továbbra is nagyszámban voltak zsidók. Gazdasági tevékenységükhöz létfontosságú volt helybeli bank működése.

A Tiszavidéki Bankot 1906-ban alapították, 1911-ben igazgatója Kovách György volt, az igazgatóságnak a keresztény földbirtokosok (Lipcsey Ákos,Toronykőy Albert) mellett tagja volt Klein Zsigmond, Klein Artúr, Weiszmann József is, a felügyelő bizottságban részt vett Kiss Ferenc és Schwarcz Alajos. A helyi téglagyárat is ők működtették, 1912-tól részvénytársasági formában, Tiszafüredi Tégla és Cserépgyár Rt. néven 60.000 korona alaptőkével. A részvénytársaság elnöke Rubinstein Adolf volt.  1917-ben az Rt. igazgatósága megegyezett a bankéval. 1919-ben az igazgatóság tagja volt Fülőp Zoltán szolgabíró és dr.Végh József főjegyző is. A zsidók közül Flamm Ignác, Grósz Miksa, Rubinstein Samu nagykereskedő. 1929-ig volt a bank igazgatója Flamm Ignác.

Az 1874-es iparos- és kereskedői névjegyzék tiszafüredi adatai különösen a kereskedők esetében tűnnek hiányosnak, mindössze hét kereskedőt regisztráltak, amely a rendelkezésre álló adatok alapján túl kevésnek tűnik. A környéken feltüntették a kocsmárosok, bérlők adatait is, Füreden ez sem szerepel. A legmódosabb kereskedő a névsor szerint Ungár Lipót 64,15 forint, Brieger Ábrahám bőrkereskedő évi 32 ft., Viener Mózes, aki szintén bőrkereskedő volt 6,70 forint, Goldstein Ignác 6,70, Schőn József 20,49 ft., Brüll Gáspár 19 ft., Jólesz Adolf 15 ft adót fizetett.

A járás, a környező községekben készült névjegyzékben is feltűnő a zsidó vallású iparosok és kereskedők nagy aránya. Nagyivánon öten: két kiskereskedő, egy házaló és két kocsmáros élt. Poroszlón nyolcan; egy mészáros, két szabó, egy fakereskedő és négy kereskedő. Tiszaabádon és Tiszaszalókon, az akkor még csak közvetlen szomszéd, de különálló településken egyaránt 15-15-en éltek; Abádon két fakereskedő, kilenc kereskedő, három kocsmáros, és a járásban az összeírtak közül a leggazdagabb, Kohn Ábrahám földbérlő, aki 442,20 Ft adót fizetett. Szalókon két kötelest, egy mészárost, egy üvegest, egy szabót, két cipészt, két kisbérlőt és négy kereskedőt írtak össze. Ekkor  még Tiszaroffon élt Leuchter Hermann, aki később Füreden élt jómódú földbirtokosként (lásd előző fejezet) magas az akkori éves adója jelzi, hogy miből is tudott később földbirtokot vásárolni.

A környéken Tiszaszőlősön élt a legtöbb regisztrált zsidó kereskedő és iparos: húsz, közöttük egy kovács, egy mészáros, egy borkereskedő, négy vegyeskereskedő, két szatócs, két kocsmáros és kilenc házaló. A legmódosabb is meglehetősen kevés, 12,70 forint éves adót fizetett, a többiek még szegényebbek voltak. Tiszanánán egy szatócsot és hat vegyeskereskedőt írtak össze, a leggazdagabb kereskedő, Grünbaum Adolf 84 forint adót fizetett.Tiszaörsön hatan éltek; három kiskereskedő, egy szatócs és két házaló. Amint az összeírás, ha hiányosan is de megmutatta, hogy Tiszafüred kereskedelmi életében továbbra is vezető szerepet töltöttek be a zsidó kereskedők. A tiszafüredi kereskedelmi életében nagyon fontos szerepet játszottak a különböző zsidó kereskedő családok, 'dinasztiák', mint a már említett Ernst, vagy a Blau család, akik meggazdagodva földbirtokot vásároltak, ipari vállalkozásba fogtak, vagy a fiatalabb generációk áttértek az értelmiségi pályákra. Több család az egész időszakban kitartott a kereskedelmi tevékenység mellett, illetve a család egyik ága, mint például a Schőn család egyik ága földbirtokot vásárolt, másik ága megmaradt a kereskedés mellett. A Kanczler család jómódú divat- és textilkereskedőket adott a városnak, egyszerre többen is tartottak fenn a családból kereskedést.

Schwarcz nevezetű a rendelkezésre álló adatok szerint 356 élt az egész korszakban Tiszafüreden, sok viselt azonos nevet közülük, sokan kereskedtek, de a hasonló név miatt nehéz követni sorsukat, a Braun név szintén gyakori. Egyes nevek viselői gyakran egy-egy nagycsaládhoz tartoztak. A Wiener család őse 1826-ban kerültek Füredre, a család több tagjának nevét ismerjük, mint kereskedőt, a kunsági letelepedési tilalom feloldása után telepedtek át Karcagra. Neves kereskedőcsalád volt még a Breuer, a Brieger, és a szegényebb és módosabb ággal rendelkező Rubinstein család is.

Filmünkben megszólaltatott interjúalanyaink kiemelték a tiszafüredi zsidó kereskedők nagyszerű üzleti szellemét, amely generációkon át öröklődött. A központban voltak a nagykereskedések és a nagyobb boltok, a mellékutcákat valósággal behálózták a kis szatócsüzletek, ahol hitelben is lehetett vásárolni.[61]Az idősebb emberek emlékezetében még élénken él a zsidó kereskedők, iparosok emléke.

Deák Imréné: �Még mindig az orromban van az illata a kis fűszerkereskedéseknek... Szegény anyám elküldött, hogy hozzak sütőport, ezt-azt, és mikor kinyitottam az ajtót, megszólalt a csengő, kijöttek, és az illat, ami megcsapott, abból a vegyeskereskedésből; abban volt mindenféle fűszerillat; paprika, kakaó, cukor, petróleum, amit csak el lehet képzelni, minden...És még mindig az orromban van az illata...�o:p>

Rubinstein Samu boltja

Sajtos Dezső: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Ezek a zsidó emberek, mivel itten Füreden egy hétig is eltartott a vásár, átmenő forgalom volt, szüksége volt a lakosságnak a kereskedésre is. És ezek lehozták az árut, ne kelljen Pestre menni, és itten Tiszafüreden mindent meg lehetett venni.! Ezek az üzletek mind olyan jól el voltak helyezve, hogy ne kelljen az egyik utcából a másikba menni messzire. A parasztembernek nem volt pénze, bement a boltba, azt mondta annak a zsidó kereskedőnek; 'Ne tessék már haragudni, nincs pénzem, majd ha lesz pénzem, meghozom.' Aztán volt egy füzet, amibe bejegyezte az adósok nevit, vagy pedig vitt tojást, lisztet, kukoricát. Megvolt a piaci ára, oszt a kereskedő összegyűjtötte, oszt nem volt, hogy miért nem pénzt hozott nekem, hanem ezeket? És ez olyan szépen elment, azért mert nem volt osztozkodás, azért szerették a zsidókat, mert a zsidó a legmesszebbmenőkig a kedvében járt a legszegényebb embernek is. Mert az megadta az alkalmat arra, hogy boldoguljon. Ecet nem volt? 'Menjél, kisfiam!' - én is szégyelltem!- Én két tojással menjek ecetért? Hát- mondom- anyám, mit nem talál ki még? 'Most nem tudtam, nem árultam a piacon, honnan vegyek pénzt? Az ételbe meg só kellene, ecet, vagy ez, az.' - És ezt a zsidó kereskedő mind belátta!...�/i>

Hogy a tiszafüredi kereskedők mekkora területen dolgoztak, jól mutatja a következő példa: 1893-ban árverezték Schwarcz Vilmos kereskedőt. 175 forint tartozása miatt dobra került boltja, 4.733 forint értékű árukészlete (ruhaneműk), Poroszlón, Tiszafüreden, Kunhegyesen, Abádszalókon, Kisújszálláson lévő vásári bódéi.

Szegő Ernőné: �i style='mso-bidi-font-style: normal'>Az öreg Flam Ferenc jobb családból származott, de szerette a csavargó életet, azért a családjával nem tartotta a kapcsolatot. Tiszafüreden megtelepedett, és családot alapított. Lovakkal kereskedett, rendesen ellátta a családját. Az egyik fia, Dezső is már családos ember volt, toll- és nyeresbőr-kereskedő. Kocsival járta a vidéket. A másik fia fuvaros, nős, gyermektelen. Gábor fia szabó, nővére Flam Anna FuchsLajosné, férje vásározó szabó volt, több segéddel dolgozott, jómódú ember volt. Négy fiukkal Auschwitzból nem tértek vissza.�o:p>

Dr.Kuthy Lajos: �i style='mso-bidi-font-style: normal'>Nem sértő szándék, de volt a rossz lovú Flam. Na, ez mindenféle, ütni-verni való csontvázakat vett meg, gebéket...volt, amivel ráfázott, mert beledöglött, elpusztult, de volt, amit kikuruzsolt, aztán ismét eladta. Ő értett, mondjuk paraszti, vagy laikus szinten az állatkuruzsláshoz is...Tályogot nyitott meg, fogat reszelt, kólikát kezelt, nem orvosi szinten, de a maga szintjén.�o:p>

Szegő Ernőné: �ógorom Klein Dávid gyapjú- és bőrkereskedő, később gazdálkodó volt, 1929-ben került Füredre Kunmadarasról. 200 hold földet bérelt, cséplőgépe és rengeteg jószága volt. El is nevezték ökrös Kleinnek. Együtt dolgozott a gazdasági cselédekkel, egész héten kint volt a tanyán vetéskor és aratáskor.. 1942-ben, amikor behívták munkaszolgálatra három gazdasági cselédje és tizenkét aratója volt...Mikor 1943. szeptemberében hazatért, a sok jószágból már csak egy tehén maradt, a többit be kellett szolgáltatni. A gettóból hívták be újra, Donneskirchenben halt meg 1945 tavaszán.�o:p>

Klein Dávid

A terménykereskedés és felvásárlás is hagyományos zsidó foglalkozás volt. Ebben a században is több terménykereskedő működött Füreden; Braun Aladár 1904-ben, Bajor Jenő 1933-ben, Halász Jenő 1934-ben nyitotta meg kereskedését. Deák Imréné: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Ott volt a Braun Aladár, termény-nagykereskedő. Rengeteget vásároltam tőle én is; gabonát, rozsot, mert azon hizlaltuk a disznót. Nagyban árult, meg kereskedett.�Több fa- és tüzelőkereskedőről is tudunk, az 1931-es címtár és a visszaemlékezések alapján. Glück Gyula és családja 1928-ban került Zentáról Füredre, kereskedése a város központjában, a Weiszmann bolt mellett volt.

Glück Gyula és fakereskedése

Weiner Ernő fakereskedésésnek 1944-es árukészletének értéke 59.276,61 pengő volt.

Sajtos Dezső: �span class=GramE>A slepperek ilyen zsidó ügynökök voltak faluhelyen, akiknek leadták a rendelést. A parasztember, vagy még a kiskereskedő is nem ment fel Pestre, mert kiesett volna a munkája, megbízta a sleppert, felírta neki, hány kiló cukorra van szüksége, vagy ruhára, gépalkatrészre, erre-arra. A slepper eljárt Pesten, nem is olyan nagy összegért hozta, sokszor olyan vót, mint a tergenyés szamár. Amit nem tudott kézben elhozni, feladta vasúton. Itt Füreden volt vagy három, az egyik Kabos is az volt. Volt nekik bérletük, és minden nap jártak. A Spitzer Szerén, meg a Spitzer Jóska aprólékokat, kacsát, libát, tojást vásároltak fel, felpucolták, oszt vitték Pestre fel. A Rubinstein Andor, meg a testvérei voltak a tojásosok...Na, most ezek felvásárolták, úgyhogy nem volt gond, hogy megtermeljük az almát, a diót, amit a kofák nem tudtak felvásárolni, felvásárolták a zsidók... Amikor a kofák már nem tudták az árujukat eladni, a zsidók megjelentek a piacon és megvették. Ők mindig egy fillérrel többet ígértek. Nekik érdekük volt az, hogy minél előbb összeszedjék azt a mennyiséget, amit aznap Pestre fel tudnak szállítani. És ez volt az üzlet. Nem az, hogy te zsidó vagy, te meg nem vagy zsidó. Jobb kereskedőszellem volt bennük, és a kicsi haszonnal is megelégedtek. És a kicsi haszonnal ment a nagy haszon, hát ez magától érthető.�o:p>

Tiszafüred egyik legrégibb, és legmódosabb kereskedő családjának, a Weiszmann családnak a város központjában volt nagy vegyeskereskedése, amelyet nemzedékeken keresztül vezettek, amely egészen 1948-ig, az államosításig fennállott. Weiszmann Zakariás 1844-ben került Füredre Egerből. Fia, Dávid alapította az üzletet, amely igen széles körű választékkal rendelkezett.

Várkonyi Endre újságíró, Budapest: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Tulajdonképpen csak ilyen legendaszerűen van meg ez a bizonyos családi történelem. Akiről konkrétan tudok, az a dédapám, illetve az ő apja, Weiszmann Zakariás, tudomásom szerint ő is a tiszafüredi zsidó temetőben van eltemetve. Weiszmann Dávid, a dédapám, az ő felesége volt Rubinstein Lotti. Ha jól tudom, unokatestvére volt a három Rubinstein kereskedőnek, a Samunak, Adolfnak ésHermannak. És miután ilyen különleges neve volt, hogy Lotti, így volt kiírva a boltban is, ez volt a bolt cégtábláján: Weiszman Dávidné Rubinstein Lotti. Ettől lett 'lotyibolt' a város közepén a dédapám boltja. Már régen a nagyapámé volt és az ő neve volt kiírva, de a fürediek még mindig úgy nevezték...

Nagyapám, (Weiszmann József, 1868-1941) nagyon jó kereskedő volt, fiatalabb korában többször nagyobbította a boltját. Kilenc saját gyermeke volt; hét fia és két lánya, fiatalon elhunyt bátyja három gyermekét is ő nevelte fel. Városszerte népszerű ember volt, sok baráttal mind a zsidók, mind a keresztények között. Tudomásom szerint a húszas évek végén, a harmincas évek elején a Heves megyei alispán is eljött hozzá, illetve meghívta őt Egerbe, ha kereskedelmi tanácsra volt szüksége...Nagyapám a helyi körülmények között gazdag ember volt. Élete vége felé már inkább csak jómódúnak lehetett mondani, lányainak kiházasítása, és - nem utolsósorban - az 1938-tól bevezetett zsidóellenes rendelkezések hatására. Amikorra már én visszaemlékszem, ez egy nagy bolt volt a város közepén...ott volt tényleg minden, mert ha bejött a vevő két deka paprikát venni, az is volt, ha mezőgazdasági gépet akart venni, az is volt. Fűszer-, csemege-, és vaskereskedés is volt egyben. Igen nagy területet foglalt el, jó nagy udvar, sok raktár tartozott hozzá.�a style='mso-endnote-id:edn62' href="#_edn62" name="_ednref62" title="">[62]

Deák Imréné: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Braun Gábor textil nagykereskedő volt...Jöttek a parasztasszonyok Bábolnáról, hozták a rengeteg kifogástalan juhtúrót. Felgyürkőzve, a szoknyájuk felkötve, mert mezítláb jöttek, akkor még nem volt megoldva a Tisza-szabályozása, és a vízen gázoltak át. Mikor a túrót eladták, akkor bementek Braun Gáborhoz, hogy széjjelnézzenek. Braun Gábor rögtön elővette a rengeteg gyönyörű fejkendőt: 'Asszonyom, ebből venni kell! Ezt nem lehet elmellőzni!' 'De Braun úr, már elköltöttük a pénzünket, nincs egy fillérünk se.' Hát kérdeztem én, hogy van pénzük? Hát kell most fizetni? Majd a jövő héten jönnek, oszt behozzák.' Addig-addig beszélt, hogy rávette őket. Mind vásárolt, mind vett kendőt. Azt mondja szegény anyám, mikor elmentek: 'Mondja Braun úr, ösmeri maga ezeket?' Azt mondja: 'Sose láttam.' 'És mégis odaadja hitelbe?' 'Scheffer néni, ezt vegye tudomásul; a magyar paraszt olyan becsületes, hogy ez a jövő héten jön, eladja az áruját és megfizet. Ez így volt!�o:p>

Rubinstein Salamon Tarcalon született, édesapja Rubinstein Jakab kántor volt. Vele együtt került Tiszafüredre a 19. század közepe táján. Első felesége szintén Rubinstein lány volt, ő a Pozsony megyei Oroszvárról került házasságkötésük után Füredre. A tarcali, illetve oroszvári, majd tiszaigari Rubinsteinektöbbször is összeházasodtak, és a Füreden élő hasonló nevű családok az ő leszármazottaik voltak. Az igari Rubinstein családból házasodott Rubinstein Akiba(Kóbi), aki Nagykőrösön született. �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Rubinstein Salamon a 70-es évektől kétlovas szekérrel vándorkereskedett. A felvidéki,főzőfazekat gyártó központokat is felkereste. Míg felért Gömör megyébe, a füredi edényeket árusította. Visszajövet az ott vásárolt fazekakat értékesítette, amaradékot pedig Füreden árulta. Menye (Róna Andorné Dembik Vera) szerint edényes volt a foglalkozása, Katona Miklós, Bodó Mihály és Simon István (neves füredi fazekasok) szomszédságában lakott. Elöregedve századunk elején hagyott fel a vándorkereskedelemmel. Rokonságának egyik tagja a századfordulón Mezőkövesdre települt át. Itt szekérrel árusította a füredi edényeket, de rongyért, bőrért és tollért is cserélte.�span style='font-style:normal'> [63] Salamonnakkét házasságából 16 gyermeke született, az első felesége halála után, 61 évesen házasodott meg újra, elvette a 27 éves Ungár Sálit, akitől még született 8 gyermeke, a legfiatalabb, Artúr (Andor) 76 éves korában, 1906-ban. Salamon 1917-ben hunyt el, feleségét 81 évesen vitték el Auschwitzba. Dédunokáját, Róna Tamást 2005-ben avatták rabbivá.

A századforduló után Tiszaigarról került ide a három Rubinstein fivér. Adolf 1908-ban vegyes- és sörnagykereskedést, Sámuel 1904-ben fűszer- és gyarmatárú nagykereskedést, Herman porcelán- és üvegkereskedést nyitott. Adolf 1923-ban zárta be vegyeskereskedését, szesznagykereskedést, majd 1931-től szeszfőzdét tartott fenn. Az Igari úton, a mai pince diszkont épületében volt a nagykereskedése; a pincét, és az egész épületet is ő építtette. A mellette a mai napig is álló hosszú ház volt a lakóháza. A földbirtokosok mellett a továbbiakban ők voltak a legmódosabb zsidó polgárok Tiszafüreden, egészen 1944-ig. Gyermekeiket ők is értelmiségi pályára adták, Sámuel fia, Béla orvos lett, a numerus clausus miatt Bécsben járt egyetemre. Rubinstein Adolf vagyonát a harmincas években kétmillió pengőre becsülték. Az 1944-ben a gettóba hurcolás előtt felvett vagyonleltárak szerint vagyonuk egy részét budapesti bérházak vásárlására fordították.[64] Szegő Ernőné: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Rubinstein Samu egyik fia orvos lett, Pesten dolgozott. Neki akart az apja építeni egy kórházat azon a telken, ahol most a posta van, az az ő telke volt. Sajnos a község nem engedte, mivel a harmincas évek elején vásároltak mentőautót, és azt mondták, hogy akkor az felesleges lesz.�o:p>

Kocsmárosok, szállodások

 

A vendéglátás hagyományos zsidó foglakozássá vált a XVIII. századtól kezdve Magyarországon. Korábbról is vannak adataink tiszafüredi kocsmárosokról, a századfordulón és e században is a kocsmák, vendéglők, kisebb-nagyobb szállodák tulajdonosai, működtetői nagyrészt szintén zsidók.

Tiszafüred első szállodáját, a Bika szállodát 1894-ben Kovách György földbirtokos és községi bíró építtette a Vörös ökör kocsma helyén (az épületben jelenleg középiskolai kollégium működik). A szállodát előbb bérelte, majd megvásárolta Barna (Braun) József, 1929-ben bekövetkező haláláig családja tulajdonában volt. A szálloda 10 szobából, kávéházból, étteremből, az emeleten bálteremből és az úri kaszinó helyiségeiből állott. 1912-ben újították fel, ekkor már 24 szoba és unikumként egy fürdőszoba is a szállóvendégek rendelkezésére állott. Ekkor építették hozzá a mozi épületét. A szálloda Tiszafüred felső rétegének találkozóhelyévé vált, a járási bálokat is itt rendezték. �span class=GramE>A táncterem falait textillel borították, és négy hatalmas tükröt helyeztek el padlótól a födémig...Képzeljük el, mit jelentett ez a környezet azoknak a bálozóknak, akik táncukat lejtve megfigyelhették tartásukat, mozgásukat, és nem utolsó sorban öltözetük módját...�o:p>

A boldog békeidők hangulata jellemezte azt a korszakot, amikor Barna József tulajdonába került a szálloda. Ahhoz, hogy eljussanak egy szálloda üzemeltetésében rejlő lehetőségek felismeréséig, sok mindenen át kellett mennie a családnak. Apját Braun Péternek hívták, aki még az 1850-es években házaló zsidó volt. A felemelkedés iránti vágy tisztán érzékelhető a családnál, amikor fia, József az 1890-es években vendéglős lett...Barna Józsefnek később üzemanyag telepe is volt. Nevét 1888-ban magyarosította át Braunról Barnára. Ez abban az időben különlegességnek számított Tiszafüreden, mivel nem nagyon volt jellemző a füredi zsidókra. Mindezzel igaz magyarságukat akarták kifejezni.�a style='mso-endnote-id: edn65' href="#_edn65" name="_ednref65" title="">[65]

A Bika szálloda

Lipcsey Imréné: �Barnáék eleinte maguk vezették a szállodát...Ida néni volt a konyhavezető. Mindig ő készítette el az édesanyjától tanult receptek alapján az ebédet, vacsorát és a reggeliket. Ő volt a család összefogója, szellemi irányítója. A gyerekneveléstől kezdve a háztartásig mindent ő végzett el. Egy régi közmondás is igaz az életükre: 'A fej az ember, a nyak az asszony, bármerre fordul a nyak, a fej is arra megy.'  Az alacsony, sovány, beesett arcú, de ugyanakkor víg kedélyű Braun József feladata a hivatalos dolgok intézése volt. Szerződéseket kötött, tanácsokat kért az ügyvédektől, beszerezte az élelmiszereket, és rendben tartotta az egész szállodát. Az ő idejében virágzott igazán a szálloda. Kedvező fekvése miatt - közel volt a vásártérhez és a vasútállomáshoz,  - sokan vették igénybe az itt nyújtott szolgáltatásokat. A szálloda működésének az elsődleges szempontja a vendégek igényeinek maximális kielégítése volt a helyi körülmények között. Többféle szórakozási lehetőséget biztosított, ezzel növelték a szálloda vendégforgalmát, de egyben terjesztették a kultúrát e vidéki városkában. Tárgyalt különböző színházakkal, operákkal, hogy műsort adjanak a szállodában...Sokféle színtársulat érkezett Füredre...Általában  ősztől tavaszig jöttek ide a színészek, mert ekkor a vidéki embereknek sokkal több idejük volt a szórakozásra.�/i>[66] A különféle egyletek, társaskörök rendezvényeit; bálokat, műkedvelő előadásokat is gyakran rendezték meg a szállodában.

Pilitzer Ignác 1903-ban nyitotta meg a vasútállomásnál lévő vendégfogadóját, amelyben néhány vendégszobát is fenntartott.

Piliczer Ignác és felesége

Czeizler Dávid kocsmája a városközpontban volt, halála után lánya, Róza vezette. A kocsma a kocsisok és cselédlányok találkozóhelye volt. Szintén a központban állott Rosenfeld Lőrinc, Poldi kocsmája. A Tiszafüred és  Hortobágy közötti országút mellett több csárda is működik a mai napig. Füredhez a legközelebbi a Patkós csárda, melyet a múlt században a Schwarcz család bérelt, majd meg is vásárolták. A sok hasonló nevű Schwarcz család közül ezért kapták köznyelvben a patkósi Schwarcz elnevezést. (Tudunk még 'borúlás'[67], 'gatyátlan', 'szappanos', 'siket' 'hólyagos' Schwarcz melléknevekről.) 1900-ban Schwarcz Lőrincet a betyárokat üldöző pandúrok véletlenül eltalálták a combartériáján, a seb miatt elvérzett. A húszas években patkósi Schwarcz Móric eladta a csárdát, és Tiszafüreden vásárolt egy fogadót, a Balatont, amely a vidékről a vásárokba lovas kocsival bejáró parasztgazdák szálláshelye lett. (Nagy kocsi állásában elfértek a kocsik és a lovak.) Schwarcz Móric egész családjával együtt elpusztult a második világháborúban.

A sikeres életutak mellett a századfordulós újságok gyakran tudósítanak üzleti csődről, árverésekről, amelyek után azonban rendszerint sikerült talpra állni.

Az  értelmiség

A földbirtok vásárláson kívül a társadalmi mobilitás másik útja volt az a tendencia, amely a feltörekvő zsidóságra általában jellemző volt: fiaikat értelmiséginek taníttatják. Epstein Jakab Tiszaszentimréről került Tiszafüredre, az állandó Tisza-híd megépítése előtt a révátkelést bérelte. Ikerfiai 1883-ban születtek, Géza gyógyszerésznek, Jenő ügyvédnek tanult, mindketten Füreden telepedtek le. Ez a törekvés a két világháború között is élt, a szegény családok is igyekeztek - akár anyagi lehetőségeiken is felül - gyermekeiket taníttatni. Kohen Jakab szegény házalóként 1909-ben került Füredre, itt a hetipiac helyszedője volt. 12 gyermeke született, négy fia a szegénység elől Franciaországba vándorolt ki. Részt vettek a spanyol polgárháborúban, a francia ellenállási mozgalomban, ahol ketten közülük mártírhalált haltak, a háború után a másik kettő visszatért Magyarországra. Jenő fia a hatvanas években előbb Svájcban, majd Romániában volt nagykövet. József 1912-ben született, a polgári iskola után elvégezte az izraelita tanítóképzőt, majd Földesen és Debrecenben tanított, ahol iskolaigazgatóként ment nyugdíjba, kiváló memóriája révén egyik legfőbb adatközlőnk volt. 2004-ben hunyt el Debrecenben, első felesége, gyermekei a holokausztban haltak meg.

A szabadságharc füredi eseményeinek tárgyalásánál említettem az első füredi orvos, dr. Schőnfeld Lipót sebész nevét, aki 1883-ig élt itt. 1852-ben költözött ide dr.Menczer Ignác, akiről már jóval több információ van a birtokunkban.[68] Dr.Menczer Ignác Pozsony megyében, Vízkeleten született. 1848-ban, a szabadságharc kitörésekor a pesti egyetem hallgatója volt. Március 15-én az élettani előadásról ragadta magával Petőfi őt is. Néhány hónapig nemzetőr volt, majd egy Vasvári Pál által vezetett nemzetőr csapattal végigharcolta a tavaszi hadjáratot. A sok gyaloglástól megbetegedett:�span class=GramE>...néhány szerb foglyot kellett a schwechati csata után Lipótvásárra kísérni. Onnan hazavánszorogtam testileg lezüllött állapotban Pestre a kórházba, hol részint mint beteg, részint mint segédorvos a szabadságharc végéig maradtam. A schwechati csatával nem dicsekedtem, minek is. Úgysem koszorúztak volna meg érte, de véghetetlenül bántott, hogy fegyverviselő már nem lehettem. Talán ezért veszett el a schwechati csata, és ezért nem lehettem én generális.� Negyven évvel később így emlékezett a szabadságharcra, az idézet némileg bemutatja a századforduló helyi sajtójának társasági rovatában annyit dicsért humorát. A rossz egészségügyi viszonyok, a nehéz közlekedés, a nagy távolságok nehezítették munkáját. 1872-ben működése elismeréséül a tiszafüredi közbirtokosság szolgálati lakását neki ajándékozta. 1902-ben, Tiszafüredre kerülésének ötvenedik évfordulójára nagyméretű, ezüstből készített recepttel lepték meg.

83 éves koráig gyógyított, egyik betegénél lett rosszul, majd nemsokára meghalt, 1905.március 25-én. Vejével együtt domaházi birtokán temették el. Dr. Menczer Ignác veje, dr. Szigeti Soma (Sidlauer Sámuel) szintén orvos volt, Egerből került ide 1877-ben. Nyolc gyermeke született. A fiúkat már nem engedték körülmetélni. Az egyik fia a szintén tiszafüredi birtokos, református Lipcsey családból nősült. A Menczer-Szigeti család már teljesen asszimilálódott a keresztény magyar társadalomba.

1880-as évektől kezdve rövidebb-hosszabb ideig több zsidó vallású orvos is praktizált Tiszafüreden. A századfordulós sajtóból ismerjük dr. Rónai Adolf, dr. Szűcs, dr. Rosenberg nevét, dr. György (Guttman) Lipót a XX. század első két évtizedében élt itt. A két világháború között néhány évig fogorvosként praktizált dr.Kornis Róbert. Dr.Kiss Aladár orvos a kilencvenes években került Tiszafüredre, ahol az első világháború utáni időkig járási orvosként praktizált. Az első világháború idején az 1914-ben, a polgári iskola épületében berendezett, negyven ágyas hadikórház parancsnoka volt.

Dr. Aszódi István fogorvos Tiszaroffon született, ahol apja vendéglős volt.  Lővinger József igazgató-tanító lányát vette feleségül 1923-ban, egészen 1960-ban bekövetkezett haláláig Füreden praktizált. Dr. Vadász István muzeológus-történész: �span class=GramE>A környéken jelentős és nagyon ismert fogorvos volt. Találkoztam olyan adatközlőkkel a legutóbbi években is Dél-Borsodban; Borsodivánka, Négyes, Tiszavalk környékén, akik rendszeresen jártak át hozzá, mint híres fogorvoshoz.... Az első olyan szakorvos volt Tiszafüreden, aki nemcsak a tiszafüredi, hanem a vidéki lakosság ellátását is biztosította.�o:p>

Dr. Aszódi István

Dr. Szántó Kálmán 1894-ben Kunmadarason született, a középiskolát Karcagon, az egyetemet Budapesten, Bécsben és Prágában végezte el. Az első világháborúban 35 hónapi frontszolgálat után egészségügyi hadnagyi rangban szerelt le, több magas kitüntetést kapott. Orvosi pályáját a budapesti zsidó kórházban kezdte, majd 1922-ben Füreden telepedett le. Dr. Kuthy Lajos: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Dr. Szántó Kálmán, egy rettentő derék, agilis, parasztosan magyaros ember volt, görbebottal járt, kamásniban, általában gyalog. Ő hozta az első röntgent Tiszafüredre a harmincas évek végén. ...Apám (dr. Kuthy Elek orvos) elfogult volt a saját gyerekeivel szemben, ha mi véletlenül betegek voltunk, ő meg sem nézett minket, csak mint apa, de szólt Kálmánnak: 'Kálmán gyere, te nem vagy elfogult.' - Ennyire megbízott szakmailag is a kollegájában.�Várkonyi Endre:�r. Szántó Kálmánra emlékszem nagy-nagy szeretettel, akit úgy ismertem meg, mint nagyanyám házi orvosát. Nagyanyámnak cukorbaja volt, és ő jött minden délben pontosan tizenkét órakor az inzulint beadni...Igen népszerű orvos volt Tiszafüreden, mivel sok szegény embert ingyen, vagy csekély honoráriumért gyógyított, de ő kezelte Bobory 'méltóságost' is. Aztán az élet úgy hozta, hogy együtt vonultunk be, és ő lett a századorvosunk. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy neki köszönhetem az életemet, mert ott  rettenetes körülmények között, valahogy elintézte, hogy  a nehéz körülmények között, például hóviharban, beteget jelenthettem és nem kellett kivonulnom. Ez borzasztó sokat jelentett. A háború után Pesten dolgozotttüdőszakorvosként. Haláláig (1970) szinte apa-fiú viszonyban voltunk, kívánsága szerint én búcsúztattam.�o:p>

Dr. Nagy Jenő állatorvos Sirokon született, eredeti neve Groszmann Jakab. Budapesten végezte el az egyetemet, 1905-ben került Tiszafüredre. 1906-tól 1944-ig ő volt az egyetlen községi köztisztviselő. 1942-ben kitért, így csak a németek bevonulása után fosztották meg állásától. A kitérés sem mentette meg a deportálástól. 1944. június 6-án tárgyalta a megyebizottság a nyugdíjazását, akkor, amikor már a tiszafüredi gettóban volt. A visszaemlékezések szerint akerecsendi gettóban megőrült. Dr. Kuthy Lajos: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Nagyon jó és nagyon elismert állatorvos volt. Inkább parasztos külsejű, mint zsidós, mert télen-nyáron csizmában járt. Télen lóden kabát, mikádó kalap, tömött angol bajusz...Remek gazdálkodó volt, Domaházán volt 30-40 szimentáli tehene. Nagyon jó lovai voltak, s maga hordta a tejet a begyűjtő helyre. Földje is volt, még a mai napig is úgy hívják, hogy a Nagy Jenő szőlője, meg Jenő tanya..Van ott egy épület, magas földszint, laknak benne most is, nem kell vakolni, mert alaptól kezdve az egész tetőig az mind faragott terméskő, a lakóépület alatt van a pince.�/i>

A 19. század végén telepedtek le az első zsidó ügyvédek Füreden. Dr. Soltész Henrik Rosinger Lajos húgát vette feleségül, gyermekeit Franciaországban taníttatta. Dr. Békefi Lajossal együtt évtizedeken keresztül itt dolgoztak. Hogy a konkurenciaharc a zsidókat sem kerülte el, arra jó példa és az asszimiláció furcsaságaira is egyúttal a következő eset: A két ügyvédet 1908-ban három nap államfogházra ítélték, párbajvétség miatt. Egymásra lőttek, de úgy tűnik, hogy a párbajnak nem lett komoly következménye.[69]

Dr. Weinberger Dezső sárospataki ügyvéd Flamm Ignác lányát vette feleségül, Poroszlón és Füreden is lakott családjával. Lánya, Weinberger Klára: �i style='mso-bidi-font-style: normal'>Az édesapám ügyvéd volt, tiszteletnek örvendett. Nagyon muzikális volt, szépen zongorázott, és hegedült, a nőegyleti előadásokon is mindig ő zongorázott. Pár zeneszáma meg is jelent a Rózsavölgyinél. Én is jól zongoráztam és énekeltem. Szép, harmonikus családi életet éltünk.�o:p>

Dr. Weinberger Dezső és családja

1931-ben a Füreden dolgozó nyolc ügyvéd fele volt zsidó vallású.

A múlt században és e században is sok tehetséges fiatalember került ki a helybeli zsidó közösségből.

Menczer Ignác fia, Béla közlekedési mérnök lett, részt vett az Al-Duna szabályozásban, és a vasútépítésekben. Béla fia, akit szintén a Béla nevet viselte ötven évig élt a 20. században, nyugat-európai emigrációban. Különböző egyetemeken tanított, katolikus filozófusként számos könyve jelent meg.

Ungár Lipót legkisebb fia, Ödön 1885-ben született, 1898-ban fiútestvéreivel együtt felvette a Tisza nevet. Később az Egyesült Államokban Edison munkatársaként dolgozott. Unokája, Tisza László a harmincas évek óta az Egyesült Államokban él, a MIT világhírű nyugalmazott fizikus professzora.

Egy  zsidó hazafi: dr. Csillag Mór

Dr. Csillag Mór jellegzetes és érdekes tagja volt az egri századfordulónak. 1859-ben született Tiszafüred-Kócson; édesapja Csillag (Stern) Károly) gazdag földbérlő volt. Mór az egri cisztercita gimnáziumba járt, majd a budapesti tudományegyetem elvégzése után bölcsészdoktori címet szerzett. Gimnáziumi tanárként dolgozott, egy rossz kritika után visszavonult és előbb pélyi, majd egri birtokán gazdálkodott. Elégikus hangulatú versei az országos és a megyei sajtóban egyaránt megjelentek. Írt a Petőfi Társaság Lapjába, a Magyarországba, és a Nagyvilágba, a Képes Családi lapokba, a Hölgyek Lapjába és számos vidéki lapba. Önálló művei: A legszebb asszony könyve. Költemények. Bp.: 1862. Balassa Bálint virágénekeiről. Bp.: 1890.^[70]

Az Eger című megyei lapban 1890-ben megjelent, Menyegzőre című versében így ír csalódásáról, életfilozófiájáról:

�iküzdött pályám bús hajótörését

Eltűrtem én panasztalan;

Az elzüllött vágy, a megölt reménység

Nem fakaszték egy jajszavam.

A Tisza partján, itt, ahol születtem,

Csöndben foly már le az életem;

Ez áldott földet mindig úgy szerettem!

Hát most is azt szántom, vetem.�o:p>

Őszi tájék

�isza partján őszi szélben

A fűzek zokognak,

Elsiratják tovatűntét

Ragyogó napoknak,

Csöndes eső hulldogál a

Fűzek levelére �o:p>

Ez a hervadt szép természet

Őszi könnyezése.

Magam járok útjain a sárguló avarnak,

Parti fűzek rám borulva,

Zúgva eltakarnak,

S lelkem e kép úgy betölti

Néma fájdalomnak

Mintha én is búcsút vennék

Hervadt őszi lombbal.�a style='mso-endnote-id:edn71' href="#_edn71" name="_ednref71" title="">^[71]

Jellemző momentum a Hevesvármegyei Hírlap 1901. 115-ös számában megjelent tudósítás az országgyűlési választásokról. A Függetlenségi 48.-as, Kossuth-párt jelöltje, dr. Babocsay Sándor ügyvéd, az újság szerkesztője mondott programbeszédet a városház udvarán. Dr. Babocsay Sándor Kovács József pártelnök és dr. Csillag Mór társaságában jelent meg. Csillag Mór beszédében hangoztatta: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Kossuth emlékét, a függetlenség vágyát magyarság! Polgártársak Magyarok! Emeljétek magasra és vigyétek diadalra a Kossuth lobogót!�/i> A beszédet szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták a jelenlévők: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>nem egy szem fakadt könnyre�

Dr. Csillag Mór hamarosan, 1903. október 27-én, 44 éves korában váratlanul elhunyt. Szőlőbirtokáról tért haza, álmában érte a szívroham.  Eger város következő képviselőtestületi ülésén Jankovics Dezső polgármester meleg szavakkal emlékezett meg dr. Csillagh Mórról, a képviselőtestület váratlanul elhunyt eme kiváló tagjáról. Indítványára a közgyűlés kimondta, hogy dr. Csillagh Mór emlékét jegyzőkönyvében megörökíti s özvegyéhez részvét táviratot, intéz. ^[72]

Nekrológja: �érfikora delén, élete teljében ragadta el közülünk a halál, hirtelen, váratlanul űzte, hajtotta energiája, fáradhatatlan tevékenysége. Megrendült dobogni az a szív, melynek minden csepp vére hazájáért lángolt, mely végtelen jóságában az egész szenvedő emberiséget magához ölelte volna. Megszűnt dobogni az a szív, melynek minden csepp vére hazájáért lángolt, mely végtelen jóságában az egész szenvedő emberiséget magához ölelte volna. Megszűnt működni az agy, melynek gondolata a közügyé, a humanizmusé volt� elszállt a testből a lélek. Az a lélek, mely magasröptű eszméi szárnyán annyiszor emelkedett az ideák világába. Mélységes megdöbbenésünk nem magában álló. Osztozik abban társadalmi életünk kicsije-nagyja. Siratják pusztulását a különféle jótékony egyesületek. Súlyosan érzik a csapást az egyes polgári és társadalmi egyesületek, amelyeknek tagja volt. Megrendítő a haláleset híre a Kossuth-pártnak, mely régi harczosát, tántoríthatatlan hívét, oszlopos tagját vesztette el benne. 1859-ben született atyja bérel tanyáján, ott kedvelte meg a gazdálkodást, a természet szeretetét. Elemi iskoláit magánúton végezte el, Egerbe a második gimnáziumtól járt a katholikus főgimnáziumba. �zabadságra, változatosságra áhítozó lelke összeütközésbe hozta olykor-olykor tanáraival, az érettségit a miskolci református gimnáziumban tette le, 1878-ban.

A budapesti Tudományegyetemen történelem-magyar szakot végzett, doktori disszertációját Balassi Bálintról írta. A budapesti Mintagimnáziumban tanított rövid ideig, majd gazdálkodással, irodalommal és politikával foglalkozott. 1884. február 19-én vette feleségül KellnerRózát. �span class=GramE>A költői véna nyoma már ifjú korában mutatkoztak nála. Mint kis gimnazista olyan ügyes verseket faragott sokszor, hogy tanulótársai nem győzték eléggé magasztalni. Első jelentős irodalmi sikere a Petőfi Társaság kiadásában megjelenő �oszorú�kisebb költeményét közölte. Ez időtől kezdve sűrűn versel a fővárosi és a helyi lapokban. Tanárai felismerték tehetségét, buzdították, köztük Gyulay Pál is, kit az egyetemen hallgatott. Verseskötete 1881-ben �span class=GramE>A legszebb asszony könyve� mely regényes szerelmének történetét mesélte el. Azonban a kötetet ért kritika elvette a kedvét a továbbiaktól. Hírlapírói munkásságot is folytatott, politikaiczikkek, polémiái a Seermann féle zászlógyalázás ellen a magyarországi és az ausztriai sajtóban, munkatársa volt az összes egri lapnak. A Kossuth-kultusz híve volt. Mint politikust is a szilárd karakter jellemezte, kisdiák korától imádattal csüngött Kossuth alakján. Később, mint férfiú, mikor már Kossuth elveit is értette, még fokozottabb mértékben hódolt a Kossuth-kultusznak, ezért ragaszkodott annyira a párthoz, ezért tudott ő Kossuthról mindig olyan gyújtó hatással szónokolni, egész lényét betöltötte a hazaszeretet, a nagy hazafiak iránt táplált lángoló lelkesedés. Számos jótékonysági egyletnek volt a tagja, vezetője, hazafias ünnepek rendezésében, megyei, városi ügyekben önzetlenül vett részt. A privát érintkezésben mindenkit lebilincselt modorával, becsületességéért az igazság megtestesítőjeként tisztelték.�o:p>

A gyászjelentésben édesanyja, Csillag Károlyné, Heves vármegye bizottsága, Eger képviselőtestülete, a hitközség elöljárósága, az iskolaszék tagja volt. Temetése az Újvilág utcai imaház udvarából 1903. október 28-án délután két órakor történik. Népes családja, Kellner Bernát, apósa, és népes családja, köztük fia dr. Csillag Adolf. A Heves megyei Hírlap dr. Csillagh Mór temetésén résztvevők százairól számolt be, a vármegye, a város, társadalmi és jótékonysági egyesületek képviselői, számos együtt érző volt a temetésen, a gyászbeszédet dr. Ádler Vilmos hatvani rabbi mondta.

Szőllősi (Deutsch) Zsigmond 1872-ben született Tiszaszőlősön. Jogi egyetemre járt, de már egyetemista korában eljegyezte magát az újságírással. Több neves újságnál dolgozott, így tizenöt évig volt a Budapesti Hírlap munkatása, majd az Ujságnál dolgozott. 1910-14 között a Kakas Márton című élclapot szerkesztette. 'Madár' bácsiként vált híressé. Ő is egyik kialakítója volt a századfordulón megjelent jellegzetes pesti humornak. �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Választékos stílusú, szórakoztató hangú, élénk szellemességű cikkekben szólt hozzá az aktuális társadalmi kérdésekhez.�a style='mso-endnote-id:edn73' href="#_edn73" name="_ednref73" title="">[73] Több novelláskötete jelent meg. Színdarabjait bemutatta többek között a Király Szinház, és aNemzeti Szinház is. A budapesti kabaré színpadokon rendszeresen szerepeltek tréfái, bohózatai. 1953-ban hunyt el, Budapesten.

Rónai Fülöp pék az 1880-as években költözött családjával Tiszafüredre, itt élt 1915-ben bekövetkezett haláláig. Családjában tapasztalhatjuk a tehetség halmozódást.  Három gyermeke közül kettő Gyulán, egy Egerben született, mindhárman szerepelnek az Életrajzi Lexikonban. Dénes 1875-ben született és 1964-ben halt meg Budapesten. �ényképész, fotóművész, a művészi bábjáték magyar úttörője...Fényképészetei tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte...Lyonban Lumiere mellett részt vett az akkor születő mozgófényképezés munkáiban. 1910-ben Budapesten nyitott műtermet.�(533 l.) Sok neves személyiségről készített művészi fotót. Hermin Gyulán született 1877-ben, 1926-ban halt meg Budapesten. A Vígszínház színiiskolájában végzett; a század első évtizedeiben, mint kiváló jellemszínésznő és komika, a magyar vidéki színjátszás egyik legnépszerűbb, kiemelkedő művésze volt, legtovább a miskolci Nemzeti Színházban működött.(534 l.) Mihály Egerben született 1879-ben. �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Író, állatorvos, az új magyar elbeszélő próza s később a higiéniai, majd alkattani szempontú korbonctan, az élelmiszer-higiéniai szervezés és oktatás egyik úttörője volt...Pékinasként és szerszámkovácsként dolgozott, majd Budapesten szerzett állatorvosi oklevelet, és doktorátust.�1901-ben nevezték ki a főváros fő-állatorvosává. 1904-08 között novellákat publikált többek között a Hét és a Nyugat lapjain. 1945. január 10-én nyilasok ölték meg.(534 l.) Fia, Rónai Mihály András neves költő és irodalomtörténész volt.

Bródy Rózsa 1901-ben született Tiszafüreden. Édesapja Bródy Lajos földbérlő. Bródy Rózsa ismert vegyészmérnök és élelmiszerkutató lett. Tankönyveket írt, írásait szakfolyóiratok közölték.[74]

Ádám Zsigmond 1906-ban született Patkóson, édesanyja a patkósi Schwarcz családból származott. Zsigmond Tiszafüreden végezte elemi és polgári iskolai tanulmányait. A szegedi egyetemen 1931-ben szerzett tanítóképzői tanári oklevelet, majd 1942-ig különböző helyeken tanított. Ukrajnában volt munkaszolgálatos. 1945 tavaszán az elhagyott gyermekekkel kezdett foglalkozni, Hajdúhadházon megszervezte számukra az első magyarországi gyermekvárost. 1957-ben ő kezdeményezte a fóti gyermekváros megszervezését, végül a soponyai intézmény igazgatását bízták rá. Pedagógiai munkássága során többszintű, a gyermekek életkori sajátosságaihoz igazodó, gyakorlati képzéssel kiegészített iskola terveit dolgozta ki. Kora nem kedvezett lángoló idealizmusának, 56 éves korában, korai nyugdíjaztatása után önkezével vetett véget életének. Emlékét, munkásságát tanítványai könyvben és filmen is megörökítették.

A második világháború után megmaradt, családjukat vesztett fiatalok többsége is értelmiségi pályára lépett. Több egyetemi, főiskolai oktató; orvos, mérnök, könyvtáros, pedagógus lett belőlük, ma már nyugdíjasként élnek külföldön, vagy az ország különböző részein

Nem mindenkinek adatott meg azonban a tanulás, a kiemelkedés lehetősége. Két 'elveszett' tehetségről tudunk a korabeli sajtó, illetve a visszaemlékezések alapján. Fischer Joachim terménykereskedő 1893. február l-én halt meg, a helyi újság nekrológban búcsúztatta. Trencsén megyében született, szegény kereskedő volt egész életében. Jiddisül jobban beszélt, mint magyarul. Híres volt szellemes adomáiról, éles megjegyzéseiről: �.. a folytonos létért való küzdés közepette is képes volt az úton vele találkozó barátjával, vagy ismerősével a benne megcsillant friss, humoros ötleteit közölni.�Héber nyelven írt verseket, színdarabokat, novellákat. Hámán és Mardokheus bibliai történetét Igazság és hamisság címen sakkjáték formájában dolgozta fel (!), amiért a királytól 300 forint jutalmat kapott. Más alkalommal elnyert egy morvaországi izraelita tanfelügyelői állást, amit végül nem fogadott el. Ferenc József 60. születésnapjára írott költeményét 100 forint, a koronázás 25 éves évfordulójára készült művét a pozsonyi jogakadémia 400 korona, a II. Vilmos német császárhoz írott héber nyelvű imát 1000 márka jutalommal díjazták. Halálakor három nős fia, és négy lánya gyászolta.

A Lebovits családról egészen biztosan 1828-tól tudjuk, hogy Tiszafüreden éltek. Sorsuk tipikus, és az anyakönyvi adatok, illetve a család élő tagjainak közlései nyomán jól követhető. A család őse, Sámuel szegény házaló volt a múlt század első felében Tiszafüreden. A következő generációk történetében láthatjuk a lassú társadalmi felemelkedést, a századfordulóra biztos polgári egzisztenciát sikerült teremteniük, számos iparos és kereskedő volt található a család tagjai között. A múlt században még sok gyermek született, az idő teltével, az egészségügyi, halandósági viszonyok javulásával egyre kevesebb; a két világháború között már egy, illetve három, az akkori fiatal családokban. Legrégibb ismert ősük, Lebovits Alexander, vagy másutt Sámuel 1792-ben született Katmáron Az 1827/28-as összeírásban kereskedőként szerepelt, mindössze 2 forint éves adót fizetett, két családtagját írták össze, házzal nem rendelkezett. 1839-ben nagyon szegény házaló volt, három fiát említi az összeírás, feleségét Salczer Rebekának hívták.  Sámuel 1857-ben halt meg.

Egyik fia, Áron 1834-ben született, 1856 körül vette nőül Weisz Nánit (Anna), aki később bábaasszonyként dolgozott. Áron 1896-ban gombkötő kisiparos volt. Kilenc gyermekük született, öt lány, és négy fiú; három gyermek csecsemő korában meghalt. Áron 1901-ben halt meg, tüdőrákban. Sámuel másik fia, Ábrahám 1843-ban született, 1866-ban Poroszlóra házasodott, ahol 1867-1876 között öt gyermeke született. Áron első fia, Sámuel a nagyapja nevét kapta, 1858-ban született, később Sándorra változtatta a nevét. A füredi Klein Lénit vette feleségül, öt gyermekük született, három nőtt fel. Sándor előbb a szatócs mesterséget folytatta, majd megnyitotta a Tisza vendéglőt, amelyet halála után előbb felesége, majd veje, Friedländer Sámuel működtetett tovább. Áron lányai házasságuk révén elkerültek Füredről. Második fia; Gyula József kereskedő 1865-ben született, és a szintén tiszafüredi Breier Sálit vette feleségül, 1917-ben halt meg. Öt gyermeke közül a legidősebb, Jenő 1890-ben született és rőföskereskedőként dolgozott 1944-es elhurcolásáig. Sátoraljaújhelyről nősült, felesége Schwarcz Ilona, akinek pék édesapja révén Tiszafüreden is pékséget működtettek, amelyet szakképzett pékek vezettek. Két fia született, egyetlen lánya csecsemőkorában meghalt. Őt és feleségét is Auschwitzba hurcolták. Fiai, Gyula és Imre jelenleg családjukkal együtt Budapesten élnek. Imre mérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa, nyugdíjba vonulásáig a Budapesti Műszaki Egyetem könyvtárának főigazgatójaként dolgozott.

Lebovits Jenő, felesége és Imre fia

Dévald József pék 1942 és 1944 között dolgozott a Lebovits pékségben. �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Én azt tudom mondani, hogy én nagyon jó viszonyban voltam a Lebovits családdal. Megbecsültük egymást, nem volt semmi probléma köztünk. Feleségem családja, a Kálmán család meg szemben volt velük, mindennap találkoztak jóformán. Majdnem teljesen rokonságban lettek. Az öreg Lebovits az egy nagyon jópofa ember volt, nagyon sikeres ember, nagyon szeretett viccelni...Rengeteg sok magán személy járt ide kenyeret sütni, házi kenyeret, úgy mondták, hogy ster kenyér.�

Áron másik fia, Zsigmond 1869-ben született, asztalosként dolgozott, 1906-ban halt meg tüdőbajban. Gyula József Sándor nevű fia órásként dolgozott, a mai Deák téren volt az üzlete. Egyetlen fia, Tibor szintén órás lett, haláláig Brazíliában élt.

Vallási  élet a XX. században

A hitközségi elnökök és a vezetőség mindig a leggazdagabb és legtekintélyesebb zsidók közül került ki. Az említetteken kívül tudunk még arról, hogy hitközségelnöki tisztet Weisz Gáspár, Rubinstein Adolf és Schwarcz Alajos gazdag üveg- és porcelán kereskedő is betöltött. A Chevra Kadisa, a Szentegylet tiszteletbeli elnöke mindig a rabbi volt, főgondnokát, vezetőségét szintén a tekintélyesebb emberek közül, évente választották. A hitközség éves költségvetése 1894-ben: 9224 Ft bevétel, amelyből az iskolára 1774 Ft-ot költöttek.[75] A rabbi, a metsző és a kántor szolgálati lakásban laktak. A hitközség az iskolán, a templomon, az imaházon, a vallási iskolán kívül rituális fürdőt is fenntartott, aminek a vallási életben nagy jelentősége volt.

Szófer Mór Jolán nevű lányát Strasszer Sámuel rabbi vette el, aki már apósa életében is rabbi-helyettesként dolgozott, majd apósa halála után 1944-es elhurcolásáig ellátta a papi teendőket. Nagy tudással rendelkező, tekintélyes vallási vezető volt.

A múlt században épült templomot 1911-ben árvereztették el, majd új templom építésébe fogtak., melyhez a város kezességvállalása mellett 40000 korona kölcsönt vettek fel. Az épület Polgári István tervei alapján, Vágner Márton építészmester kivitelezésében gyorsan elkészült.

�i style='mso-bidi-font-style: normal'>Az izraelita templom  minden bizonnyal a szecesszió egyik legszebb építészeti alkotása volt Tiszafüreden. A nagytömegű, téglalap alakú épület díszítését az alkotók klinkertéglával oldották meg. A templom főutcára néző homlokzatán boltíves, szecessziós középrizalitemelte ki a bejáratot. A két oldalsó homlokzat klinkertéglákból rakott lizéniákkal volt tagolva. A klinkertéglával érzékeltetett ornamentika ma már csak az átalakított épület oldalsó homlokzatán legfelső végén látható.�a style='mso-endnote-id:edn76' href="#_edn76" name="_ednref76" title="">[76]

Az ünnepélyes avatás 1912.május 16-án ment végbe. �A templom, mely úgy építészeti, mint esztétikai szempontból teljesen kielégíti a legkényesebb ízlést is, igen értékes felszerelést kapott, ami nagyrészt az izraelita hívek adományozásából került ki.�

Kúti József így emlékezik a két világháború közötti vallási életre: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Igen szép templomunk volt...A templom udvarán lakott a főrabbi, megboldogult Strasszer Sámuel. Ott volt egy külön kis templom, a Bét Hámidrás (a tanulás háza),ahol istentisztelet is volt és itt tanította az ország különböző részeiből érkezett 'jesíva' növendékeket. Csodálatos ember volt. Nagy talmud tudós és csupa szív ember. Jövedelmének jelentős részét a szegényeknek adományozta. Az egész községben köztiszteletben állt. Tiszaigar, Tiszaszőlős, Tiszaszentimre, Egyek, Tiszacsege, Tiszaderzs, Poroszló vallási felügyeletét is ellátta. További hitközségi ingatlanok: Az iskola, a templomi gondnoki lakás (Rosenberg Jakab), ugyanott volt a rituális fürdő.�A zsidó fürdő telkét 1900-ban Rosinger Lajos hitközségi elnök vásárolta a községtől 666 koronáért.

Sajtos Dezső: �span class=GramE>A zsidó fürdő ott lent volt, kövekből volt építve, mint a templom. Ott már volt hideg-meleg víz, odajártak fürödni hetente, be voltak osztva, ki mikor mehetett. Fel kellett iratkozni, volt egy templomszolga, Rosenbergnek hívták. Nagyon sok gyereke volt, úgy mentek, mint az orgonasíp. Oda is szívesen eljártunk játszani. Az asszony is, ha valami süteményt csinált, ugyanúgy megkínált bennünket... Ott volt a tészta-, vagy pászkagyár, elég híres volt. A pászkagyár tulajdonosa Epstein Sándor volt. Pészach előtt hat héttel megkezdték a sütést, szigorú vallási ellenőrzés mellett. Itt kb. 15-20 szegény sorsú zsidó és nem zsidó jutott ideiglenes jövedelemhez. Pászkát nemcsak a füredieknek, hanem a környező zsidóság számára is itt sütöttek, kb. 10-12 mázsát.�o:p>

Várkonyi Endre: �. Volt néhány nagyon vallásos ember, aki bármikor ment el az ember a templom előtt, az vagy ment a templomba, vagy jött a templomból, vagy bent ült a templomba; ez a három eset lehetséges. Azon kívül a nagy többség, általában csak péntek este, szombaton járt a templomba, még a nagyapám is, aki pedig nagyon vallásos volt, inkább otthon imádkozott...Érzésem szerint, voltak jó néhányan, akik csak azért mentek el templomba, mert ez úgy illett akkor. Ez benne volt a társadalmi szokásokban.�o:p>

A  társasági élet

 

A tiszafüredi izraelita nőegyletet 1883-ban alapították, első vezetői Ernst Jakabné és Ernst Péterné voltak. 1895-ben az elnöknő dr. Soltész Henrikné. Legfőbb céljuknak a szegények és betegek támogatását tekintették. Az egyesület egészen 1944-ig működött. Gyakran rendeztek jótékonysági célú bálokat, műkedvelő előadásokat, amelyeken a keresztény 'úri társaság' tagjai is részvettek. Az adományozás presztízskérdés volt. Az 1891-ben rendezett bálon, a hitközség tagjain kívül részt vett és adakozott dr. Schleiminger László orvos, aki később a helybeli katolikus egyház világi vezetője volt, a községi bíró KováchGyörgy és Lipcsey József földbirtokos is. A bálon  185 koronát sikerült gyűjteni. 1892-ben a helybeli szegény sorsú gyermekek téli ruhával való segélyezésére aKék szőlő vendéglőben rendeztek bált. A bálokra nemcsak helyből, hanem messze környékről is érkeztek vendégek.

Az egylet jótékony működése részint havi segélyezésben nyilvánult, részint esetről-esetre igyekezett a nyomort enyhíteni, összesen 113 esetben nyújtott segélyt 1895-ben. Ezen kívül szegény iskolás gyerekeknek felruházására és a szűkölködőknek e télen tűzi fára is osztott ki segélyt. A hitközség és a gazdagabb tagok rendszeresen ellátták a szegény gyermekeket téli ruhával, lábbelivel, ingyen tanszerekkel. A szegény lányoknak hozományt gyűjtöttek, a szegény szülők gyermekeinél komaságot vállaltak. A belső súrlódások ellenére összetartottak és segítették egymást.

A társasági élet, mint a századfordulós sajtóból kitűnik, igen élénk volt. A különböző társadalmi rétegek kaszinókat, köröket hoztak létre, melyeknek tagjai között a zsidó kereskedők, iparosok, földbirtokosok is társadalmi rangjuknak megfelelően szerepeltek, és az egyesületek vezetőségében is komoly részt vállaltak.

1877-ben alakult meg a tiszafüredi Tűzoltó Egyesület, alapítói között számos zsidó kereskedő és iparos volt; az ötvenhárom alapító tagból tizenhatan, közöttük Adler Mór asztalos, Braun Ignác kereskedő, Klein Miksa csizmadia, dr. Szigeti Soma orvos. Fischer Soma kereskedő 1889-ben lépett be az egyesületbe, 1910-ben tiszteletbeli alparancsnokká választottak. Az egylet, akárcsak a többi egyesület, vagy kaszinó rendszeresen tartott bálokat, amelynek bevételét a felszerelés bővítésére költötték. Az 1888-as bálon dr. Szigeti Soma és Klein József kereskedő kapott tízéves munkájáért emlékérmet. Rosinger Lajos �ótékonyságáról ismert helybeli nagybérlő�1890-ben 61 forintot adományoz a Tűzoltó egyletnek, az adományt Lipcsey Tamás főszolgabíró köszönte meg.

A Tiszafüredi Kaszinónak 1889-ben 58 tagja volt, elnöke Bán Zsigmond református lelkész, alelnöke Lipcsey József földbirtokos, pénztárosa dr.MenczerIgnác volt. A tizennégy választmányi tag között volt Tariczky Endre plébános és hat zsidó is. 1870-ben a kaszinó már 75 tagot számlált, újságokat rendeltek, könyvtárat tartottak fent, bálokat rendeztek, ismeretterjesztő előadásokat tartottak, újságokat járattak. tagjaik számára. 1896-ban a Törzskaszinó választmányi tagjai között nyolc izraelita vallásút találhattunk, orvosokat, ügyvédeket, földbirtokosokat. A Polgári kaszinó választmányi tagja volt Lilienfeld Ignác. 1910-ben azÚri casinó ügyvédje dr. Békefi Lajos, pénztárnoka Szántó Samu járásbírósági tisztviselő volt, választmányi tagjai között öt zsidót találunk.

A helybeli sajtó többször is megemlékezett több olyan nagy létszámú rendezvényről, vacsoráról, amelyet valamelyik helybeli zsidó polgár rendezett. 1892. január 17-én Flamm Ignác �i style='mso-bidi-font-style:normal'>az összes izraelita polgártársak részére egy minden ízében sikerült estélyt rendezett, melyenKovách György városi bíró és Borsos Flóris főjegyző  is jelen voltak. Ez alkalommal Kovách György a házigazdára és nejére emelt poharat a szíves vendéglátásért; Lilienfeld Ignác (iskola igazgató) a város elöljáróságáért ürítették poharaikat és többen másokra. A kedélyes lakomának az éjfél utáni kettő óra vetett véget.�a style='mso-endnote-id:edn77' href="#_edn77" name="_ednref77" title="">[77] 1912-ben Barna József rendezett vendéglősségének jubileuma alkalmából százötven fős vacsorát.

A helybeli izraeliták is részt vettek a más egyházak által rendezett különféle rendezvényeken. 1892-ben a református egyház a templomtető renoválására rendezett táncvigalmat a Vörös Ökör vendéglőben. A nemes célra adományozók között volt hét módos zsidó polgár is. 1895-ben Kis Pál, a szabadságharc bukása után Tiszafüreden élt és elhunyt honvédtábornok síremlékére rendeztek a városban jótékony célú műkedvelő előadást.  Az adakozók listáján húsz zsidó neve található. A következő évben a szőllősi tűzkárosultak javára rendezett gyűjtésben vettek részt.

Szegő Ernőné: �i style='mso-bidi-font-style: normal'>Tiszafüreden (a harmincas években) 120 zsidó család élt, voltak közöttük gazdagok és nagyon szegények, ezeket a hitközség segélyezte. Flam József szegény fuvaros volt, amikor elpusztult a lova, akkor gyűjtöttek neki lóra valót. Ha férjhez ment egy szegény lány, a nőegylet adott pénzt bútorra, kelengyére. Sógorom, Klein Dávid /toll- és bőrkereskedő, gazdálkodó/ jó ember hírében állt, ő megrendezte a lakodalmat. Azután, ha kisbaba született, meghívták komának, mindent vállalt.�o:p>

Vallási  béke és  az  antiszemitizmus  megjelenése

A századfordulós újságok többször is kiemelik a felekezetek békés egymás mellett élését. 1888-ban dr. Bertha Béla tiszafüredi származású eperjesi tanár szerint: �Városunkban a felekezetek közötti jó egyetértés semmi kívánni valót nem hagy maga után, örök érdeméül az egyházak élén álló egyéneknek.�a style='mso-endnote-id:edn78' href="#_edn78" name="_ednref78" title="">[78]

Lipcsey Ádám a Budapesti Naplóban és az Eger című megyei lapban egyaránt megjelent cikkében írta: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Nincs Amerikának olyan kozmopolita zuga, ahol tovább vitték volna a felekezeti türelmet, mint Füreden. Nemcsak, hogy a pápista papnak is teljes részt juttat a közösből a komposszeszorátus, mely pedig 9/10-ed részben a Kálvin János szerint magyarázott evangéliumot követi a maga teljes vastagnyakúságában, hanem jócskán megelőzve a csigázó törvényhozást, igazán bevett vallást képez a zsidóság is.�a style='mso-endnote-id:edn79' href="#_edn79" name="_ednref79" title="">[79]

A vallási békét nem kis részben Tariczky Endre plébánosnak tulajdonítják, akinek névnapi, jubileumi köszöntőin rendszeresen részvettek a zsidóság képviselői is. Az 1912-ben, 94 évesen beköszöntött halála után a hitközség kezdeményezte a gyűjtést síremléke számára, amihez egy nagyobb összeggel hozzá is járult.

A vallási békéről szóló tudósítások mellett azért már észlelhető az antiszemitizmus is. A ki nem teljesedett, de viszonylag gyors fejlődés a hagyományos, félfeudális magyar társadalom számára nem volt könnyen követhető. Gyors, látványos karrierek, az ellenkező póluson a bukás, ez a folyamat mikroszinten is végbement. Mint minden gyors társadalmi változás, ez is tele volt ellentmondásokkal, a társadalomban sok feszültség halmozódott fel. Ennek egyik kóros megnyilvánulása volt a Németországból Magyarországra átterjedő, babonákkal megterhelt, gazdasági köntösbe bújó antiszemitizmus. A középkori vérvád újult felTiszaeszláron, a kis cselédlány, Solymosi Eszter eltűnése után. A koncepciós per az országban sok helyen vezetett zavargásokhoz, néhány dunántúli megye statáriumot rendelt el.

Az első világháborúban a városból 471 katona vett részt, közöttük 63 zsidó, akik közül 13 halt hősi halált, sokan kaptak kitüntetést helytállásukért.

1929-ben 620 fő, 142 zsidó család élt Tiszafüreden, húsz jómódú család, a többiek kispolgári körülmények között éltek, 13 család annyira szegény, hogy még hitközségi adót sem tudott fizetni. A keresők foglalkozás szerinti megoszlása: �i style='mso-bidi-font-style: normal'>3 nagykereskedő, 7 gazdálkodó, 2 tanító, 50 kereskedő, 4 ügyvéd, 5 munkás, 1 nagyiparos, 3 orvos, 3 magántisztviselő, 1 vállalkozó, 15 munkanélküli, 12 iparos, 5 magánzó és 8 egyéb.�a style='mso-endnote-id:edn80' href="#_edn80" name="_ednref80" title="">[80]

A két világháború között  erősödő, államilag támogatott antiszemitizmus egyre inkább érződött Tiszafüreden is. A szomszédi kapcsolatok továbbra is jók, de a visszaemlékezések szerint az iskolás gyerekek, a polgári iskola tanulóival egyre inkább éreztették másságukat.

Sajtos Dezső: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Zsidó gyerekekkel, ha elmentünk a templomba, oszt azt mondták, hogy jól kell viselkedni, szétnéztünk, csodálkoztunk, mert szép volt ám a zsidótemplom belülről. Nagyon szép volt....Tisztelettel volt az ember minden vallás iránt. Bejártunk, a katolikus bejárt a református templomba is; ha az ember visszagondol, azért volt megértés. Nem volt vallási gyűlölködés... Mi gyerekek nem nagyon különböztettük meg a vallásokat, békében meg voltak a felekezeti iskolák egymással. Együtt játszottunk, együtt csintalankodtunk, mentünk jobbra-balra; vadkacsatojást szedni a Tiszához, vagy kimentünk a Hortobágyra. A politikával mi gyerekek nem foglalkoztunk. Később, mikor egyre rosszabb lett a pénzügyi helyzet, akkor már az ország is megbolydult, mint egy méhkas. Aki azelőtt nem gondolt arra, hogy zsidó, vagy nem zsidó, most már kezdte gyűlölni még a katolikus a reformátust is. Akkor már nemcsak a zsidókat csúfolták, de egymást is. Ez nekünk gyerekeknek valahogy furcsán jött, hogy addig békességben élt az ember, most meg már ilyen helyzetet teremtett a politika.�o:p>

Rubinstein Lacika 1930-ban született, 1940-től járt a polgári iskolába, édesanyja visszaemlékezése szerint hiába volt okos, ha a jól sikerült feladatmegoldásaira a tanár rendszeresen úgy reagált: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>jól spekuláltál�[81] Ő is Auschwitzban halt meg.

A    HOLOCAUST

A zsidótörvények gazdasági következménye volt a zsidó tulajdonú földbirtokok kisajátítása; több kereskedő, kocsmáros, iparos engedélyét vonták meg 1944 előtt. Mondvacsinált ürüggyel, illetve apró vétségek miatt többen kaptak néhány hónapos börtönbüntetést. Várkonyi Endre: �i style='mso-bidi-font-style: normal'>Nagybátyáimat többször zaklatták különböző megyei hivataloktól; egyiküket be is csukták valamilyen ürüggyel (talán zsidó boltban nem engedélyezett árucikket adott el). Később ugyancsak őt - Dávidot - behívták munkaszolgálatra, hosszú ideig volt az ukrajnai Lavocsnén.�/i> 1941. júliusában 15 zsidót vettek őrizetbe és internáltak Kistarcsára.

Dr. Kuthy Lajos: �i style='mso-bidi-font-style: normal'>1943 nyarán idehelyeztek egy német orvostisztet, akit el kellett szállásolni. Apám meghívta, remek barátságba keveredtek. A német orvos belklinikai adjunktus volt, abszolút nem volt náci érzelmű...Egy éjszaka arra ébredtem föl, hogy ajtócsapkodás, a német ordít, szalad ki pizsamában, és babrált a pisztolyával. 'Szégyentelen magyarok!' - és rohant ki.. Később tudtuk meg, hogy két úriember, akik kétfilléresekből reszeltek maguknak nyilaskeresztes jelvényt, meg sötét ingben jártak, kitalálták, hogy azért bombáznak az amerikaiak, - már meg volt a városmajori bombázás -, mert a zsidók világítanak, és azért fognak majd minket is lebombázni. Furkós bottal elkezdték beverni az ablakokat, kezdték a Blaunál, és jöttek sorban...A német őrnagy azért volt kikelve; hogy lehet a békés, polgári lakosokat éjjel háborgatni!�o:p>

A világháború kitörése után a 18 és 42 év közötti, majd az idősebb korú zsidó férfiakat is munkaszolgálatra hívták be. Magyarország hadba lépése után az orosz frontra kerültek, ahol minden kiképzés és felszerelés nélkül aknaszedésre kényszeríttették őket. Az első füredi áldozat 1942-ben dr. Blau László ügyvéd volt, aki aknára lépett. Róna Andort egy aknaszilánk sebezte meg a tüdején, aminek következményeit egész életében viselte. A szerencsésebbek az országban maradva többnyire repülőtereket építettek, életben maradásukat  elsősorban századparancsnokuk és a keret tagjainak emberségén múlott. Schwarcz Márton századával a szamosfalvi repülőtér építésén dolgozott, amikor eltört a lába. Bevitték a kolozsvári kórházba, ahol begipszelték a lábát, de a kórház orvos-őrnagy parancsnoka utasítására az udvaron egy színben, szalmán helyezték el, mivel �sidó nem fekhet ágyban� A beteg lábát hamarosan ellepték a férgek, ennek ellenére meggyógyult, és családjával ellentétben túlélte a háborút.

Várkonyi Endre: �span class=GramE>A gettóban kaptuk meg a behívót, május 28-ra kellett bevonulnunk Hatvanba; oda sokan bevonultunk Füredről...Óriási szerencsénk volt; leszálltunk a vonatról Hatvanban, délelőtt tíz órakor, és tizenkettőre ott volt a Zöldi Márton csendőr százados. Aki zsidót talált a vonaton, vagy az állomáson, azt azonnal rakta be vagonba és irányította egyenesen Auschwitzba. Ráadásul sok embert meg is vert, vagy veretett ott, a hatvani állomáson... Feltűnt, hogy nem tisztek fogadják a bevonulókat, hanem ilyen  őrvezetők, tizedesek... Megalakították az A és B századot, az A századból később két valódi munkás század lett, a B századot pedig egyszerűen, úgy, ahogy volt bevagonírozták, és vitték Auschwitzba. Ebben voltak a rabbik, ügyvédek, tanárok; általában az értelmiség, az orvosokat kivéve, mert az orvosokra szükség  volt a munkásszázadokban... Velem voltak; dr. Szántó Kálmán, Schwarcz Ernő, Schwarcz Albert és fia, Nándor, Lebovits Tibor, Weiszmann Miklós (nagyapám féltestvére, kerékpár-kereskedő) Schwarcz Imre, és Kaiser László; valamennyien a 107/308.kmsz. században voltunk. Az ikerszázadba (107/307) került Sigelbaum Jenő. Ugyancsak velünk vonult be Hatvanba Gábor nagybátyám és Elbogen Béla; őket a B századdal Auschwitzba vitték.

A munkaszolgálattal szerencsém volt, a századparancsnokunk Horti Kálmán főhadnagy, civilben a budapesti Hitelbanknál volt főkönyvelő; humánus gondolkodású ember volt, sok zsidó baráttal. Soha nem kellemetlenkedett, csupán a számára is kötelező rendelkezéseket hajtotta végre. Századunk repülőtereket épített német Luftwaffe felügyelet mellett Kiskunlacházán, Bugyiban, majd a németek evakuálásában vettünk résztPusztaszabolcson (Fejér megye), ugyancsak repülőteret építettünk Darányban (Somogy megye), és Sorokpolányban (Vas megye). Innen 1945. február 10-én indítottak bennünket útnak a körmendi nyilasházba, ahol szinte mindenünket elszedték, beleértve a zsoldkönyvünket, mondván, hogy 'leszereltünk'. A körmendi nyilasházban mindenkit megvertek. Öt évvel később jártam abban az épületben, még akkor is vérfoltosak voltak a falak.

1945. március 29-én - a front közeledtére - gyalogosan elindítottak bennünket az Alpokon át. A tizenhét napi gyaloglás alatt négyszer kaptunk enni; érő repcével, csalánnal, csigákkal táplálkoztunk. Belekerültünk a hirhedt eisenerzi vérfürdőbeis, szerencsére a lövöldöző SS-pribéket éppen akkor vitték el, amikor mi a hegy tetejére, illetve az ominózus útkanyarba értünk. Az út Mauthausenben ért véget, az un. Zeltlágerben. Ponyvasátrakközött, de a puszta földön tudtunk csak valamennyire elhelyezkedni. Átéltünk ott egy éjszakai bombázást, amelynek az aznap érkezett debreceniek között volt több áldozata. Az utána következő napon  újabb gyalogmenetben indítottak a 'végállomás', a günskircheni koncentrációs tábor felé. Ezen az úton találkoztunk a tiszafüredi Kerekes Imrével is, aki ott halt meg. Kaiser Lászlót Bugyi községben érte halálos baleset; Schwarcz Imre a Mauthausen ésGünskirchen közötti úton 'feladta', vagyis minden kérésünk ellenére, bár megpróbáltuk magunkkal cipelni, leült az út szélére, előre tudva, hogy agyonlövik a kísérő SS-ek.�o:p>

Május végén történt a gettóban az egyetlen pozitív esemény. Horváth Kálmán honvéd százados, a VII. miskolci csendőrkerület felelőse, saját humanizmusától hajtva végigjárta a kerület gettóit, a 14 és 18 év közötti, és a 60 év fölötti, munkaképes állapotban lévő zsidó férfiakat Auschwitztól megmentendő besorozta munkaszolgálatosnak, mintegy 5-6000 embert. (1994-ben kapott érte magas állami kitüntetést, kinevezték honvéd tábornokká, 1994. októberében az izraeli parlamentben köszöntötték, a Yad Vashem Intézet a 'világ igazai' közé választotta, az ünnepségen mintegy 5000 ember, a megmentettek és leszármazottaik vettek részt.) A füredi gettóból kb. 60 embert vitt el Jolsvára, ahonnét az ország különböző részeire kerültek.

Reiner József, aki jelenleg Izraelben él, 1944-ben mindössze 14 éves volt. Mivel jó növésű, fejlett fiatalember volt, így Horváth Kálmán őt is magával vitte. �span class=SpellE>Jolsvára körülbelül ötezer embert vitt egy hónap alatt. A 107/311.sz. munkaszázadba kerültem, gyöngyösiekkel együtt. Először Ukrajnába, Kolomeábakerültünk, majd a fronttal együtt vissza Magyarországra. Tankcsapdákat ástunk, majd állatokat kellett kísérni. Sátoraljaújhelyen, a kaszárnyánál 350 emberrel együtt megásatták a sírunkat, valahogy mégis sikerült megmenekülni. Nagykaposon megszöktünk négyen,  és 1944.december 6-án szabadultunk fel.�o:p>

Dr. Lebovits Imre: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Apám az unokatestvéremmel együtt a gettóból vonult be Gombospusztára, Hatvanba. Akkor én ott maradtam édesanyámmal...Nem sokkal azelőtt, hogy a gettót átvitték Kerecsendre, akkor jelent meg a gettóban Horváth százados úr, aki a gettóban lévő, általa alkalmasnak vélt személyeket bevonultatta. Ez azt jelenti, hogy én akkor 15 éves voltam, egy csomó idősebb ember, aki hatvan év felett volt; - ma is nagyon jól emlékszem rájuk; például Rosenberg Dezsőre, vagy Braun Gáborra -, szóval egy csomó olyan embert, aki az akkori előírásoknak nem felelt megbevonultatott..Horváth százados így értelmezte a parancsot, és így egy nagyon határozott és erős mentést hajtott végre, ami azt eredményezte, hogy több ezer embert megmentett Auschwitztól, és így a biztos haláltól...

Jolsváról kikerültünk a Tatárhágón túli, tehát a Magyarországon kívüli frontra. Ott dolgoztunk, utat építettünk, elég kemény körülmények között. Nagybátyámmal, Lebovits Sándorral voltam végig. A visszavonulás folyamán Kassáig jöttünk vissza, és a kassai gettóban vagoníroztak be bennünket. Akkor már megismertem mi az, amit később deportálásnak hívnak, mert nyolcvanunkat raktak egy vagonba. Sándor bátyám Kassán meghalt, azt hiszem, hogy a később nálunk is kitört flekktífuszban. Mi elkerültünk Burgerlandba, egy tíz napos vonatozás után. Többen már a vagonban meghaltak...Ott kitört a flekktífusz, ami nagyon megtizedelte az ottani embereket. Ott halt meg Braun Gábor, és Rosenfeld Dezső is...Ott találkoztam Rubinstein Mihállyal. Ez volt a donneskircheni csoport, onnan mentünk tovább Mauthasen-Günskirchenbe; aki azt kibírta, hát az az isteni csodával volt határos, mert akkor már az SS-ek vették át az ellenőrzést..�o:p>

Lebovits Tibor: �span class=GramE>A Fertő-tó környékén január-február körül időnként óriási hóviharok tomboltak. Kijártunk vonalat építeni. Egy ilyen hóviharkor korábban kellett bevonulni. Az emberek már nem tudtak bejönni, egy csomó ember kint maradt, és másnap, amikor kimentünk, azok ott hevertek megfagyva.... Epstein Jóska Donneskirchen határában összeesett, akkor ketten megfogtuk és úgy vonszoltuk be a lágerbe. Sajnos mire odaértünk, ott halt meg a kezeink között. Dehát ott nagyon sokan meghaltak abban a lágerben, flekktífuszban. Én úgy maradtam meg, hogy nem tudtam róla, hogy hány hétig, vagy hány napig nem voltam öntudatomnál. Rám tettek takarókat, és a sorakozónál valahogy sikerült eltussolni a jelenlétemet. Így megmaradtam, de utána már alig lézengtem...lefagytak a lábaim, de mégis túléltem...A flekktífusszal kapcsolatban: az egyik társunk, Schwarcz Rózsinak a férje Mauthausenben megőrült, és ütött-vágott, úgy, hogy le kellett kötözni, és úgy halt meg.�o:p>

Dr.Lebovits Imre: �eljesen igaz, egy ugyanilyen esetet láttam; egy meztelen bajtársunk ott szaladgált körben, és úgy halt meg, mert teljesen az agyára ment a flekktífusz...Elvesztettem az eszméletemet, és hetekig nem tudtam magamról... Rubinstein Mihály azt mondta: 'Neked fel kell kelni, menj körül a kaszárnyában! Ha elhagyod magad,  akkor véged van.' Úgy hogy muszáj volt felkelni, menni kellett, és így lassan-lassan jöttünk magunkhoz, gyógyszer, és minden nélkül,... mert a kórházak zsúfolva voltak...Flekktífuszban és paratífuszban voltunk, és ezt csodálatosképpen keresztül vészeltük, és aztán hazakerültünk.�o:p>

***

1944-ben az itt élő zsidók már csak 416-en voltak, 35 fő bevonult munkaszolgálatosnak és eltűnt a fronton.  A hitközségi elnök Kiss Ferenc ny. magántisztviselő volt, a rabbik Strasser Sámuel, és fia, Strasser Elemér voltak.

1944-ben a zsidó tulajdonú üzletek árukészletét április 28-án leltározták le. A megyei hatóságok először a vasútállomás környéki házakat jelölték ki a gettó helyéül, majd a városközpontban lévő zsinagóga környékét, de mindkét esetben sok keresztény családot kellett volna a lakóhelyükről elköltöztetni, végül Balog Gábor községi főjegyző ajánlatára dr. Szabó Gyula alispán a zsidó tulajdonban lévő téglagyárat jelölte ki. Az alispán helyszíni szemlén győződött meg a terület alkalmasságáról. A téglagyárba május 8-ig kellett beköltözniük a helyi  és a következő Tiszafüredi járásban lakó  zsidóknak:  Nagyiván (1);  Poroszló (128); Sarud (12); Tiszaigar (14); Tiszanána (47); Tiszaörs (7); Tiszaszőllős (49); és Újlőrincfalva (1).

A gettó viszonylagos lakhatóvá tételét, a félig nyitott oldalú téglaszárítók részbeni befalazását a fiatalok végezték el. A gettó parancsnoka az első két hétben dr. Ficzere Jenő főszolgabíró volt. A csendőrség helyi vezetőjét, Nagy Lajost elhelyezték Füredről, május 25-től Erdély József lett a gettó őrsparancsnoka, majd az alispán dr. Szilágyi Sándor csendőrfőhadnagyot küldte ki a gettó ellenőrzésére. Ő felügyelte a kínzással vegyített motozást, a gettó mellett bérelt parasztházban. Az élelmezésre összeszedtek 59 ezer pengőt, amelyből csak 27 ezret használtak fel. A gettóban töltött idő alatt az időjárás különösen rossz volt, május 24-én az egri újság szerint pl. 0,9 C°, fagyponthoz közeli, esőzés. Mindezt a félig nyitott téglaszárítók falai között kellett az ott élőknek elszenvedniük. Több alkalommal történt személyes motozás, a gazdagabb embereket kikötötték, kíméletlenül megverték, csalánnal verték a férfiak nemi szervét. A zsidó tanács vezetője Weiner Ernő fakereskedő, helyettese Weiszmann Dávid kereskedő volt. Május 28-án kellett a gettóból Hatvan Gombospusztára bevonulniuk a behívottaknak, ahol kettéosztották A és B csoportba a munkaszolgálatosokat, az A csoportot, az értelmiségieket, rabbikat Auschwitzba vitték. Május végén Horváth Kálmán honvéd százados  mintegy 60, korosztályon kívüli férfit, 14-18, illetve 60 éven felülieket sorozott be munkaszolgálatosnak, akik Jolsvára kerültek. A németek bevonulása után hamarosan a tiszafüredi zsidóknak is fel kellett varrniuk a sárga csillagot. Vagyonukat felleltározták, majd saját költségükön május 8-án ki kellett költözniük a téglagyárban felállított gettóba.

Sajtos Dezső: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Ahol most van az Igari úton a temetkezési vállalkozó, abban a házban lakott a Schwarcz Jenő bácsi, a Benedeknek az apja. Jenő bácsi átjárt a szomszédunkba, Schwarcz Géza bácsiékhoz kártyázni...Odajött a Jenő bácsi a kerítésünkhöz, azt mondta; 'Gyere mán, Dezsőkém, elbúcsúzok tetőled is, mer' mán mi nem fogjuk egymást látni, de azért én tégedet szerettelek, mert gyerekkorod óta a gyerekeimmel játszottatok. Tudom, hogy nem az ilyen kisemberek intézik a politikát, de a fáraó idejiben is megmaradtak a zsidók, fiam, most is meg fogunk maradni. Én már nem maradok meg, mer én már idős vagyok, de majd meg fogod látni, ha te még átéled a háborút, hogy fognak hazajönni. Pedig olyan helyre visznek bennünket...�o:p>

Deák Imréné: �zegény Lebovitsné, mielőtt elment, mert ugye ők hat évig laktak nálunk, és mikor elköltöztek, utána még mindig jártak hozzánk, és mikor hallották, hogy a rádióban Hitler ordít, mert az nem is beszéd volt, úgy ordított, mint az őrült, és a zsidóság így reszketett, mikor hallották beszélni... Lebovitsné hozott egy nagyon márkás svájci órát, azt mondja: 'Scheffer néninek hozom ezt az órát. Scheffer néni, csak nem ölnek tán meg bennünket?' - így mondta. 'Ugyan, ugyan, hát hogy gondol olyat, szó sem lehet arról, ilyet nem lehet csinálni!' - ezt el se tudtuk képzelni...Ezt a tragédiát nem mossák le még a századok se...�o:p>

Várkonyi Endre: �alán a legszörnyűbbek a gettóba vonulás előtti napok voltak. Szegény nagyanyám hívta a szomszédokat, jóismerősöket, adogatta nekik a nélkülözhető holmikat, élelmiszereket, évek óta őrizgetett lekvárokat, stb. Bizonyára adott különböző holmikat, ruhaféléket is szomszédoknak, ismerősöknek örökbe, vagy azzal: 'majd visszaadják, ha visszajövünk.' Ennek márcsak azért sincs jelentősége, mert - sajnos - Ő már nem jött vissza... Május elején állították fel a gettót a téglagyárban, a Debreceni úton. Mi, akkori fiatalok igyekeztünk úgy építeni az ottani 'lakásokat', hogy a körülményekhez képest elviselhetők legyenek. Mi hordtuk a téglákat, raktuk a falakat, és főleg a kisgyerekes családokat és az öregeket próbáltuk viszonylag lakható, inkább csak kuckónak mondható helyiségekben elhelyezni.�o:p>

Weinberger Lili: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Május 8-án mentünk be a téglagyárba, a gettóba, ahol eleinte azzal a tudattal éltünk, hogy munkára visznek bennünket, legalábbis ezt hintették el, hogy valahová az országba, vagy Ausztriába dolgozni visznek, és ez egy kicsit megnyugtatott. Nagyon hideg volt, állandóan esett az eső, jóformán ki sem lehetett a gettó utcákra menni.�

Várkonyi Endre: �lhagyni nem lehetett a gettót, amelynek a kapuján nagy tábla hirdette: A tiszafüredi járás zsidófajú lakosainak lakhelye - gettó. Egyetlen egyszer léptünk ki a gettó kapuján, amikor meghalt Sigelbaumné, egy nagyon szegény, általában napszámosként dolgozott zsidó tüdőbajos felesége. A temetésre csendőri kísérettel mehettünk el néhányan, a rabbival az élen... Összeszedték még a kutyákat is, a sintér ott ballagott el a gettó előtt, tüntetőleg mutogatva a boton vitt kutyabőröket.�o:p>

Deák Imréné: �mikor a gettó volt, nagyon sokan megpróbáltak bevinni élelmiszert, mert hát ugye jól fizettek érte..A kakastollasok ott járkáltak körös-körül, és ha azoknak az éberségit valahogy kitudták játszani, akkor bejuttattak vajat, túrót, ezt-azt. Többek között az egyik asszony is, ilyen falusi asszony volt, ő vitt be nekik holmit, és azt bizony betették a vagonba, és elvitték egy darabig velük együtt; valahol aztán a határszélen kihajították... A templomba hordták össze a holmit a zsidó lakásokból, a rengeteg holmit, gyönyörű szép holmik voltak ott, gyönyörű ágyneműk, selyempaplanok. ..Hát persze a tömeg, hát milyen az ember? Kapzsi, ugye? Kiálltam a kapuba, láttam, hogy úgy megrakodott némelyik, a hátán dunnát, párnát, hogy nem látott ki tőle. Mikor aztán nem kellett neki a toll, csak a ciha, akkor fogta, oszt szélnek eresztette, kihasította, oszt olyan volt, mintha hó lenne az egész Fő utcán, tollból, meg pehelyből.�o:p>

A gettóban a  nőket és a férfiakat is kíméletlenül megmotozták, elrejtett értékek után kutatva. Dr.Lebovits Imre: �egérkeztek a csendőrnyomozók és elkezdték elővenni a legtekintélyesebb és leggazdagabb embereket, és kegyetlenül, tényleg a legkegyetlenebb módon verték őket, csalánnal a nemi szervüket, vallatták őket, hogy hová dugták el az értékeket. Hallani lehetett a szerencsétlen emberek sikoltozását. Megverték őket függetlenül attól, hogy bevallották-e, vagy nem vallották be a dolgokat. Ezeknek a minden emberi mivoltukból kivetkőzött személyeknek az, hogy gettóba vittek bennünket, hogy mindenünket elvették nem volt elég, hanem emberi mivoltukban is meg akarták alázni azokat, akik ott voltak. A gettó felszámolása előtt elvitték a Strasszer  főrabbit, a  Merczel kántort, és nem tudom még pontosan, kit. Megverték őket, és leborotválták... Ez egy olyan kép, ami sajnos megmaradt az emberben.�[82]

1944.június 8-ának délelőttjén lovas kocsikkal és gyalog hajtották a tiszafüredi zsidókat a vasútállomásra. Nem a város központján keresztül, hanem a 'part alatt', a város szélén végighúzódó egykori Tisza-mederben menő, legalább öt kilométeres úton kísérték őket, mivel a városban éppen úrnapi körmenet zajlott le.

Kuczik Tamás édesapját társaival együtt a községházáról rendelték ki fuvarozásra. �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Kimentünk, jelentkeztünk... A zsidókat; gyerekeket, felnőtteket, öregeket, férfiakat, nőket kétoldalra besorakoztatták, egy-egy táskával a kezükben...A kocsikon fent ültek a betegek, öregek, felpakolták a táskákat is... Elindultak. Elől, hátul, oldalt csendőrök kísérték a menetet a  Debreceni úton, ahogy jöttünk be Füred fele, de nem mentünk be a városba, mivel körmenet volt, úrnapja. Lementünk a part alá, és a vasútnál jöttünk fel a vasútállomásra..�

Az úton szívtépő jelenetek játszódtak le. Blau Oszkárné Weltman Ibolya a házuk mögötti részen a földre vetette magát, nem akarta házát-hazáját otthagyni. A csendőrök veréssel kényszerítették a továbbhaladásra. A vasútállomás környékét lezárták, az elbúcsúzni jövő szomszédokat sem engedték területére. KuczikTamás: �send volt az állomásba', semmi mozgás nem volt, nem lehetett személyeket látni. Nem tudom, hogy így volt-e rendezve, de feltűnő volt, hogy nem láttunk senkit. Se vasutast, senkit nem lehetett látni.�o:p>

Deák Imréné: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Szegény anyám egyszer nagy sírást-rívást hall. Kimegy az utcára, mi történt? A zsidóságot viszik a part alatt! Anyám rögtön összeszedi magát, szalad ki a vasúthoz. Aztán a kakastollasok rögtön: 'Mit akar itt, néni, mit keres itt?' 'Jövök az ismerősömhöz, látni akarom őket.' 'Menjen innen, mert rögtön betesszük hozzájuk!' Ez volt, lelkem, nem tudott velük beszélni.�o:p>

Az állomás irodájában nyilvántartásba vették őket.

Kuczik Tamás: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Egyek felől jött egy mozdony, négy, öt, vagy hat tehervagonnal. Az ablakok lekötve szúrókásdróttal, még az is új volt, az is előttem van. S akkor megkezdődött; először a gyerekeket be a vagonba, az ajtót csukták rájuk, utána a nőket. Akkor oszt jött a sírás, a gyerekek a vagonban, az anyák meg kint sírtak... A nőket be a következő vagonba, akkor rájuk az ajtót, harmadszorra a férfiakat. Rázárták, de nagyon gyorsan ment. Akkor nekünk kellett állni a kocsikkal a vagonajtókhoz, hogy pakoljuk a bőröndöket befelé. Voltak benne mindenformák, húzottak, használtak... Azt mondták a csendőrök, hogy dobáljuk befelé, ezt nem kell annyira kímélni, ez már úgyse lesz az ő kezükbe.�o:p>

A szolgabíró a következő szavakkal búcsúztatta őket: �iszontlátásra műtrágyaként!�[83]

A szerelvény elindult Füzesabony felé. A Heves megyei zsidóságot a kerecsendi téglagyárban gyűjtötték össze, ahol egy éjszakát töltöttek el, itt többen öngyilkosok lettek, Nagy Jenő állatorvos megőrült. Másnap gyalogmenetben indították el őket a tíz kilométerre lévő maklári vasútállomásra.

Weinberger Klára: �zámomra a legszörnyűbb emlék az út két oldalán eldobált gyermekkocsik látványa volt.�Az otthonról sokszor találomra elhozott holmik, emlékek is többnyire az út szélére kerültek.

Az állomáson 82 embert zsúfoltak össze egy-egy marhavagonba. Az útvonal: Füzesabony, Miskolc, Kassa, Auschwitz. Három napig utaztak embertelen körülmények között, ivóvíz, élelem, tisztálkodási lehetőségek nélkül. Az úton is többen meghaltak, megzavarodtak.

Weinberger Lili: �Nem tudtuk az úti célt, azt sem tudtuk, hová visznek. Este indítottak el, péntek este. A vagon ment rendületlenül, nem tudtuk, hol vagyunk. Mentünk szombat éjjel. A vizünk már elfogyott. Egyszer nyitották ki a vagon ajtaját, szombaton. Valahol adtak fel vizet, természetes, hogy az emberi szükségleteket ott végeztük el. Vasárnap délben érkeztünk meg Kassára. Kinyitották az ajtókat, és feljöttek SS-ek, és ami még nálunk volt, szappan, párfőm, ilyesmi, mindent elszedtek tőlünk. Abban reménykedtünk, hogy esetleg vizet kapunk tőlük cserébe. Ennivaló még volt, dehát ki tudott ott enni...�o:p>

Radványi (Rosenfeld) Matild, Rosenfeld Lőrinc kocsmáros lánya a harmincas évek végén került fel Budapestre, a német megszállás alatt nővére családjával együtt bujkált: �rra tudok emlékezni, hogy kaptunk híreket a gettóból, és egyszerre megszűntek a hírek. Én mint fodrásznő dolgoztam, azanyósoméknál kosztoltunk. Péntek este gyertyát gyújtottam, és sírtam, és az anyósom átölelt: 'Sírjál, gyermekem, mert már elvitték őket.' Én még életemben olyan fájdalmat nem éreztem, fizikai fájdalmat, körülbelül az lehet az az érzés, mikor valakinek megszakad a szíve... Máig is emlékszem rá...Nem tudom, talán az orvos tudná megmondani, hogy ez egyáltalán létezik-e, hogy valakinek megszakad a szíve? De azt hittem, hogy akkor az enyém meg fog szakadni! Úgy fájt, hogy azt nem tudom elmondani!�o:p>

Június 13-án érkezett Auschwitzba a szerelvény.

Szegő Ernőné: �Délelőtt kilenc órakor érkeztünk meg. Azt mondták, szálljunk ki a vonatból, és hagyjuk a holminkat a vagonban. Az időseket félreállították, hogy őket majd autóval viszik, mi pedig a vagon oldalánál álljunk fel ötös sorokba. Weltman Ibolyának egy katona megmondta, hogy a gyermekeket elveszik az anyáktól. A hír gyorsan terjedt, az anyák szorosabban ölelték magukhoz gyermekeiket, és együtt mentek velük a halálba...[84]Az öregeket teherkocsikra rakták és elvitték, azt mondták, még aznap találkozni fogunk velük, sose láttuk őket többé. Mentünk aztán Mengele elé. Aki nem tetszett neki, azt  jobbra küldte. Mi a nővéremmel balra kerültünk. A sorok között motorkerékpáros SS-tisztek cirkáltak, revolverrel a kezükben...Láttuk, hogy a szögesdrót mögött kopaszra nyírt fejű nők dolgoznak, mögöttük kápók korbáccsal. 'Jaj, Istenem, mi vár itt ránk?'�/span>

Weinberger Lili: �tolsó emlékképem édesapámról; a férfiak oldalára állt. Minket előre tereltek, egy szál ruhában, egy szál szandálban. S akkor hátranéztünk, ahol a férfiak álltak, akkor tudtunk búcsút inteni. Soha többet nem láttuk viszont...Minket édesanyánkkal, nagynénénkkel, két másik rokonnal ötös sorba állítottak. A sorok fogytak előttünk, odakerültünk Mengele elé. Én álltam az első helyen. Rögtön rám mutatott, te mégy balra. Akkor jött Klári, őt is balra küldte. Én fel sem tudtam ocsúdni, nem tudtam, mit jelent. Akkor Klári azt mondta: 'Nem, nem, én az édesanyámmal akarok menni'. Erre Mengele azt mondta: 'Te fiatal vagy, jól tudsz menni, neked erre kell menned.' Kettőnket balra lökött. 'Ők idősebbek - 52-53 évesek voltak! - őket fürdőbe visszük és utána ott találkoztok.' - Így választottak el tőlük.�o:p>

Szegő Ernőné: �span class=GramE>A szelektálás után elindítottak bennünket a fertőtlenítőbe. Elvették a ruháinkat, fertőtlenítő oldatba rakták, a cipőinket is, de azt legalább visszakaptuk, a ruháinkat nem. Mindenki azt hordta, ami neki jutott. Szlovák lányok intézték a borotválást, hajvágást, utána volt a fürdő. Azután utánunk dobtak egy-egy ruhát, fehérneműt nem kaptunk...Birkenauban, a kettes barakkban három ezren voltunk, két hónapig.�

Ezután Brémába kerültek, romeltakarításra. �ora reggel teherautókra raktak és vittek minket. Reggelire kaptunk egy kis feketekávét, este, mikor visszamentünk egy kis répalevest, 25 dkg kenyeret, és 2 dkg margarint. Sokan megették az egészet este, ahogy megkapták, legalább egyszer lakjanak jól.�o:p>

Az életben hagyott nők közül a legtöbben Német- és Lengyelország különböző részeire kerültek; romeltakarításra, fegyvergyárba, stb. Közülük is sokan meghaltak; éhen haltak, vagy a felszabadulás előtt flekktífuszban hunytak el. Weinberger Lili és Klára végig Auschwitzban maradtak. Lilinek augusztusban árokásás közben megsérült a keze. A seb elgennyesedett, meg is operálták, a gyógyulás nehezen indult meg, az életben maradást nővére ügyeskedéseinek köszönhette. Október végén az egyik katona észre vette a még be nem gyógyult sebet, és nővérével együtt gázkamrába küldte. Három napig voltak meztelenül, étlen-szomjan száznyolcan bezsúfolva a gázkamrába, várva a halált. Weinberger Klára: �span class=GramE>A gázkamrában...találtunk egy fél kis krumplit, megosztottam a testvéremmel...és mikor (a testvére) mondta, hogy: 'kühne, freien' (=bátorság, szabadulunk), akkor felálltunk és sorban megfogtuk egymás kezét és mondtuk, hogy megyünk a szüleinkhez.�A szovjet csapatok közeledtével az első sikeres vöröskeresztes akció szabadította ki őket a gázkamrából. A vöröskereszt ellátta őket meleg ruhával, takarókkal, élelemmel. Weinberger Klára: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Kaptunk egy-egy kiló kenyeret, szardíniát, vajat, dzsemet. Főtt krumplit, ami akkor életmentő volt. Egy vödör főtt krumpliból éltünk tizenketten. Ezzel tudtunk csencselni, mert kaptunk érte kenyeret, szalámit. Én egyszer a születésnapomra kaptam egy szelet szalámit. Nem tudom, hogy hol vette a testvérem, annyira éhes voltam, hogy egy csipetet kiszedtem, a szalámi zsírfoltját, és ezért nem tudtam elcserélni. Borzasztó pánikba estem, hogy most nem lesz nekünk kenyerünk.�Így érhették meg 20, illetve 30 kilósan a tábor január 17-i felszabadítását.

Radványi Matild a bujkálásról: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Egy kibombázott házban voltunk, valamelyik előkelő utcában. A háznak se ajtaja, se ablaka. Nem tudom hány százan voltunk ott családok, gyermekek, fekvőhely nem volt, csak ülni tudtunk... és elvitték a gyermekeket. Az anyák őrjöngtek, a vöröskeresztes nővérek verték a fejüket a falba: 'Istenem, hogy bírod ezt engedni!' Az autók késtek, és én mentem vissza a nővérem ötéves kislányáért, Ágiért. Ő sírt, sírt és elaludt a karomban, és olyan gyönyörű volt, azokkal a szőke fürtökkel. S mikor az autó jött értük, én átnyújtottam a gyereket. Amit az életben nem fogok elfelejteni az az ő két kicsi karja, ahogy nyújtja felém: 'Matyikám!' Ez a kép nem fog soha elhagyni...Én nem bírtam a testvérem szeme elé kerülni... A gyerek bekerült a gettóba, és a sógorom bement oda, és házról-házra járt, a padlástól a pincéig, s az egyik pincében megtalálta a gyereket, tetvesen, soványan, éhesen. Állt ott mereven... Megkapta a tífuszt, és nagyon nehezen mentettük meg őt.�o:p>

Az 1941-ben regisztrált 442 tiszafüredi zsidó lakosból a felszabadulás után legfeljebb hetvenen maradtak életben. Családok sora pusztult el, egyetlen ép család sem került vissza.

Radványi Matild: �span class=GramE>A hazajövetel. Én fodrász voltam, és egy nagy üzletben dolgoztam, amely hátul tele volt tükrökkel. Ha a tükörbe néztünk, lehetett látni, hogy ki jön be az ajtón. És egyszer hallom a nevemet szólítani; két nő állt az ajtóban. Abban a pillanatban észreveszem, hogy az én két testvérem. Nem tudom, hogy mentem előre, de repültem. Összeborultunk hárman... és mikor a Weinberger Lili nekem azt mondta, hogy ne várjad a szüleidet vissza, mert Auschwitzban elégették őket, én nem hittem el. De amikor az én testvérem megkérdezte, hogy mit tudsz Anyukáról és Apukáról, akkor esett le a tantusz, akkor hittem el, hogy igazat mondott.�o:p>

Várkonyi Endre: �span class=SpellE>Gunskirchenben szabadultunk fel 1945. május 4-én este. A táborparancsnok - korábban osztrák csendőrtiszt - fehér zászlóval ment az amerikai csapatok elé, és ellenállás nélkül átadta a lágert. Weiszmann Miklós, Schwarcz Albert és Schwarcz Ernő a felszabadulás utáni első reggelen elindult hazafelé, de még aznap teleették magukat zsíros húskonzervvel, és mindhárman meghaltak. Tudomásom szerint a századunkból - a tiszafürediek közül - Schwarcz Nándor, Lebovits Tibor és én jöttünk haza; az ikerszázadból  Sigelbaum Jenő, ő azonban hamarosan, már itthon meghalt. Engem flekktífusszal a Hörsching-i (Linz mellett) amerikai kórházba vittek (182 cm magasságommal 36 kiló voltam), felgyógyulásom után átmenő lágerba kerültem, onnan vonattal jöttem Wiener-Neustadtig. Ott az oroszok mindenkit kiszállítottak, gyalog jöttünk tovább néhányan, és 1945. július 12-én érkeztem Budapestre.�o:p>

Rubinstein József 1942-től kezdve volt az oroszországi fronton munkaszolgálatosként; édesanyja, felesége és kislánya Auschwitzban halt meg. A felszabadulás után  orosz hadifogságba került, őt is elvitték �span class=SpellE>málenykij robotra�(Legújabb adatok szerint harmincezer zsidó került 1945 után aSzovjetunióba munkatáborokba.) Évekkel később került csak haza, és további életét súlyos beteg emberként élte le.

Dr. Lebovits Imre: �span class=GramE>A felszabadulást 20 kilóra lefogyva éltem meg; valahogy felkeveredtem Pestre. Kórház. A kórházban voltam nem tudom hány hétig. Csakhogy érzékeltessem, hogy milyen állapotban lehettem; a bátyámat valahogy értesítettem. Én meg voltam róla győződve, nem tudom miért, hogy ő otthon van. Fel is jött, és ott sétált valaki az ágyam előtt a hosszú folyosón Megnézem; hát ez a Gyula bátyám. Ő nem ismert meg engem, mert még akkor is olyan szörnyű állapotban voltam. Ez Tibor bátyámra is igaz, mert amikor ő hazajött, rendkívül sovány és rossz állapotban volt...

A szomszédunk volt a Kálmán család, akik a legnagyobb szeretettel viseltettek irántunk, ezt a 44-es időszakban is kinyilvánították. 1945-ben, amikor hazajöttem, a Kálmán néni megfürdetett, és rendbetett, a bátyjámmal együtt, mert akkor még olyan állapotban voltam. A pékségben élő segédek közül még ma is él Dévald József, aki nagyon tisztességes és nagyon rendes ember volt.�o:p>

A háború, a munkaszolgálat, a koncentrációs táborok és a családtagok elvesztése egész életükre kitörölhetetlen nyomot hagyott a túlélők testén és lelkén egyaránt, még azokon is, akik nem vettek részt a borzalmakban. Rubinstein Salamon fia, Jenő a harmincas években került ki az Egyesült Államokba, ahol jól menőcipész műhelyt működtetett. Édesanyja, testvérei, rokonságának elvesztésébe beleőrült.

Radványi Matild: �gy fél évig mindennap az volt az első gondolatom, amikor felébredtem, hogy megkérdeztem a nővéremet; 'Éva, én most annyi kenyeret ehetek máma, amennyit akarok?' ...Otthon elmentünk a Surányi-malomba, hogy lisztet vegyünk, és a Surányiék nem tudtak adni, de nagyon kérték a bocsánatot, hogy holnap fognak nekünk adni. Egy óra múlva megérkezett Szabóné Zobolyák Erzsike. Sírva ment haza az édesanyja, hogy aPoldi lányok lisztért voltak a malomban, és nem kaptak. És megérkezett egy nagy batyuval, és hozott nekünk, én már nem  tudom, hogy mit, de ezek az emlékek, ezek enyhítik a fájdalmat, ami akkor történt...�

A visszatértek nagy része kivándorolt az országból, vagy Budapestre és más nagyvárosokba telepedett. Lebovits Tibor 1956 után települt ki Dél-Amerikába, ahol meg kellett harcolnia a megélhetéséért. �span class=GramE>...Nyugdíjba mentem, feladtam a harcot, és nyugodtan élek most Braziliában. Ott már beilleszkedtem az ottani rendszerbe, ami nem könnyű. A konyhanyelvet beszéli az ember, már megérti a különböző vicceket, egy szinházba elmegyek, megértem, meg tudom magam értetni velük tökéletesen. Nagyon rendes emberek a brazilok, egy óriási keverékből állnak, úgyhogy nem tehet senki egymásnak szemrehányást, hogy: 'te magyar vagy, te brazil vagy', nincsen felekezeti probléma egyáltalán, segítőkészek. És ha az ember ott beilleszkedett, a hátralévő éveit ott kívánja leélni, ahol magyar klub van, ultiparti, römiparti, magyar étterem, a Hungária Étterem cigányzenével, ha kell. És ott mindent megtalál az ember; ha magyarok között akar lenni, mindig magyarok között lehet.�o:p>

***

Radványi Matild: �i style='mso-bidi-font-style:normal'>Nagyon sokszor nem bírok megvacsorázni a híreknél, mikor látom, hogy itt ölik az embereket, ott ölik az embereket. És hogy miért? Miért? Semmi nem éri meg azt, hogy öljük egymást!�o:p>

Dr.Lebovits Imre: �z a döntő, hogy ez így nem mehet, mert a gyűlölet az biztos, hogy rossz tanácsadó. A békesség az a legfontosabb, és én azt szeretném, s azt is kértem, ha jól emlékszem 1986-ban írtam a katolikus plébánosnak, a református tiszteletesnek, és az akkori tanácselnöknek, amiben kértem, hogy őrizzék meg a tiszafüredi temetőt, mert az az egyetlen hely, amelyik még az ottani zsidóságra emlékeztet, és azt meg is kellene hagyni, és azt olyan állapotba kellene hozni, hogy az emberek ne felejtsék el, hogy mi történt, és ne fordulhasson elő mégegyszer, nem a zsidókkal, senkivel se ne fordulhasson elő az, ami velünk megtörtént...�/span>