TISZAFÜREDI ZSIDÓSÁG DEMOGRÁFIÁJA

Szegő Ágnes: 

A TISZAFÜREDI ZSIDÓSÁG DEMOGRÁFIÁJA

                Tiszafüred 1950-ig előbb Heves- és Külső-Szolnok, majd Heves megye része volt. A hódoltság után Tiszafüred a 18. század elején kezd újjátelepülni. Az első zsidó családok 1746 táján jelennek meg a mezővárosban. Létszámuk és jelentőségük fokozatosan nőtt a településen. Az összeírások adatai szerint kezdetben elsősorban házalók, céhen kívüli mesteremberek, bérlők voltak, később boltot, kocsmát nyitottak, értelmiségi pályára léptek, 1867 után a tehetősebbek birtokot vásároltak. Ma is meglévő temetőjüket az 1770-es évektől használták, a temetkezési egyletet 1803-ban alapították, az első, klasszicista zsinagógát a reformkorban építették, a közösség gyarapodásával a második, nagy zsinagógát 1912-ben szentelték fel. Államilag elismert elemi iskolájukat 1876-ban nyitották meg. Létszámuk 1900-ban volt a legmagasabb, 682 fő. A város modernizációjában, a kereskedelmi, banki életben, az iparosításban és a helyi társadalmi szervezetek munkájában létszámarányuknál jóval nagyobb szerepet töltöttek be. Integrálódásuk során a 19. század második felére átvették a magyar nyelvet, öltözködést, viselkedési szabályokat. Büszke voltak magyarságukra, és hálásak voltak a befogadásért. Az első világháború véget vetett a település fejlődésének, a közösség létszáma 1941-re 442 főre csökkent. 1944 áprilisában 35, a háborúban eltűnt munkaszolgálatost tartottak számon. 1944. június 8-án a maradék zsidóságot Auschwitzba deportálták, ahonnan mindössze hetvenen tértek vissza.

                A hagyományos zsidóság tradicionális alapja a családi élet. A család az a hely, ahol a vallási tradíciókat őrizték és hagyományozták. A két alapvető micva (parancsolat): „Szaporodjatok és sokasodjatok”, és „Tiszteld atyádat és anyádat”. Ezért is kezdtem hozzá a tiszafüredi zsidóság demográfiai vizsgálatának, különös tekintettel a családok demográfiai viselkedésére. A tiszafüredi zsidóságról való adatgyűjtés első és sokáig legteljesebb forrásai az egyházi és az állami anyakönyvek voltak. Így jutottam el a történeti demográfiához, amely a történelem egyik értékes segédtudománya, és a családrekonstrukciós módszerhez, amelyet két francia kutató, Henry és Fleury dolgozott ki az ötvenes években. A módszer lényege, hogy családrekonstrukciós lapokon kigyűjtjük az anyakönyvekben szereplő egyes családok adatait, amelyek alapján számos következtetés levonható; a házas termékenységgel, a gyermekhalandósággal, a demográfiai átmenet idejével, vagy a fogamzásgátlás bevezetésének kezdetével kapcsolatosan. A családrekonstrukciós módszer használatában sok segítséget kaptam Kováts Zoltán professzor úrtól.

A magyar nyelvű szakirodalom áttanulmányozása és a rendelkezésemre álló adathalmaz áttekintése után döntöttem a fejezetben leírt feldolgozási szempontok alkalmazása mellett. Időközben az addig cédulán tárolt 3390 személy adatait sikerült számítógépre vinnem. Kihasználva a gépi adatfeldolgozás előnyeit - ahol lehetséges volt -, a rendelkezésre álló összes adatot feldolgoztam.

Az első táblázat az egyházi schematizmusok és a népszámlálások adatai alapján készült és a következő adatokat tartalmazza: Tiszafüred teljes és zsidó lakosságának a számát, a járás zsidó lakosait, ahol adat van, százalékban számított arányukat az összlakossághoz képest, és összehasonlításul Magyarország zsidó lakosságának százalékos arányát az összlakossághoz képest.[1]

                Tiszafüred népességnövekedése nagyjából egyenletes az egész korszak alatt. A zsidó lakosság létszámnövekedése egyenetlenebb, a századfordulóig emelkedik, majd fokozatosan csökken; 1861-ig arányaiban jobban növekedett, mint az összlakosság egésze. Ebben az évben aránya 9,2 %. 1880-ban a járás zsidó lakosságának nem egészen a fele lakik Füreden, majd a járás zsidó lakosainak a száma fokozatosan csökken, részben a füredi bevándorlás is innen adódik, de az abszolút számok csökkenése mutatja, hogy ez a szegény vidék, a kisebb falvak már nem nyújtottak megélhetést nagyobb számú zsidó közösségnek. A meggyorsult modernizáció a nagyobb településekre vonzotta őket. Néhány évtizedig Tiszafüred elég vonzóerőt jelentett, majd a gazdasági hanyatlás miatt nemcsak a környékről, de a járási központból is egyre nagyobb az elvándorlás. A tiszafüredi közösség létszámgyarapodásáról érzékletes képet nyújt a grafikon. Feltűnő az első két évtized meredeken emelkedő görbéje. A növekedés a természetes szaporodásból, azaz az élve születések és a halálozás különbözetéből és a bevándorlási többletből adódik. A változások mélyebb okairól az anyakönyvek adatai alapján tájékozódhatunk.

Az egyházi anyakönyvek

Tiszafüreden az izraelita vallásfelekezet anyakönyvezése 1840-től indult meg, Szolnok megyében a legelsőként. A környező kisebb települések; Tiszaigar, Nagyiván, Tiszaörs, Tiszaszőlős, Poroszló, Tiszanána hitközségei csak az ötvenes évek elejétől kezdték vezetni az anyakönyveket. Füreden az első anyakönyvet 1840 és 1876 között használták, a legkorábbi bejegyzés a születési részbe 1840 szeptember 30-án, került Franz Witriol és Rosi Goldstein Heiman nevű fiának születéséről. Az első anyakönyv fejlécében a rovatcímek német nyelvűek és gót betűsek. A három rész: "Geburts Protokoll" (születési), "Todten Protokoll" (halálozási) és Traungs Protokoll” (házassági). A nevek, a bejegyzések, a dátumok az első évtizedekben németül, illetve a német nyelv szabályainak megfelelően kerültek kitöltésre a rovatokban.

A születési anyakönyvben a gyermek keresztneve, a születés dátuma, a gyermek neme, születésének törvényes volta, a szülők nevei, a születés helye, a bábaasszony neve, fiúknál a körülmetélés időpontja, a szertartást végző neve, a lányoknál a névadás ideje, és a "komák" neve szerepelt. A halotti anyakönyv a halott nevét, korát, születési helyét, lakhelyét és a temetés időpontját tartalmazta. A házassági részbe feljegyezték a házasulandók nevét, születési és lakóhelyét, szüleik nevét, lakhelyét, a kihirdetés és a házasságkötés helyét, időpontját és a tanúk nevét. Az első anyakönyv vezetése a születési és a halálozási rész összevetése, a családrekonstrukciós lapok, az utólagos anyakönyvezések alapján hiányos, sem a születési, sem a halotti anyakönyvvezetés nem volt teljes. Az anyakönyvvezetők nem tudtak magyarul, jiddisül és héberül beszéltek, a nyilvántartásokat is úgy vezették, ezért nem fordítottak elég nagy gondot a pontosságra. Az 1850-es években a szülők nevét rövidítve közölték, ez különösen a sok azonos névnél jelentett problémát. (Schwarcz Ábrahám, Zsigmond, stb.) Különösen Rosenberg Herman rabbi halála után válik pontatlanná és nehezen olvashatóvá az anyakönyv. A második anyakönyvet 1876 és 1886 között vezették. Rovatai német és magyar nyelvűek, a kitöltés nyelve már magyar. Mind az adatok pontossága, mind az olvashatóság sokat javult. Ettől kezdve a halálozási részben feltüntették az elhalt szüleinek nevét is. 1886-tól kezdve három külön anyakönyvet használtak, a rovatcímek magyar nyelvűek. A születéseknél a szülők származási helye és foglalkozása is szerepel. Az állami anyakönyvvezetés 1895 októberében indult meg, egészen 1952-ig feltüntették a vallási hovatartozást is. Az első évtizedben adatai igen részletesek voltak. A születési anyakönyvi részbe később bevezették az ország területén elhunyt személyek halálozási idejét és helyét, innen tudjuk viszonylag sok személyről, hogy hová került Füredről. Sajnos a II. világháború idején mártírhalált halt személyek halálozási adatai csak abban az esetben kerültek anyakönyvezésre, ha maradt a családból túlélő hozzátartozó, aki kérte a holttá nyilvánítást.

 A második táblázat a füredi zsidó népesség születési, halálozási adatait, a természetes szaporodás mértékét és a vándorlási különbözetet tartalmazza abszolút számokban és ezrelékben, azaz 1000 lakosra átszámítva.

A születési ráta már a negyvenes években is az országos tendenciának megfelelően elég magas, a következő évtizedben az abszolút szám megduplázódik, valószínűleg a beköltözések eredményeképpen. A mobil népesség többnyire fiatal, szülőképes korú házaspárokból állt.  Rendelkezésünkre áll összehasonlításul 1881-1941-ig a magyarországi teljes és a zsidó népesség demográfiai viselkedését mutató táblázat, amelynek adatai mellé illesztettem a tiszafüredi zsidó népesség megfelelő adatait 10 éves bontásban.

A táblázat alapján számos következtetés levonható. A magyarországi zsidóság születési rátája már a tárgyalt kor előtt alacsonyabb, mint az összlakosságé, ennek ellenére a természetes szaporodás aránya magasabb, mivel a halandósági arány kisebb. Gazdasági okok miatt a zsidó lakosság egyre inkább a városokba, elsősorban Budapestre és a nagyvárosokba koncentrálódott. Az asszimilációval együtt az iskolázottság mértéke, és egészségi viszonyaik is nagymértékben javultak. A szekularizáció is kedvezőtlenül hatott a gyermekszámra. A vallásos zsidóknak mindegyik korszakban sok gyermekük született, és a legvallásosabb népesség a kisebb településeken élt.

A zsidóság asszimilációja a kiegyezés után gyorsult fel. Elismert iskolájukat csak 1876-ban nyitották meg. A település egészségi viszonyai rosszak, ez tükröződik az átlagosnál magasabb halandósági arányban is az első két évtizedben. Ennek ellenére az országos aránynál alacsonyabb, sőt a századforduló után eléri, illetve alulmúlja az országban élő zsidó lakosság alacsonyabb halálozási mutatóit. A természetes szaporodási ráta nagyjából megközelíti az országos átlagot, nagyobb negatív eltérés az 1910-es években tapasztalható. A tízes évek elején az ország összlakosságának, illetve a zsidó lakosságnak a természetes növekedési rátája azonos szintre került, az első világháború éveire a háborús veszteség miatt a növekedés helyett a fogyás a jellemző. A negatív tendencia Tiszafüreden az egész évtizedre érvényes. A húszas években az ország összlakosságáénál jóval alacsonyabb, a zsidó lakosságáénál magasabb a születési arányszám. A halálozási ráta az egészségügyi viszonyok javulásával egyenletesen csökken, a harmincas évekre a természetes szaporodás mégis negatívra fordul, azaz a népesség csökkenése következik be. Az elvándorlás mellett, - mint említettem, az elvándorlás a fiatalabb népességre jellemző -, a születésszám drasztikus csökkenése a népesség elöregedését okozta.

A mobilitás iránya és nagysága

Számomra a legérdekesebb összefüggéseket a 2. számú táblázat szolgáltatta. A születési és a természetes szaporodási ráta az 1850-es években volt a legmagasabb, ekkor volt a legnagyobb a beköltözések száma is. Az utolsó oszlop a vándorlási különbözetet tartalmazza, amely csak az első két évtizedben pozitív, a továbbiakban a kivándorlás mértéke meghaladta a bevándorlás mértékét. Ezek a számok a vándorlási különbözetet, tehát a ki- és bevándoroltak különbözetét mutatja, a népességmozgás ennél jóval nagyobb volt. A kivándorlás az 1870-es, 1900-es, és az 1920-as évtizedekben volt a legnagyobb. Az 1840-es és 50-es évek nagyarányú bevándorlását a környező területek még életben lévő letelepedési tilalma okozhatta. A település gazdasági életének viszonylagos fellendülését jelentő évtizedekben is folytatódott a kivándorlás, a vasút- és közútépítés évtizedét követő gazdasági pangás következménye ismét a nagyobb arányú elköltözés lett.

617 személyről tudjuk az anyakönyvi adatok alapján, honnan került Füredre. A 617 személy 239 helyről származott. 325 személyről ismeretes, hová került, elsősorban azokról, akik az állami anyakönyvezés bevezetése után születtek, illetve azokról, akik itt kötöttek házasságot, majd házastársuk lakóhelyére költöztek. A legtöbben a környező településekről költöztek ide, első sorban a járásból. Tiszafüred ma is négy megye határán fekszik, vonzáskörzete kiterjed mind a négy megye szélső területeire, ez korábban is így működött. Sokan betelepedtek a vonzáskörzethez tartozó más megyékben lévő településekről is, elsősorban Dél-Borsod apró és szegény falvaiból. Az idetelepült zsidók túlnyomó része már az országban született, külföldről mindössze 19-en kerültek ide. Az innen elköltözők közül 325 személyről tudjuk, hová telepedett, 96 helyre, elsősorban Budapestre.

Házasodási szokások

Gazdasági kapcsolataik révén elsősorban a környező megyék településeinek zsidóságával kötöttek házasságot. A helybeli közösség kis létszáma miatt főként az exogámia volt a jellemző, ritka volt a helybeliek között létrejött házasság. A vallásos zsidók között még ebben a században is szokás volt a házasságközvetítés. Akárcsak a magyarországi népesség többi részénél, náluk is meghatározó volt a társadalmi réteg, a vagyoni helyzet, lányok esetében a hozomány. A következő két táblázat a házasság kötésekor házasulandók életkori megoszlását tartalmazza százalékos megosztásban 1840-1944 között, négy időszakban, részleges bontásban, külön a nők és a férfiak adatait.

Az első időszakban a nők több mint egyharmada 20 éves kora előtt, majdnem a felük 24 éves koráig kötött házasságot, idősebb korban az özvegyasszonyok mentek férjhez. A század utolsó harmadában a házasságkötések ideje eltolódik, kevesebb volt a 20 éves kor alatt kötött házasság. A XX. század első két évtizedében a kor megoszlás széthúzódásának oka a világháború, amelynek hatása a következő időszakban is érezhető. A házasságkötések időpontja későbbre tolódott, ezért a házasságban élő nők termékenységi időszaka megrövidült.

                A férfiak házasodási kora az első időszakban dominánsan nem különbözik a nőkétől, főként 20 és 29 éves koruk között kötöttek házasságot. A később kötött házasságok oka náluk is a megözvegyülés volt, gyakrabban házasodtak újra, akár többször is. Az özvegy férfiak a régi hagyomány szerint gyakran meghalt feleségük fiatalabb lánytestvérét vették feleségül. Az első ízben kötött házasságoknál ritka volt a nagy korkülönbség, az özvegy férfiak nem egyszer jóval fiatalabb feleséget választottak. Rubinstein Sámuel 1829 táján született, első házasságát 1864-ben kötötte. Ebből a házasságából 8 gyermeke született, 4 fel is nőtt, ami abban a korban átlagosnak számított. 1890-ben megözvegyült, még abban az évben feleségül vette a 27 éves Ungár Zálit. A házasságból tíz gyermek született. A legkisebb 1906-ban, amikor az édesapa legalább 77 éves volt. Amint a következőkben látni fogjuk ez ugyan a legszélsőségesebb eset, de férfiaknál és nőknél is gyakori a kései életkorban született gyermek.

A családok és a házas termékenység vizsgálata

Az 1840 és 1944 közötti időszakban 284 olyan családot találtam, amely teljes termékenységi időszakát a településen élte le. A családrekonstrukciós vizsgálathoz meglehetősen nehezen sikerült 100 családot találnom, mivel ehhez szükség volt még a házasságkötés pontos időpontjára is. Általános szokás volt, nemcsak a zsidók között, hogy az esküvőt a menyasszony korábbi lakhelyén rendezték, utána pedig többnyire a vőlegény lakhelyén telepedtek le. Ezért kellett a három megyei és az Országos Levéltárban is kutatnom. A menyasszony származási helyének és az első gyermek születési idejének ismerete többnyire megfelelő kiindulópont volt a pontos adatok megtalálásában.

A 284 család termékenységi időszaka dominánsan a következő négy időszakra esett: 1840-1870: 80, 1871-1900: 87, 1901-1920: 68, 1921-1944: 48 család. Ugyanezen korszakmegosztás szerint a családrekonstrukcióban megvizsgált családok száma: 36, 30, 16, 18. Az aránytalanságot az okozza, hogy az első két időszak hosszabb 10-10 évvel, a második és a harmadik időszakban az elvándorlások, az első világháború, illetve a két világháború közötti kedvezőtlen gazdasági és politikai helyzet, a népesség elöregedése miatt kevesebb házasságot kötöttek. A következő táblázat az összes, 284 család, illetve a családrekonstrukciós vizsgálatban részt vett családok átlagos gyermekszámát mutatja korszakonként, illetve az utóbbiaknál a gyermekek neme szerinti megoszlását is. A vizsgált 100 családban összesen 653 gyermek született, 334 fiú és 319 lány. A 284 családnál az első időszakban valamivel kevesebb az átlag gyermekszám, ez a hiányos anyakönyvezésből adódhat. A 100 családnál a valószínűsíthetően teljes mértékben az anyakönyvben regisztrált gyermekszületési adatokkal rendelkezőeket választottam ki.

Az első két korszakban a nagy családonkénti gyermekszám oka a magas gyermekhalandóság, amint majd a következőkben is látni fogunk. A halandósági arány csökkenésével a családokban egyre kevesebb gyermek születik. A következő táblázat az összes család gyermekek száma szerinti megoszlást mutatja százalékban.

A 7. táblázatból még inkább kitűnik, hogy milyen sok volt a nagycsaládok száma, illetve mennyi gyermek kellett ahhoz, hogy elegendő számú felnőjön. A legtöbb gyermeke az apák közül Schwarcz (Jónás) Jenő bádogosnak – aki Dormándról került Tiszafüredre -, született, összesen 19. Első felesége két gyermeket szült 1892 és 1894 között. Mind a kettő csecsemő korában meghalt, majd az édesanya is. Schwarcz Jenő 1895-ben újraházasodott, feleségül vette a 18 éves Rosenfeld Zsanett Fánit. Ebből a házasságból 17 gyermek született, az első gyermek másfél éves korában torokgyíkban, a következő négy gyermek kéthetes kora előtt halt meg, gyengeségben illetve "görcs"-ben, valószínűleg koraszülöttek lehettek.

Az első gyermek, aki felnőtt a hatodikként született Benedek, aki a második világháborút és abban felesége, gyermekei elvesztését túlélve 77 éves korában halt meg Tiszafüreden. Még két gyermek halt meg egy éves kora előtt, összesen nyolc nőtt fel, és akik túlélték a világháborút, magas kort értek meg. A 17. gyermek születésekor az apa 52, az anya 42 éves volt, de a kései gyermekek is felnőttek. Az édesanya szívbetegség következtében 49 éves korában halt meg, ehhez valószínűleg a sok gyermekszülés is hozzájárulhatott. Az apa 78 éves volt 1944-ben, amikor Auschwitzban meggyilkolták.

Az előzőleg már említett Rubinstein Salamon második házasságából 10 gyermek született, az első négy 6 és 9 napos kora között gyengeség, vagy görcs következtében halt meg. Az ötödik 22 hónapos korában, tüdőgyulladásban. A következő öt gyermek felnőtt, és Julianna kivételével, aki Auschwitzba került, magas életkort élt meg. A legtovább az utolsóként született Rubinstein (Róna) Andor élt, aki 82 évesen halt meg. Születésekor édesapja 77, édesanyja 43 éves volt. Rubinstein Salamon 88 éves korában, végelgyengülésben, felesége 81 évesen Auschwitzban halt erőszakos halált. A Tiszafüreden élt zsidók életereje, termékenysége csodálatra méltó. Az apáknál nem ritka a 40, 50, 60 éves korban történt gyermeknemzés, az anyák többségében a teljes termékenység idejét kihasználták. "Az anyáknak szinte a teljesítőképesség határáig szülniük kellett ahhoz, hogy a család, a népesség fennmaradjon." [2] Az ok az előzőekben említett magas gyermekhalandóság.

A 8-9-10. táblázat a családrekonstrukciós vizsgálat alapján, a vizsgált 100 család adatai szerint készült, az első az anyák átlagéletkorát mutatja az első és az utolsó gyermek születésekor, illetve a házasságkötés és az utolsó gyermek születése között eltelt időt hónapban és évben átszámítva.

A 9. és 10. táblázatból kitűnik, hogy a gyermekszülések száma az anyák kora szerinti eléggé egyenletes volt, egészen a harmadik időszakig az egyetlen, illetve legtöbb természetes fogamzásgátlás a szoptatás, amit az utóbbi táblázat számai is jól mutatnak. A születések között eltelt idő 2-3 év. Az egyes korcsoportban kiugró magas számok oka, hogy a kiskorban meghalt gyermekek miatt ez az időszak lerövidült, ezért lehetséges például, hogy 1871-1899 között a 30 - 34 év közötti nők átlag 2,7, tehát többnyire három gyermeket szültek. Igazán 35 éves kortól sem csökken a gyermekszülések gyakorisága, sőt 40 éven felül is az első két időszakban még született 1-2 gyermek. A harmadik korszak számaiban a magasabb életkorban kötött házasságok tükröződnek, a termékenységi időszak dominánsan a 25 és 35 év közötti életkorra esik, a negyedik időszakban pedig 30 és 34 év közé. Ebben az időszakban nő az egyes gyerekek születése között intervallum, a negyedik, az ötödik gyermek már az elhalt gyermekek pótlására születik. A szoptatáson kívüli fogamzásgátló eljárások elterjedése az 1910-es évekre tehető, az első világháború után válhatott általánossá, amit a jóval kevesebb gyermek születése igazol. A magas termékenységi arány, a természetes szaporodás mértékének növekedése országszerte összefüggött a kedvező politikai irányvonallal. Az első világháborúig az ország vezetőinek, az uralkodó rétegnek szüksége volt a nemzetiségekkel szemben az elmagyarosodott zsidóságra, a magyarság nagyobb számarányának, túlsúlyának biztosítása érdekében. Az első világháború után erre már nem volt szükség, Trianon és a Tanácsköztársaság után kapóra jött, hogy bűnbaknak tegyék meg a zsidóság egészét. A kisebb határok közé szorult Magyarország, a Trianon után elvesztett területekről beáramló nagyszámú értelmiségi és köztisztviselő munkanélküli problémájára is kedvező megoldásnak tűnt a zsidóság korlátok közé szorítása, a numerus clausus, az államilag egyre erősebben támogatott antiszemitizmus. A gazdasági lehetőségek beszűkülése és a politikai viszonyok romlása negatív irányban befolyásolta a magyarországi és a helyi zsidóság családtervezési stratégiáját. Országosan 1927-től kezdve a zsidók abszolút száma, a természetes népmozgalom eredményeként egyre növekvő ütemben csökkent, az 1920-as évektől - amikor is minimális a reprodukció - az 1930-as évek önpusztítóan negatív népmozgalmáig."[3] Ez a tendencia érvényesült Tiszafüreden is. A zsidó lakosság egy része elköltözött, az itt maradók elöregedtek, a gazdasági és a politikai helyzet kedvezőtlen, a gyermekhalandóság egyre kisebb, mindezen tényezők együttese okozhatta a drasztikusan lecsökkent gyermekszületést.

A halálozási viszonyok alakulása

A második táblázatban már szerepeltek a korszak halálozási rátái, amelyek az első két időszakban a magyarországi össznépesség és a zsidó lakosság mutatói között mozogtak. A századfordulótól, a gyermekhalandóság csökkenésével kezdett az átlagéletkor emelkedni, amint az a következő táblázatból is kitűnik. Az első évtized viszonylag magasabb átlagéletkori adata az anyakönyvezés hiányosságát mutatja a következő évtizedekkel összevetve. A férfiak és a nők életkori szakaszok szerinti halálozási arányai százalékban megmutatják a halálozás kormegoszlását, elsősorban a gyermekhalandóság változását, illetve a lakosság elöregedését a negyedik időszakban.

A 11-13. táblázat jól mutatja a gyermekhalandóság változását. A 17 éves koráig meghalt gyermekek arányszáma az összes halálozás arányához képest a férfiaknál 57,9 - 69,3 - 32,7 - 23,4 %. A nőknél 40 - 49,4 -35,3 - 34, 7%. Az első időszakban különösen a fiúgyermekek halálozási aránya magas, a XX. században erőteljesen csökkent. A lánygyermekek halálozási rátájának alakulása egyenletesebb, az első két időszakban nem érte el a fiúkét, ellenben később nem csökkent olyan mértékben. A csecsemőhalálozás mindkét nemnél a húszas évekre esik vissza igazán, mint már említettem, ennek oka az egészségügyi viszonyok javulásán kívül a születések számának nagymértékű csökkenése. A felnőtt korú nőknél a termékenységi időszak alatt nagyobb a halálozási arány, ennek fő oka a gyermekágyi láz lehetett.

A halálozások oka, változása

Az egyházi anyakönyvek halálozási rovatában az első bejegyzés 1849 nyarán a kolerajárványról tudósít. A rovatot 1851-tól vezették több-kevesebb rendszerességgel, 1867-ig csak németül, az első magyar nyelvű bejegyzés: sárgaság. A német nyelvű szöveg gót betűkkel íródott, ezért csak a kolera és a tífusz szavakat lehet elolvasni, a többi bejegyzés nagyjából olvashatatlan. A második anyakönyv bejegyzései 1876-tól kezdve már teljesen magyar nyelvűek. Ezért csak három időszakot vizsgáltam, 1871-1900 között 292, 1901-1920 között 154, 1921 és 1944 között 111 halálesetet. A halálokokat három nagy csoportba osztottam:

1. Felnőttek betegségei: összesen húsz féle betegség, a legtöbb említéssel a végelgyengülés, vagy aggaszály. Az időskori betegségek, mint az agyvérzés, rák (a leggyakoribb a gyomorrák), cukorbaj az átlagéletkor növekedésével mind gyakoribbakká váltak. A szívbetegségben el halálozottak száma korszakonként: 9 - 23 - 36, 1939-1944 között 14, amit nem kis részben okozhattak a háború és a zsidó ellenes intézkedések.
2. Fertőző betegségek: idetartoznak az epidémiák, az időszakonként fellépő pusztító járványok, mint a kolera, és az állandóan jelenlévők, az endémiák, például az agyhártyagyulladás, amelyek egyaránt sújtották a felnőtt és a gyermek népességet. A kolera fellépett 1849 után 1855-ben és 1873-ban is. Himlő egy, tífusz nyolc esetben fordult elő. Legnagyobb számban az agyhártyagyulladás pusztított, az első időszakban 20, a másodikban 12 esetben. Utolsó előfordulási éve: 1894. A továbbiakban a legtöbb halálozást a tüdőbaj okozta: 31 - 7 - 9 említéssel. A betegség nem kímélte a gazdagokat sem. Blau Jakab földbirtokos ugyanúgy ebben halt meg, mint jóval szegényebb hitsorsosai. A tüdőgyulladás számainak alakulása: 29 – 16 - 4, ez is csökkenő tendenciát mutatott.
3. Gyermekhalálozás: 17 fajta betegség. Ide azokat soroltam, amelyek kifejezetten, vagy dominánsan a gyermekeket pusztították. Az elégtelen táplálkozás okozhatta a sok halva születést, és a néhány napos korban gyengeség, vagy görcs miatt történt elhalálozást. A leggyakoribb halálok a bélhurut, amelynek legtöbb oka a rossz minőségű ivóvíz lehetett, előfordulása korszakonként: 24 - 12 - 6. A fertőző gyermekbetegségek közül a leggyakoribb a torokgyík volt, elsősorban a múlt század utolsó két évtizedében pusztított. Veisz Gáspár földbirtokos 1892-ben és 1894-ben négy gyermekét vesztette el emiatt. Utoljára 1902-ben fordult elő. Vörheny hat, kanyaró kettő, szamárköhögés három esetben fordult elő.

A 14. számú táblázatban a halálokok alakulása csoportonként, a betegség csoportok százalékos arányainak változása jelzi az asszimiláció, az iskolázottság, az egészségügyi viszonyok változását, illetve mindezek következtében a gyermekszületések nagymértékű visszaesését. Különösen az első és a harmadik időszakot összehasonlítva látható a drámai változás.

Összefoglalás

A zsidóság Tiszafüreden viszonylag nem nagy lélekszámú csoport volt, és sajnálatos okoknál fogva időben sem sokáig terjedt története. Gazdasági szerepénél fogva ez a népesség mindig is nagyon mobil, ezért is volt nehéz a családrekonstrukciós vizsgálat elvégzése. Tiszafüred fekvéséből adódóan tipikus alföldi település, zsidó közösségének létszáma nagyjából megfelelt a hasonló településeken élt közösségek létszám arányának. Demográfiai viselkedésének tipikus volta az összehasonlító adatok hiánya miatt nem eldönthető, de talán ennyi adatból is lemérhető, megfelelően látható a gazdasági, politikai és társadalmi helyzet adekvát tükröződése az adott közösség demográfiai viselkedésében.

A betelepülő, feltörekvő népesség sok gyermek felnevelését vállalta, nemcsak a nagy halálozási arány kiküszöbölésére. Az asszimilálódó, a polgári felemelkedés útját járó közösség átvette a csökkenő gyermekszámot produkáló magyar társadalom demográfiai viselkedési szokásait, a kevesebb gyermek vállalását. A harmadik szakaszban, a két világháború között pedig az egyre feszültebb helyzetben ugyanazt a választ adja, mint a magyar zsidó társadalom egésze, a természetes szaporodás negatív irányba való fordulását, mintegy megérezve, előlegezve a szörnyű véget, a közösség tagjainak elpusztítását.

1. táblázat

A tiszafüredi zsidóság népességnövekedése

2. táblázat

A magyarországi, a zsidó népesség és a tiszafüredi zsidó lakosság születési, halálozási és természetes szaporodási rátái öt, illetve tízéves átlagokban, ezer lakosra számítva.

3. táblázat

* Magyarország teljes lakossága **Magyarország zsidó lakossága *** Tiszafüred zsidó lakossága

4. táblázat

5. táblázat

6. számú táblázat

A vizsgált családokban született gyermekek átlaga korszakonként, illetve a gyermekek nem szerinti megoszlása.

*A családrekonstrukciós vizsgálatban részt vett 100 család adatai alapján.

7. táblázat

A gyermekek számának alakulása az összes családban, százalékban:

8. táblázat

Az anyák életkora az első és az utolsó gyermek születésekor, a házasságkötés és az utolsó gyermek születése között eltelt idő hónapban és évben.

9. táblázat

Termékenységi időszakonként a született gyermekek számának átlaga

10. táblázat

A házasságkötés és az egyes gyermekek születése közötti intervallumok időszakonként, átlagban.

11. számú táblázat

Az átlagéletkor alakulása évtizedenként

12. táblázat

            A halálozás megoszlása életkori csoportonként a férfiaknál

13. táblázat

            A halálozás megoszlása életkori csoportonként a nőknél

14. számú táblázat

A halálokok alakulása csoportonként, százalékban

[1] Jehuda Don – George Magos: A magyarországi zsidóság demográfiai fejlődése. = Történelmi Szemle. 1985. 3 sz. 437 p.

[2] Kováts Zoltán: A népesség = Hajdúnánás története. Szerk. Rácz István. Hajdúnánása 1973. 64 p.

[3] Jehuda Don-George Magos. 441 p.