A tiszafüredi zsidóság és temetője
Tiszafüred tipikus alföldi kisváros Jász-Nagykun-Szolnok megye északkeleti sarkában. 1950-ig Heves megyéhez tartozott. A 16. századtól 1876-ig Heves és Külső-Szolnok vármegye egy közigazgatási egységet alkotott. A Jászság és a Nagykunság külön kiváltságos területek voltak, ahová a zsidók egészen a Bach-korszakig nem telepedhettek le; csak a külső peremterületeken, ahonnan könnyen bejárhattak kereskedni a számukra tiltott területre. A földesúri birtokokon élő zsidók falusi árendások, többnyire kocsmabérlők voltak, akik sokszor megkapták a mészárszék bérletét is. Füreden 1788-ban négy árendás családfőt írtak össze.[1] Temetkezési egyletet, Chevra Kadisát 1803-ban alapítottak.
A Tiszafüreden élő zsidóság létszáma a 19. században folyamatosan gyarapodott. 1816-ban 104, Igaron 37 zsidó lakott. Az 1827/28-as országos összeírás alkalmával 186 zsidót: 21 családfőt és 40, 16-60 év közötti családtagot írtak össze.[2] Az első zsinagóga a település fő utcáján állt, klasszicista stílusú volt. Az első ismert rabbi pedig Schönfeld Mózes Mordecháj, akinek édesapja, a szintén rabbi Jakab állomáshelyén, Szikszón született 1791-ben. Tiszafüreden harminc évig volt rabbi, 1848-ban már Sarkadon élt 1853-ig, utolsó állomáshelyén Simándon halt meg 1867-ben.[3]
A türelmi adó összeírások szerint a legtöbben kereskedők, elsősorban házalók voltak. A legnagyobb számban a 19. század ötvenes éveiben telepedtek be ide, az anyakönyvek szerint főként a környező megyékből, településekről. Ugyanakkor jelentős volt az elvándorlás is, a nagyobb központok felé. Az 1868/69-es országos kongresszus után a tiszafüredi hitközség az ortodoxiát választotta.
Az itt élő zsidók boltokat nyitottak, ipart űztek, a vendéglátásban is komoly szerepük volt. Az első értelmiségi, Schönfeld Leopold sebész részt vett a szabadságharcban. Fokozatosan asszimilálódtak. Több zsidó orvos, ügyvéd dolgozott Tiszafüreden. Házitanítókat korábban is alkalmaztak, a hivatalos izraelita elemi iskola 1876-ban nyílt meg, és egészen a holokausztig működött.
A legnagyobb számban 1900-ban éltek itt, 682 fő, akik beilleszkedtek a város társadalmába. Bár a kiegyezés utáni gazdasági fellendülés a városkában csak szerény gazdasági eredményt hozott, a bankok és a nagyobb vállalatok alapításában a helyi zsidó családoknak jelentős szerepük volt: Flamm Ignác gőzmalmot, téglagyárat és a Tiszavidéki Bank Rt-t, Blau Albert 1899-ben a Tiszafüredi Ecset Meszelő és Kefegyárat alapított, majd őrlőforgalmi tevékenységet is kezdett, s 1910-ben villanytelepet is építtetett. A Tiszaigarról beköltözött Rubinstein fivérek előbb vegyes, sör, gyarmatáru, fűszer, üveg, porcelán kereskedést folytattak, majd szeszüzemet hoztak létre. Az 1930-as években Budapesten házakat vásároltak. 1929-ben Léderer Gyulának 1800, Kupferstein Zoltánnak 1900 kh. földje volt a település határában. Néhány család meggazdagodott, de a többség keményen küzdött a megélhetésért.
1911-ben adták el az első, már kicsinek bizonyult zsinagógát. Egy év alatt épült fel a második, már jóval nagyobb méretben, ugyancsak a település fő utcáján. Az I. világháború után beszűkültek a város gazdasági lehetőségei, velük csökkent a helyi zsidóság létszáma is. 1944-ben már csak 416-an voltak. Harmincöt munkaszolgálatos eltűnt a fronton, a június 8-án elhurcolt zsidók közül mindössze hetvenen tértek vissza.[4]
A temető
A sírkert a Nyúl utcában található egy holdnyi területen, (3937. hsz.), a korábbi református temető északkeleti sarkában. (1. sz. kép) A legrégibb sírkövek az 1770-es évekből valóak, a temető dél-nyugati részén, egy kisebb domboldalon.[5] A légi felvétel jól mutatja a temető alaprajzát, a három épület és a sírok elhelyezkedését. (2. sz. kép)
A ravatalozót 1898-ban, a nyolc évvel korábban elhunyt földbirtokos, Blau Jakab és felesége emlékére fiaik emeltették. Az építmény vakolt homlokzatú, oromzatos, nyeregtetős, főhomlokzata sarkain féloszlopos díszítésű. Az 1995-2000 közötti felújítás alkalmával mártír emlékhellyé alakítottuk, belső négy sarkában egy-egy fekete gránittáblán a mártírok neveivel. A padlózatot vörös tégla borítja, benne nagy, elnyújtott sárga Dávid-csillag. Itt látható a halottak szállítására szolgáló, felújított saroglya is. A falakon fotók a zsinagógáról, a helyi közösség történetének rövid ismertetése, gránittáblák a felújítást támogatók nevével.
A temető előző téglakerítését 1924-ben építették. A felújítás során az alapzatot leszigetelték, a kerítés alsó része, a keretek és az oszlopok kéménytéglából készültek; a betéteknél felhasználták a lebontott kerítés tégláit. Az oszlopokra enyhén csúcsos betonfedelek kerültek. Az elmúlt 17 évben a 300 méteres kerítés jól állta az időjárás viszontagságait. Az épületek azonban folyamatos felújításra szorulnak.
A temető sírköveit 2008-2009-ben dokumentáltam, soronként végig lefényképezve őket. Majd Vándor Károly, Joe Slater, valamint a saját, 3400 személy anyakönyvi adatait tartalmazó adatbázisom segítségével azonosítottuk az itt eltemetettek sírköveit, - már amelyeket lehetett. 424 sírhelyet sikerült azonosítani, melyek közül kilencről hiányzik a sírkő, sok kőről lekopott a felírat.
„A temető összes síremlékének mintegy harmada a Bükkalja vöröses vagy barnás dacit tufájából készült. Kisebb számú, ugyancsak hagyományos formakincsű sírkő anyaga a Gerecse-hegységből származó, tardosi vörös mészkő, a 19. század középső harmadában kezdték használni. A fehér és szürke márvány, valamint a fekete gránit a 19. század második felétől kapott hangsúlyt. Találhatók itt az ország távolabbi területeiről, illetve külföldről behozott kőanyagok is, melyeket nagyobb kőfaragóműhelyekben munkáltak meg. A két világháború között jelent meg a síremlékek között a műkő, ám aránya nem jelentős.”[6]
„A kelet-európai zsidó közösségek kőfaragóinak munkássága sajátos népművészetet szült. Magába ötvözi a nagy európai stílusáramlatok, a gótika, a reneszánsz, a barokk és végül a rokokó jegyeit is — de mindenek felett a barokkét. Ám ezeket biblikus formaelemekkel párosítja, és gazdagítja a helyi népművészetekből kölcsönzött motívumokkal is. Akkor teljesedett ki, amikor Európa-szerte már hanyatlóban volt a barokk; ez különben teljes mértékben megfelel a népművészet hagyományos fejlődési törvényeinek. Formai szempontból a sírkövek a sumér hagyományt idézik — azaz álló téglalapok, félkör alakú záródísszel, koronával tetőzve. Láthatóak emellett szabályos hegyesszögben végződő kövek, illetve a gótika szellemét idéző csúcsívesek is. A román kori művészet késői visszhangja a feliratot keretező domború vagy csavart oszlop.
A legrégibb sírkövek úgyszólván dísztelenek. A szabályos alakú kövek általában széles, ovális keretbe foglalják a feliratot. Az askenázi típusú sírfeliratok túlnyomórészt csak az elhunytról tájékoztató legszükségesebb adatokat közlik: „Itt pihen a becsületes, hithű ember, X Y fia, meghalt ekkor és ekkor. Lelke legyen bekötve az élők szövetségébe ... " A prominens halottak sírfeliratai terjedelmesebbek, bővebben tájékoztatnak az elhunytról. „[7]
Erdélyi Lajos sorai ráillenek a tiszafüredi temető köveire is. A hagyományos formát és motívumokat végig megőrizték. A temető sírkövei túlnyomórészt sztélék, tetejük lekerekített, sok kövön változatos formájú oromzat, volunta található, ezek nagyrészt megfelelnek a Kormos Szilvia könyvében lerajzolt, tipizált változatoknak.[8]
A korai sírköveken még nincs elkülönítve a név és a többi szövegrész. Kisméretűek, sok már félig a földbe süppedt, ezért nehéz megállapítani a korukat. A későbbi kövek egyre nagyobbak, formájuk, díszítettségük változatosabb lett, a hagyományos félkör párkányzat sarkaira díszítő elemeket helyeztek. A kezdő formula az oromzatba került: פ"נ vagy: פ"ט, azaz „itt van elrejtve”. A sírkő alján a másik rövidítés: תנצבה „Legyen lelke bekötve az élet kötelékébe”. A barokkos és népi virágmotívumokat nagyon gyakran a szomorúfűz váltja fel az oromzatban, a két betű pedig a fűz két oldalára került. A 19. század második felében kerül kiemelésre jól megkülönböztetetten, - sokszor keretben - a halott személyneve. A század végén jelennek meg a vezetéknevek jiddis átírással. A gazdagabb, tekintélyesebb halottak kövein megjelennek a hosszabb szövegek, gyakran achrosztikonnal. A három félbetört oszlop alakú síremlék fiatalon elhunyt halottak sírja fölött áll. A héber sírfeliratok megörökítése és fordítása egy nagyobb tanulmány tárgya lehet.
A régi kövek között három ritka, félkör alakú, homorú kő található. Az egyiket két oldalról tulipán vesz körül (3. sz. kép) közzéteszem, még néhány jellegzetes és egyedi sírkő fotójával együtt. (4-7. sz. kép) A 19. század első feléből 22 sírkövet tudtunk azonosítani, többségüket az 1840-es évekből. A legkorábbi, amit még el lehetett olvasni, 1811-es, hat kő az 1820-as évekből való.
A Goldstein család a 19. század végén vette át a tiszafüredi nyomdát. Papír- és könyvkereskedésükön kívül sírkőraktárat is fenntartottak. Jellegzetes fehér, szürke márvány és fekete gránit sírköveik a füredi és a környékbeli temetőkben a mai napig láthatóak.
***
A füredi temetőben négy parcellát tudtam megkülönböztetni. Az első parcellában, a bejárattól balra többnyire gyereksírok vannak, mindössze 18 sírkő maradt meg Néhány felnőtt sír is van a területen. Itt helyezték el például az első világháborúban elesett Rubinstein Péter síremlékét is. A 19. századi halotti anyakönyvek tükrözték a nagyarányú csecsemő- és gyerekhalandóságot. Kevés gyerek halott sírja fölé állítottak követ.
A felnőttek parcellái észak-dél irányban terülnek el, és három részre oszlanak. A két szélükön - legalább is a 18-19. században - főként férfiakat temettek, a középső részben, melynek sírkövei már nagyrészt megsemmisültek a nők pihennek. A 20. században már vegyesen történt a temetés. 18 sor van a három parcellában, a leghátsó sorokban átlag 35 sírkő, illetve sírhely azonosítható, a 20. században már egyre kisebb sorokban egyre kevesebb helyre temettek.
Az első magyar nyelvű felirat egy kisméretű kövön, a kerítés mellett, a nyugati oldalon található. Dr. Menczer Ignác orvos fia, az 1861-ben, kétévesen elhunyt Menczer Lajoska emlékére emelték[9]. A 19. század végétől kétnyelvűek a sírkövek, tükrözve a beilleszkedést. A magyar rész szűkszavú, többnyire csak a halott nevét, és halálozási idejét közli. A első vegyes feliratú kő az 1884-ben elhunyt Ernszt László sírja fölött áll. Többször előfordul, hogy a kő eleje héber, a hátsó lapja magyar nyelvű.
Rabbik és sírjaik
A második ismert rabbi Rosenberg Herman (Reb Jiszroel Jajne Cvi) Óbudán 1790-ben született. A rabbi első házasságából négy gyermek élte meg a felnőttkort, a másodikból még kettő született. Fia, Sámuel (1842-1919), híres rabbi lett, Hunfalván jesivát hozott létre. Herman 1866-ban, halála előtt egy évvel alapította meg a tiszafüredi jesivát, amely egészen 1944-ig állt fenn, messze földről vonzva a bóchereket. Rosenberg rabbi sírköve a temető első sorában található, vörös mészkő, az ornamentikában koronával. (9. sz. kép)
Jungreisz Náthán, Rosenberg Herman utóda 1833-ban Nagymártonban született, édesapja Jungreisz Antal csengeri főrabbi volt. Fiatalkorát Csengeren töltötte, "...ott nyerte atyjától, az országszerte tudományáért hírre vergődött csengeri főrabbitól azon páratlan talmud tudományt, mely őt az egész ország és még a külföld előtt is oly híressé tette. Később Nagy-Szőlősön, majd Fehér-Gyarmaton választatott meg, mint főrabbi és 21 évvel ezelőtt városunk izraelita hitközsége hívta meg az akkoron üresedésben levő főrabbi állásba, melyet haláláig a legnagyobb lelkiismerettel, hűséggel, tapintattal vezetett."[10] Munkácson jelent meg két héber nyelvű műve: Tórász Móse Nószon és Menuchász Móse címmel. 1889. szeptember 23-án hunyt el, temetésén 6-700 fős gyászoló tömeg jelent meg, közöttük a biharnagybajomi, csengeri, mezőcsáti és a marosvásárhelyi főrabbi. Egyik fia Gyöngyösön, a másik Nádudvaron lett rabbi.
A temető dél-keleti sarkában található Jungreisz rabbi háromszög-oromzatos, hátul kontyolt nyereg tetejű, egyszerű vakolat lizénákkal tagolt homlokzatú, klasszicizáló jellegű óhelje (sírháza).[11] Az építmény két oldalán ablak van, a bejárat feletti timpanont Dávid-csillag díszíti. A rabbi sírja a mai napig látogatott zarándokhely.
Jungreisz Náthán 1889-ben bekövetkezett halála után két évig nem töltötték be helyét. A hitközség elöljárósága utazott el Szendrőre felkérni Szófer Mór rabbit, aki 1891 október 6-án érkezett Füredre. 1917-ben bekövetkezett haláláig vezette a helyi közösséget. A sírja felett álló épület lapos tetős, négyzet alakú, téglaborítású, lizénákkal tagolt homlokzatú, egyszerűbb kialakítású.[12] Mindkét rabbi sírköve tele van ceruzával, vagy tintával írt kívánságokkal. Különösen Jungreisz rabbi sírját halmozzák el rendszeresen kívánság cédulákkal, kvitlikkel
Szófer Mór Jolán nevű lányát Strasser Sámuel rabbi vette el, aki már apósa életében is rabbi-helyettesként dolgozott, majd apósa halála után 1944-es elhurcolásáig ellátta a vallási teendőket. Nagy tudású, tekintélyes vallási vezető volt.
Prominens zsidók és síremlékeik
A Chevra Kadisa, a Szentegylet tiszteletbeli elnöke mindig a rabbi volt, főgondnokát csakúgy, mint a hitközség vezetőségét a tekintélyesebb emberek közül, évente választották.
A Zsidó Lexikon az első elöljáróként Ernszt Gáspárt említi. A türelmi adó összeírások szerint jómódú nagykereskedő volt. 1873 április 17-én hunyt el, a halotti anyakönyv szerint 98 esztendős volt. 1848-ban, huszonöt évvel korábban szerepelt a helyi nemzetőrök névsorában, azzal a megjegyzéssel, hogy ’öreg’. Sírján a kohanita származásra utaló, áldást osztó kezek láthatóak. Valószínűleg ezért nyugszik a leghátsó sorban, a kerítés mellett. (10. sz. kép,)
Kettővel odébb található egy másik prominens 19. századi tiszafüredi zsidó, Schvarcz Avigdor Sámuel sírja. Szintén nagykereskedő volt, 1884-ben halt meg, 80 éves korában. Felesége, Fischer Leni (héber neve: Dina Lea) 1869-ben halt meg. A harmadik sorban nyugszik, a középső parcellában, sírköve eltér az átlagostól: zömök, négyszögletes, felül csúcsos kő, tetején gömbbel (11, sz. fotó). Egyik lányuk, Hany fia volt Goldmann József, aki 1910-1938 között töltötte be az újpesti ortodox rabbi tisztét. Fia, Goldmann Lipót, szintén Újpesten volt rabbi, dédunokája Yosef Goldmann pedig nemzetközi hírű hebraika gyűjtő volt.
Schvarcz Avigdor másik lánya, Rosy Blau Jakab felesége lett. A férj a családi legenda szerint Morvaországból jött Füredre. 1849-ben, házasságkötésekor még házaló volt, az 1880-as években, mint a leggazdagabb és legtekintélyesebb zsidó polgár, már ő volt a hitközség elnöke. 1890-ben halt meg, örököseire 1124 hold földet hagyott. 1883-ban tagja volt a megyebizottságnak, mint az egyik legtöbb adót fizető lakos.
Az ő veje Weisz Gáspár nagykereskedő, földbirtokos lett, aki érdekes figurája volt a századforduló Tiszafüredének. A pozsonyi rabbiképzőben tanult, a hitközségben Talmud-tudósként tartották számon. 1905-ben könyvet jelentetett meg „Memorandum az orthodox zsidóság szervezete tárgyában” címmel, melyben harcosan védte a hagyományokat. Ugyanakkor a század első évtizedeiben rendszeresen jelentetett meg haladásra buzdító vezércikkeket a füredi sajtóban, és felszólalt a mezőgazdasági cselédek nyugdíja ügyében is.
A Weisz és a Blau család leszármazottai sokfelé elkerültek a világban, Weisz Gáspár fia, Jenő, (Eugenio Villa), aki vegyész volt, az I. világháború után kivándorolt Argentínába, ott gyárat alapított, majd később Izraelbe költözött, és ott is halt meg 1970-ben. Blau Jakab dédunokája, Joshua Blau (1919 Kolozsvár), a Héber Akadémia egyik alapítója, és elnöke, a Tel-Aviv-i Egyetem ny. professzora. Másik dédunokája, Blau Bernát (izraeli neve: Baruch Ben-Dor), Makón született 1922-ben, a II. világháború után, elvesztve szüleit kivándorolt Izraelbe, ott az asztronautika professzoraként dolgozott a haifai Technionban.[13]
Blau Jakabnak, feleségének, továbbá lányának és vejének, Weisz Gáspárnak, illetve unokájának, Weisz Imrének maradványait 1963-ban az Izraelben élő leszármazottak exhumáltatták, és Tiberiásban temették el újra, a tiszafüredi temetőben már csak a márvány és gránit sírkövek emlékeztetnek rájuk.
A holokauszt után
Az alapítók nem gondolták, hogy leszármazottaik nagy része milyen szörnyű véget ér, nem adatik meg nekik, hogy ágyban, párnák között hunyjanak el, és hogy Tiszafüreden legyen végső nyughelyük.
A zsinagógát a közösség már nem tudta fenntartani, ezért a hatvanas években eladták. Ma áruház, felismerhetetlen külsővel. A tetején lévő vörös mészkő táblákat a temetőben helyezték el. A renoválás alkalmával ezeket helyre hozattuk és a temető bejáratával szemben állíttattuk fel. (12. sz. kép)
A temetőt az egyre fogyó közösség megpróbálta rendben tartani. 1978-as haláláig édesapám, Szegő Ernő, az utolsó hitközségi elnök, majd Róna Tamás rabbi nagyszülei, Róna (Rubinstein) Andor és felesége gondozták. Az utolsó két temetés a hatvanas évek elején történt. 1973-ban a három egyházi fenntartású régi temetőt a helyi tanács bezáratta, azzal, hogy 25 év után azokat felszámolják, a területet pedig majd más célra használják, ami ellenkezett volna a zsidó vallási hagyományokkal. 1986-ban dr. Lebovits Imre, a város szülötte vette fel a kapcsolatot az akkori tanácselnökkel, Rente Ferenccel és a helyi lelkészekkel, akiktől azt az ígéretet kapta, hogy a tiszafüredi zsidó temető megmarad.
1992-ben az 1924-ben épült temetőkerítés egy darabon leomlott, és mintegy 12 sírkövet vandálok ledöntöttek, immár sokadszor. 1994-ben dokumentumfilmet készítettünk a tiszafüredi zsidóságról. Sikerült meginterjúvolnunk a még élő holokauszt-túlélőket. E munka kapcsán vetette fel dr. Lebovits Imre, hogy hozzunk létre alapítványt a temető rendbetételére.
A sírkertet 1995 óta az általam vezetett Tiszafüredi Menóra Alapítvány gondozza. Széles társadalmi összefogással, Dobó János Ybl-díjas építész tervei alapján hozattuk rendbe, és próbáljuk karban tartani, ami nem egyszerű feladat. Dr. Lebovits Imre, Tiszafüred díszpolgára, Zám Lajosné kuratóriumi társaim, a MAZSIHISZ, a MAZSÖK, a mindenkori helyi önkormányzat és a polgármesterek sokban segítették ezt a munkát.[14] 2005-ben a benne lévő népi barokk sírkövek okán a temetőt műemlékké nyilvánították.
2017-ben a tiszafüredi vasútállomás falán emléktáblát avattunk a város zsidóságának emlékére.
Irodalom
Conscriptio Judaeorum 1788: Szolnok IV.-7/b/6. 969 öi.=Heves Megyei Levéltár, Eger.
Conscriptio Regnicolaris. =Országos Levéltár.B 82 (903)
ERDÉLYI Lajos: 1979 Régi temetők művészete. In Korunk. 6. szám. 477-480 l. http://epa.oszk.hu/00400/00458/00500/pdf/EPA00458_Korunk_1979_06_477-480.pdf 2017.11.26
KORMOS Szilvia: 2016 A pilisvörösvári zsidó temető. Bp. Magyar Hebraisztikai Társaság, MTA TK Kisebbségkutató Intézet. Judaisztikai Kutatóközpont. 243 l.
ORBÁNNÉ SZEGŐ Ágnes: 1995 A tiszafüredi zsidóság története és demográfiája. Tiszafüred, 1995, Füredi Kaszinó. 189 l.
Jungreisz Náthán rabbi búcsúztatása 1889 In Tiszafüred és Vidéke. 2. évf. 10.03. 3 l.
Zsidó Lexikon. Szerk. ÚJVÁRI Péter. Bp. 1929. 1028 p.
Megjelent a Schöner Alfréd 70. éves c. kötetben. Budapest, 2018, Gabbiano. 449-466 l.
[1] Conscriptio Judaeorum 1788: Szolnok IV.-7/b/6. 969 öi.=Heves Megyei Levéltár, Eger.
[2] Conscriptio Regnicolaris. =Országos Levéltár.B 82 (903)
[3] Zsidó Lexikon 1929. 775.
[4] ORBÁNNÉ SZEGŐ 1995. alapján.
[5] Zsidó Lexikon. 1929. 889.
[6] http://acenter.hu/Zsido-temeto-tiszafured-9292/ 2017.11.23.
[7] ERDÉLYI 1979. 478.
[8] KORMOS 2016. 21.
[9] Dr. Menczer Ignác a Pozsony melletti Vízkeleten született, 1848-ban Pesten járt orvosi egyetemre. Részt vett a szabadságharcban. 1852-1905 között, haláláig dolgozott Füreden.
[10] Tiszafüred és Vidéke. 1889. 10.03. 3.
[11] http://acenter.hu/Zsido-temeto-tiszafured-9292/
[12] http://acenter.hu/Zsido-temeto-tiszafured-9292/
[13] 2005-ben keresett fel Ben-Dor professzor családjával együtt Tiszafüreden, nagyon sok adatot, fotót kaptam tőle a Blau-Weisz családról.
[14] Rente Ferenc, Pintér Erika és Újvári Imre polgármesterek, továbbá elhunyt kuratóriumi társaink: Róna Andorné, dr. Sári Béla, dr. Kuthy Lajos; a városgondnokság irányítója Katona György vezetésével, és nem utolsósorban Füge István, a helyi Hit Gyülekezete lelkészének közreműködésével.