Tiszafüredi zsidók a szabadságharcban

A polgári jogokkal nem rendelkező magyar zsidóság ko­moly szerepet vállalt a szabadságharcban. Részt vettek a harcok­ban, a honvédsereg ellátásában, a szállításban. Ötven évvel a szabadságharc kitörése után Jókai Mór így emlékezett rájuk: "A midőn a hazának minden másajkú népfajai, a mellyekkel a ma­gyar szabadságát megosztotta, a melynek fiait a jobbágyságból felszabadította, földeiken úrrá tette - fegyverrel támadnak ellene - ugyanakkor a héber faj vérét, vagyonát, és szellemét hozta áldo­zatul a magyar nemzet, az alkotmányos szabadság megvédelme­zésére." [19]

Tiszafüreden először 1848.V.29-én soroztak nemzetőröket a 16-60 év közötti korosztályból. A sorozóbizottság elnöke Bor­bély Miklós földbirtokos volt, tagjai között szerepelt Szombathy János járási szolgabíró. [20] A toborzó listán 162 név szerepel, közöttük 14 zsidóé. A tiszafüredi Kiss Pál Múzeum adattárában összesen négy névsor maradt fenn. A zsidók szempontjából a legteljesebb 23 nevet tartalmaz a feljegyzett 150-ből. [21] Ebben a névsorban találhatjuk meg Ernst Gáspár és Schwarcz Ábrahám nevét, megjegyzésként melléírták: "öreg". Az "1848. június hó 18-án alakult nemzetőrség egy századbeli névsora" [22] szintén 14 nevet tartalmaz. A 3. tizedben Blau Jakab nevét említik, a 8. tized tizedese Groszmann Soma, ez a tized nagyrészt zsidókból állt. A negyedik névsor a "Kulára Második menetel Nemzett Örök Tiszafüredről" címet viselte. [23] Eszerint már a második alkalommal indultak a városból a hadszíntérre nemzetőrök. Ebben a névsorban szerepel Schőnfeld Lipót sebészorvos, aki 1811-ben született, diplomáját a budapesti egyetemen szerezte 1834-ben [24], majd hamarosan Tiszafüredre került, neve alapján Schőnfeld Mózes rabbival állhatott rokonságban. A névsorban megtalálható Blau Éliás neve, aki 1830-ban született, róla csak annyit tudunk, hogy a szabadságharc bukása után büntetésképpen besorozták a közös hadseregbe.[25] "A Nemzet Őrök ki állítási költségéről vezetett számadás'" [26] négy zsidó boltos nevét említi, ez az első írott forrás állandó, zsidó tulajdonban lévő boltok meglétéről. Blau Mihálytól 50 itze szilvapálinkát vásároltak 25 Ft-ért, Ernst Gáspár boltjából szintén pálinkát vettek. Lévy Ádámtól 28 itze szilvapálinkát, szivart, pipát és csákóvirágot. Megemlítik még Fried Márton nevét.

Tiszafüred fontos szerepet töltött be az 1849-es eseményekben. A Perczel Mór hadtestébe tartozó 48. honvédzászlóalj Buda felől visszavonulva február 20. után ért Tiszafüredre. 26-án indultak Füzesabony felé a kápolnai csatába. A vereséget követően a Dembinszky altábornagy vezette magyar honvédsereg átkelt a Tisza bal partjára és Füreden táborozott le. Itt zajlott le a nevezetes Dembinszky elleni lázadás, amelynek végén Kossuth kénytelen volt megerősíteni Szemere Bertalan intézkedését, Görgey főparancsnokká való kinevezését. A mezővárosból indult el a honvédsereg a dicsőséges tavaszi hadjáratra.[27]

A honvédsereg itt tartózkodása jelentősen fellendíthette a helybeli kereskedők, kocsmárosok forgalmát. Ezt bizonyítja a szabadságharc bukása után kötelezően beszolgáltatott pénz nagy mennyisége. Április 15. és 17-én két sebesült zsidó vallású katona halt meg az itt felállított hadikórházban. Grün József 22 éves volt,  Pozsonyban született, Róth Lőrinc egy évvel idősebb és Máramarosból származott. Halálukkal szép példáját mutatták a nyugatról, illetve keletről Magyarországra telepedett zsidóság önfeláldozásában a szabadságharc idején.

Az orosz csapatok 1849. július 26.-án értek Tiszafüredre, 26. és 28. között táboroztak itt. A kolerajárvány már előbb elérte a települést, számos áldozatot szedett a lakosok közül. Az 1840-től vezetett zsidó anyakönyv halálozási részébe az első haláloki bejegyzés egy nappal az orosz csapatok bevonulása előtt került: kolera. Július 25. és augusztus 10. között hatan haltak meg a járvány következtében; öt felnőtt és egy gyermek.

A katolikus plébános így írt az orosz csapatok bevonulásáról: "A győzelmes Muszka Sereg elébe a' Plébános karingbe 's ünnepi palástba, kereszttel kezében, és a' Helv. vall. lelkész maga szokott öltözetében, több Honoratiorok, 's nép fejér zászlók kíséretében kiment egész a' Kis hídon túl...a' városnak és népének, mint mindenben ártatlannak kegyelemérti folyamodását tolmács által a' Vezérnek meg izente - Kitől a' nép ezen hódolata méltányoltatván,  a kívánt kegyelem megadatott, s a' város az általános rablástól meg kimilltetett. Azonban a temérdek, mint egy 60 ezer - vagy mások szerint 160 ezert haladó Muszka Sereg Sz. Anna napján dél tájban Füredre be kezdvén jönni 's harmad napig meg szállván a várost és mezejét minden takarmányt, még a' földben akkor félig zsendült burgonyát is fel élt - 's itt-ott rablások is követtek el, különösen a rongyos kozákok által..." [28]

1849. szeptemberében vették fel a kártételi listát a megszálló csapatok által okozott kárról, amit tanúkkal kellett igazolni. [29] Nem valószínű, hogy valaha valaki kárpótolta volna ezért a károsultakat. A listán 33 zsidó neve szerepel. A legnagyobb kárt Lévy Ádám jelentette be: élelmiszert és kikészített bőröket 600 Ft értékben. Ernst Gáspártól szintén élelmiszert, 6 kocsi szénát, egy szekeret rekviráltak. Egy tehenét katonaló rúgta agyon. Összes kára 475 Ft. Vittek el még ruhaneműt, bútorokat, épületfát, összesen 2.987,20 Ft értékben. 1849. szeptember 30-án listát készítettek a beszolgáltatott Kossuth bankókról. A városban összesen 387 személy 17.096 Ft-ot szolgáltatott be, ebből a zsidók 4.714,60 Ft-ot. A kártételi és a beszolgáltatási lista alapján láthatjuk, hogy a zsidók betelepedése óta eltelt nyolcvan esztendő alatt a módosabbaknak sikerült már vagyonra szert tenni, sikerült átvenniük a görög kereskedők helyét a város kereskedelmében.

A szabadságharc alatt elért üzleti hasznot, korábbi vagyonukat alaposan megcsapolhatta a rekvirálás, a beszolgáltatás és a Haynau által a szabadságharc leverése után a magyar zsidóságra büntetésül kollektíven kivetett 2.300.000 Ft-os hadisarc, amiből a füredi zsidóknak is ki kellett venni a részüket. A tiszabői hitközség levéltárában, 1929-ben még őrizték az 1500 ezüst forint hadisarc befizetéséről kapott nyugtát.[30]

Hivatkozások

[19] Bernstein Béla: Az 1848/49-iki magyar szabadságharc és a zsidók.Bp.1898,Jókai Mór előszava.
[20] Kiss Pál Múzeum,Tiszafüred adattára 69.97.1 sz.
[21]  uo.   69.83.1
[22]  uo.   74.11.1
[23]  uo.   69.86.1
[24]  Oláh Gyula: Az egészségügyi személyzet és a gyógyszertárak statisztikája Magyarországon I.köt. 1875.Bp.1876. 145 l.
[25]  Bernstein Béla:Zsidó honvédek a szabadságharcban.Bp.1926.
[26]  Kiss Pál Múzeum adattára 69.91.2.1
[27]  Adatok Szolnok megye történetéből.II. 392 l.
[28]  Tiszafüred História Domusa.1763-1852.A latin nyelvű részeket fordította Ágfay Antal. A kézírat a Tiszafüredi Katolikus  Plébánia-hívatal tulajdona.46-47 l.
[29]  Kiss Pál Múzeum adattára 69.94.1, 69.94.2
[30]  Zsidó Lexikon 899 l.